Cikkek

Ezen az oldalon szakmai írásainkat olvashatod asztrológia, pszichológia, önismeret, tarot, Symbolon kártya témákban. Eddigi cikkeink:

I/1. Domján Mónika: Sors és Karma: "tarot-ul" A Szerencse
I/2. Domján Mónika: Egyedül nem megy - kísérlet egy karmikus teher letételére
II/1. Gál Judit: A csillagok sohasem hazudnak
II/2. Gál Judit: Gyereket szeretnénk
II/3. Gál Judit: Jóslás, jövendölés, prognózis

II/4. Gál Judit: Ideológiák, életmód, szépség és egészség felfogásának változása a Nagy Napév tükrében

I/3. Domján Mónika: A Remény Csillaga
II/5. Gál Judit: Bizalom
II/6. Gál Judit: 27-28 éves kori krízis -Amy Winehouse halálának margójára

Egy témára két szólamban - szokások

I/6. Domján Mónika: Egészséges szokások
II/7. Gál Judit: Állandóság és változás (a szokásokról)

Egy témára két szólamban - szeretet

I/7. Domján Mónika: Merj a szeretet mellett dönteni

II/8. Gál Judit: Figyelem
II/9. Gál Judit: A 12 asztrológiai típus szenvedélyessége
II/10. Gál Judit: Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani
II/11. Gál Judit: A szabadság kockázata
II/12. Gál Judit A leggyengébb és legerősebb elem - a víz
II/13. Gál Judit:  Az együttérzés szerepe karmikus feladatunkban
II/14. Gál Judit: Csakis a Kos lehet dinamikus?
Egy témára két szólamban - "világvége"
II/15. Gál Judit: Világvége 1000 január, 1666 január, 1997 ősz, 1999 augusztus, 2000 január, 2000 május,
          2012 január, 2012 december, 2026 akármikor és így tovább…
I/8. Domján Mónika: 2012 – a régi világ vége, amely a szükségről és a hatalmi harcról szólt

II/16  Gál Judit: Magyarország felvirágzása

II/17. Gál Judit: Napfogyatkozás, 2015. március 20.

II/16.  Gál Judit: 

Magyarország felvirágzása

Bevezető

"Volt egyszer egy rádió, ez egy reggel a világ összes nyelvén bemondta, hogy

Szégyelljétek magatokat. Meghallotta ezt a világ összes embere,

és mind elszégyellték magukat.

Csak a magyarok nem, ők gyorsan kikapcsolták a rádiót."

Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Elég gyakran megkérdezik tőlem – asztrológus minőségemben – hogy: „és Magyarországnak mikor lesz már jó?” vagy: „Akkor itt sohasem lesz jobb a helyzet?” vagy: „De ugye minket nem érint?” – s hasonlókat. Azt hiszem, igencsak aktuális egy összefoglalásban áttekinteni, hogyan is állunk ezekkel a kérdésekkel.

A Nagy Magyar Küldetéstudat (legyen mondjuk: namakü) harsonái elég hangosan és sokat szólanak, itt egy józanabb hangvételű interpretációval találkozhatsz, s persze asztrológiai alapon, hiszen ez a hivatásom.

Annak érdekében azonban, hogy a laikusok számára se legyen fogyaszthatatlan a mondanivalóm, viszont akik valamilyen szinten érdeklődnek az asztrológiai iránt, vagy foglalkoznak e szép tannal, megkapják a kozmikus utalásokat is, kétféle írásmóddal adom közre cikkemet. A közérthető, minimális szakmai utalást tartalmazó szövegrészeket álló betűkkel, a kevésbé közérthető egységeket pedig dőlt betűkkel. Így ha valaki fárasztónak és érdektelennek találja a kifejezetten asztrológiai hivatkozásokat, egyszerűen átugorhatja azokat és csak a következtetésekkel foglalkozhat.

Először azt kell tisztáznunk, hogy egy országra (nagyobb földrajzi- társadalmi- gazdasági egységre) nézve miből is indulunk ki, mi számít „születési horoszkópnak”? Amennyiben ismert az államalakulat létrejöttének ideje – ilyen például az Egyesült Államok születése, illetve számos modern államalakulat deklarálása, beiktatása év, hónap, nap, óra és perce – akkor azt használjuk születési képletként. Minél hosszabb időre meghatározó az illető horoszkóp, annál fontosabb. Minden új kormányra is lehet és szokás tudniillik kiszámítani a konstellációt, csakhogy például nálunk is ez mindössze négy évre, sőt: ha közben jelentősebb kormány átalakítás történik, akkor még kevesebb időre érvényes, így a nagyobb ívű folyamatokra, áramlatokra csak töredékes információt adhat.

Magyarország eredeti, ezerszáz-valahány évvel ez előtti keletkezéséről nincs megbízható adatunk,

még a honfoglalás évét is vitatják a történészek, pontosabban: tudjuk, hogy a (meglehetősen slampos) Osztrák-Magyar monarchia idején ünnepelt millenáris tulajdonképpen azért 1896-hoz keveredett, mert a tervezett főbb létesítmények akkorra készültek el. Következésképpen visszaszámlálási alapon gyökeresedett meg (elég jól) a 896-os honfoglalási dátum. A Vereckei-hágón (ha ugyan annak is lenne egy egzakt pontja, ami határnak számít) átlépő első lólábhoz köthető időt is elmulasztották eleink feljegyezni, amint a vérszerződését is, s Géza államalapítói előkészületei sem ismertek időre. Még Vajk születését sem tudjuk (régen az uralkodók horoszkópját használták arra, hogy az általuk irányított területre, országra nézve vonjanak le következtetéseket). István koronázásának időpontja is homályba vész, legalább egy éves intervallumon belül. Ősinek minősíthető horoszkópról tehát nem beszélhetünk. A magyar történelem „viharos évszázadai” (vesd össze a Hymnus alcímével) pedig annyi változást, növekedést- csökkenést, felosztottságot, hatalmi harcokat tartalmaznak – tegyük hozzá: mint számos más, vagy csaknem valamennyi országéi is – hogy nem lehet belőlük kiszemelgetni, vajon honnan is kellene figyelembe venni valamely stabilan fennmaradó alakulatot. Az ország fővárosának státuszát is hol Esztergom, Székesfehérvár, Buda, Pozsony, sőt: néha-néha Debrecen kapta, Budapest a XIX. század második felétől funkcionál fővárosként.

S itt értük el az egyik fontos horoszkópunk keletkezési idejét, ugyanis a Pest-Buda-Óbuda egyesítésével létrejött metropolisz születéséhez kapcsolódik az a képlet, amit Magyarország horoszkópja gyanánt is használunk. Mivel „egyfejű” országról beszélünk, a főváros életének alakulása döntően meghatározó az egész országra nézve – különösen az I. világháború után lecsökkent lakosságú államalakulatban, hiszen ha kerekített értékekkel számolunk, a lakosság egyötöde Budapesten él (tízmillió lakosból kétmillió). Közismerten erős sajnos az a tendencia is, hogy egy kis csőlátás is társul ehhez, a főváros = az egész országgal.

Nos, az 1873. október 25. 10 óra 45 perces képletet tekintjük – és sajnos tekinthetjük máig – Budapest és Magyarország horoszkópjának. Ez a dátum közelebbről az egyesített főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésének alakuló ülése.

Emellett megnézzük a legutóbbi időkben Magyarországot érintő jelentős változás horoszkópját is, ami a harmadik köztársaság kikiáltása, 1989. október 23. 12 óra 1 perces „születési idővel”.

A harmadik konstelláció, amibe bepillantunk, a 2004.05.01. 00 órás EU-hoz történő csatlakozásé lesz, méghozzá kétféle variációban.

Mint minden esetben, az elemzéseknél is persze szem előtt kell tartanunk azt az emberi tényezőt, hogy sokféleképpen lehet közelíteni egy-egy horoszkóphoz és sohasem hagyható figyelmen kívül az asztrológus személyisége, előképzettsége, előfeltevései. Egy másik asztrológus biztosan nem pontosan ugyanazokat a következtetéseket vonja le és nem ugyanúgy, mint majd az itt olvasható lesz. Sőt: ugyanaz az asztrológus is láthatja más és más fényben a vizsgált képletet, saját belső állapotától és a külső körülmények változásától függően. Nem kell velem egyetérteni, de legalább megfontolásra ajánlom a felvetett gondolatokat. Most, 2014. tavaszán úgy tudom összefoglalni sok-sok éve felgyülemlett általános tapasztalatomat, véleményemet és asztrológiai nézőpontomat, ahogyan alább következik.

I.

Budapest képlet elemzése

1873.10.25. 10 óra 45 perc, Budapest

A személyi horoszkópok és az úgynevezett mundán – általános jellegű, általánosabb alanyú – képletek elemzése értelemszerűen kissé eltér egymástól, én most mégis megőrzöm az embereknél alkalmazott egyéni elemzési módszeremet. A Nap, Ascendens, rejtett Ascendens, születési uralkodó helyzete és az I. házban álló bolygók – ezeket az elemeket tartom a legfontosabbnak a személyiség megítélése szempontjából, így hát a Budapest képletet is ezzel a szisztémával közelítem meg. A Holdcsomó értelmezése önmagában véve is elég jellemző lehet, minden horoszkóp tulajdonképpen annak jegy- és házhelyzete köré rendeződik, a bolygók pedig az egyéni hangsúlyokat jelölik.

1. Nap szerinti jegy

Az alapkaraktert meghatározó Nap-jegy a Skorpió. Óhatatlanul figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a Nap a mundán asztrológiában a következő jelentést hordozza: az államfő, kormányhatalom, az összes kreatív, önálló szervezőkészséggel bíró ember, akinek valamilyen hatalma van, vezető vagy alkotóképességével irányít, illetve általában a vezető személyek. Tekintélyes emberek, tekintély általában. Az ország szuverenitása, vagy ennek hiánya. A Budapest képletben ráadásul a X. házban van, ami pedig kifejezetten: az államfő, a kormány- és a kormánypárt. A kormány támogatói és a kormányzat eredményei. Magasabb osztályok. Az ország hírneve. Megfogalmazható tehát, hogy az ország mindenkori vezetése, vezető rétege szempontjából fontosak a Skorpió jellemzők: az átalakulás, rombolás-építés, az érzelmi megközelítés és függés, emellett ugyanakkor – mivel duális jegyről van szó – a saját akarat mindenhatóságába vetett hit és a saját akarat végrehajtásának igénye. A fix jegyekre jellemző konokság és kitartás ugyancsak fontos tényező. Nyilvánvaló, hogy ezt a hozzáállást igyekszik a hatalom az ország egészére nézve is érvényesíteni. Már ennél a pontnál is tetten érhető (félreértés ne essék: korántsem csak nálunk!), hogy az aktív és passzív tömeg valamint az őt irányítani, tudatát formálni kívánó hatalom nem biztos, hogy elképzeléseiben összetalálkozik, s még kevésbé, hogy harmonikusan.

2. Ascendens

A Nyilas Ascendens ugyanis nyomban rácáfol az imént jellemzett alapbeállítódási szándékra. Ez a tüzes típus egyfelől tökéletes összhangban van azzal, hogy azt a földrajzi egységet, ahol Magyarország kialakult, már a ptolemaioszi (i.sz. 80-160 között) hagyomány is a Nyilashoz sorolja, így az utóbb betelepült nemzeteknek is köze van a Nyilashoz, annál inkább, mert a magyar nemzetet is Nyilasként tartja számon az asztrológia. (Vesd össze a lovasnemzet címkével.) Másfelől viszont erősen ellentmond a Skorpió-jellemzőknek, néhány, csekélyebb számú azonosság mellett. A Nyilas szalmaláng lelkesedése nem fér össze a kitartással és következetességgel. A derűs életszemlélet a sötét mélységekkel. A kényelmi szempontok a célok érdekében már-már az aszkézisig vitt önfegyelmezéssel. Ami azonos a két jegyben, az a világ filozófiai megközelítése, de ezt is természetesen teljesen másként éli meg a Skorpió és a Nyilas. A másik nagyon fontos analógia az, hogy mindkét típus az emocionális kategóriához tartozik, tehát érzelmi, szimpátia- antipátia és nem racionális, logikus szempontok alapján ítél meg jelenségeket, tárgyakat, dolgokat. Így döntései is érzelmi alapokon születnek, ami egy politikai alakulatnál egyáltalán nem biztos, hogy nagyon hasznosnak bizonyulhat. Ha a legegyszerűbb analógiát vesszük alapul, akkor az elemi hovatartozást ütköztethetjük: a Skorpió vizes, a Nyilas meg tüzes jegy, s ha e két elemet összeeresztik, abból sem nagyon jön ki valami megegyezés-féle, mert ha a tűz az erősebb, attól a víz elpárolog, ha pedig a víz a domináns, kioltja a tüzet. Egyben következetesek: amikor összetalálkoznak, gőz keletkezik – ami a hagyományos magyar nemzeti karakterre legalább annyira jellemző, mint a fent már említett szalmaláng-lelkesedés is.

Alapszabály az asztrológiában, hogy egy-egy megállapítást akkor találhatunk érvényesnek, ha minél több tényező mutat rá, legalább három vagy több. Az összes tétel alátámasztására itt végképp nincs mód, csupán kiragadni tudok néhány elemet. A néplélekre nézve a Nyilas-Hold informál, megerősítve a Nyilas vonásokat, de azt is, hogy egészen máshogy látja a világot a mindenkori vezetés és a (passzív) tömeg. Az érzelmi megközelítés erősségét alátámasztja a Skorpió-Merkur, valamint az a körülmény, hogy a 3 ház – ami a személyi asztrológiában a racionális gondolkodást is jelenti – a Halakban van, s főbbik ura, a Neptun meg a Kosban. Igaz, a másik diszpozítora, a Jupiter a Szűzben, de önmagában kevés ahhoz, hogy ellensúlyt tudna jelenteni. Külön figyelmet érdemel a Skorpió-Nap két diszpozítorának helyzete: a Plútó a Bikában, vagyis racionális jegyben, ám rangvesztett állapotban. Ezen felül: ebben a jegyben tartózkodik a leghosszabb ideig – 32 évig(!) a Plútó, s így rendkívül nehezen mozdul. A Mars a Bakban nagyon is racionális jegyben járt a Budapest képlet keletkezésekor, rá viszont a fokozott konoksága miatt nem lehet a józanság szempontjából számítani – amit látni fogunk majd az I. házas bolygók tárgyalásánál. Amint a karmikus összefüggéseknél is visszatérünk alaposan a Holdcsomók urainak helyzetére, melyekből történetesen a leszálló Holdcsomónak is e két utóbb emlegetett bolygó, a Plútó és Mars a két ura.

3. Rejtett Ascendens

A rejtett Ascendens (a fogalmat lásd ugyanezen weblap Fogalomtárában vagy a Tanfolyamok, csoportok menüpont végén található mini asztrológia tanfolyamnál) a Budapest horoszkópban Oroszlán. A méltóságérzet, a vezetésre vonatkozó affinitás, a sport- és luxuskedvelés a Nyilas típusnak is sajátja, az oroszláni rejtett Ascendens ezeket a vonásokat jelentősen erősíti, amint a Skorpió-féle fixséget is. Természetesen ugyanakkor növeli a tűz-víz ellentmondás mértékét, ezen felül pedig fókuszba helyez még olyan kérdéseket is, mint önzés-önzetlenség, demokratikus és despotikus felfogás és gyakorlat, nyíltság és rejtőzködés.

4. Születési uralkodó helyzete

A horoszkóp születési uralkodója – a modern asztrológiában ez a legfontosabb bolygó minden képletben és az Ascendens jegyének az urát jelenti – tehát a születési uralkodó a Jupiter, a Szűzben és a 9. házban áll. A Jupiter a klasszikus asztrológiában közismerten a Nagy Szerencse bolygója, azonban ezt az értelmezést nemigen várhatjuk tőle minden helyzetben. Ahol „nem szeret” tartózkodni, abban a pozícióban bizony nem tudja mutatni azt a fajta szerencsét, amire másutt jobban lehet számítani. Magának a szerencsének a fogalma is tisztázásra szorulna, de erre persze itt végképp nem térhetünk ki.

A Jupiter jegyhelyzetére visszatérve: tulajdonképpen csak a kozmikusan erős jegyhelyzetű Jupitert tarthatjuk valóban és kifejezetten szerencsésnek minden, vagy legalábbis sok tekintetben: a két uralmi, Nyilas, Halak, az emelt Rák, és az erőben lévő Kos, Oroszlán, Skorpió Jupitereket, szám szerint hatot. A többi jegyben legfeljebb azon a területen mutat szerencsét, ami a jegyhez és a házhoz kapcsolódik. Ezen kívül még – de ebben akár meg is egyezhet az erős kozmikus helyzetű Jupiterekkel is – sokszor a szerencsétlenség elkerülését vagy csökkentését jelentheti, de nem azt a frenetikus adomány-özönt, amit sokan várnak tőle szegénytől. A rangvesztett Szűz (és egyébként az esésben lévő Bak) Jupitert meg – némi jupiteri túlzással persze – egyenesen az anti-Jupiterek kategóriájába lehet sorolni.

Magyarul: a Szűz-Jupitertől nemigen várhatjuk azokat a vonásokat, amelyekkel ezt a bolygót – nagy általánosságban – felruházza az asztrológia, viszont vannak másféle erényei, amelyeket azonban nem biztos, hogy ugyanúgy tud értékelni az érintett személy, illetve ez esetben: szervezet.

Beemelem ide az intenzív asztrológia tanfolyamom középhaladó részéből a Szűz-Jupiter jellemzésére vonatkozó rész javát, s bár ez személyi horoszkópokra vonatkozik, simán adaptálható egy népcsoportra, országra is.

A Jupiter az optimizmus, sőt: a túlzott, oktalan és parttalan optimizmus jelölője. A Szűzben azonban véletlenül sem lehet ilyesmiről beszélni, sőt: ha több körülmény is alátámasztja, akkor kifejezett pesszimizmus is szóba jöhet, annyira nem tudja hozni a bolygó eredendő vonásait. Ami mégis meg tud mutatkozni az eredeti tartalomból, az a jupiteri hiúság intellektuális területen. Valami önbizalmat ugyanis ki akar magának csiholni, s ebbe kapaszkodik. A szorgalom és megbízhatóság kérdései ugyanilyen támpontot adhatnak számára, s ezeket a jellegzetesen Szűz motívumokat szeretné fokozni, növelni is. Ugyanez vonatkozhat esetleg a kommunikációra, amelyben néha nem ismer mértéket az érintett.

Az önbizalommal a Szűznek vannak problémái. Szűz-Jupiterrel körülbelül úgy érzi magát, mint aki 2-3 mérettel kisebb ruhába van gyömöszölve – belülről feszegeti saját kereteit. Igen nagy szüksége van az örökös külső megerősítésre, támogatásra ahhoz, hogy valami bizalmat tudjon egyáltalán érezni az élettel szemben, az önbizalomról nem is beszélve.

A Szűz kritikai érzéke mindemellett élénken átüt a jupiteri vonásokon, s az önkritikája – ahogyan az feltehetőleg az előzőekből is kiderült – elég mértéktelen. Némi túlzással azt is lehet mondani, hogy önmagát megbírálja, majd megsértődik tőle, s ismét visszahúzódik, visszavonul. Természetesen mások bírálata nem okoz neki problémát.

Sérülékeny, könnyen elbizonytalanítható a szülött, nagyon sok ellenirányú erős horoszkópelem kell ahhoz, hogy ne érezze a konstelláció hátrányait. Jó, ha tisztában van ezzel a körülménnyel és nem próbálja meg erőnek erejével elérni a jobb jupiterűek beállítódását, hanem kihozza a legjobbat a Szűz-Jupiter meglévő erényeiből, ezekre koncentrál. A szellemiség felé kell irányulnia, ebben igazán komoly teljesítményekre képes.

Kifejezetten hasznos is lehet egyébként az, ha a realitásokhoz közelít ezzel a jelölővel, s nem kerget felfújt terveket, ábrándokat.

Tovább lehet szűkíteni a Budapest horoszkópban szereplő bolygó helyzetére vonatkozó értelmezést, ha megnézzük, mit jelent az, ha a 9. házban áll (ugyanazon jegyzetből némileg adaptálva):

Az emelkedett gondolkodás- és kifejezésmód teljes egészében (vagy bizonyos területekre korlátozva), de jellemzi a szülöttet. A szellemi tekintélyt tiszteli, de azt nem lehet mondani, hogy általában tekintélytisztelő lenne. Vagy elfogad valamiféle „mestert”, esetleg ő maga törekszik (joggal vagy anélkül) effajta szerepkörbe. A filozófia, bölcselet, áttekintő gondolkodás, valamiben való hit mindenképpen létszükséglete, illetve foglalkoztatja.

Szereti rendszerint az állatokat, a természetet és a szabadságot! A Föld ősállapotához köthető valahogyan ez az együttes, de mégis nagyon emberi formában, mert ugyanakkor a jupiteri jelleghez messzemenően hozzátartozik az is, hogy civilizált körülmények között szeret élni. A két „szélsőség”: a nomád viszonyok és a civilizáció egyesítése valami hasonló jelenség, mint a kentaur-szimbólum – félig ló, félig ember, méghozzá bölcs ember.

A sport az „ép testben ép lélek” ideológiája miatt, illetve a versenysport a hiúsága miatt érdekli, s hacsak nem menthetetlenül kényelmes típus, akkor tesz is annak érdekében, hogy karbantartsa magát.

A 9. házas Jupiter minimum nagy vágyat jelent külföldi kapcsolódásokra, a külföld mindenképpen meghatározó szerepet tölt be az életében. Adott esetben szoros külföldi kapcsolatai is lehetnek: rokonság, származás, munkahely összefüggéseiben.

Diszharmonikus Jupiterrel nagyképűség, sznobizmus, sőt: a szellemi restség egy fajtája is előállhat: munka, illetve tanulás nélkül képzel a szülött magas szellemi régiókba emelkedni. Szellemi szélhámosság tulajdonképpen. Önjelölt guru. Tanulási problémák, igazságtalanságok felsőoktatási intézményben. A tekintély vagy a politika oldaláról érik hátrányok. Balsikerű kapcsolatok külfölddel összefüggésben.

Esetünkben ez a bolygó rejti tehát az egyik kulcsot azokhoz a jelenségekhez, amiket jól ismerünk néhány száz évre visszamenőleg vagy a magyar lélek jellemzőiként: a nekilódulás-megtorpanás, fennhéjázó önbizalom, fellángoló optimizmus, majd az összeomlás; a sírva vigadás; a bármit elérhetünk kontra semmit nem érdemes tenni – s hasonló ellentmondásokhoz. És nagyon ide kívánkozik egy örökbecsű (?) Mikszáth-idézet, amely ragyogóan megadja a 9. házas Szűz-Jupiter kvintesszenciáját: „A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni.”

5. I. házban álló bolygók

Amennyiben vannak a horoszkópban ilyenek, ezek legalább annyira mutathatnak a személyiség alakulására, mint a születési uralkodó.

I. ház a mundán asztrológiában: A horoszkóp alanya, vagyis a kérdéses ország, terület. Az országban uralkodó állapotok, a nép helyzete és hangulata – valamint az asztrológiai típusa.

A Budapest képlet I. házában, de már nem a Nyilasban, hanem a Bakban, a ház közepe táján található a Mars, s a ház vége felé, „rádolgozva” a következő házra, a 2-re, a Bak-Szaturnusz.

Előbb az I. házas Bak-Marsot vesszük szemügyre, most is a személyi horoszkópokra vonatkozó értelmezést hívva segítségül.

Felfokozott aktivitást mutat a konstelláció olyan dolgokban, amit életcélnak, hivatásnak tekint az érintett. Másik feltűnő jellemzője a kitartás, holott a Mars éppen arról híres, hogy nem igazán kitartó. Épp ezért egy rendkívül sajátos következetességet jelent a Bak-Mars: elhatároz valamit, és megkísérli végrehajtani. Ha nem sikerül első nekifutásra, akkor félreteszi elképzelését, s úgy tűnik, mintha nem is foglalkozna vele. Ám ha ismét úgy véli, hogy most talán alkalmasabb az idő a realizálásra, újfent megpróbálja kedves ötletét megvalósítani. S teszi ezt addig, amíg vagy véghez nem tudja vinni, vagy véget ér az élet. Ugyanolyan lendülettel, ugyanolyan módon, nagy következetességgel csinálja végig ezt. Semmilyen kudarcból nem tanul (pedig a Bak az egyetlen jegy, amely képes mások tévedéseiből is tanulni, Bak Marssal azonban a sajátjaiból sem), szóról- szóra ugyanúgy fog másodszor- harmadszor, negyedszer is nekilódulni annak a fontos célnak. Viszont ugyanennek a jelenségnek egy rendkívül pozitív aspektusa a kudarctűrés. Ha nem csak támadása van a Marsnak, akkor valóban újra meg újra erőt merít kifogyhatatlan tartalékaiból és – minden konokság és ebből fakadó düh ellenére – egyfajta türelmet is képes tanúsítani a Sorssal szemben.

            Nagyon csökönyös, egyáltalán nem téríthető el attól a szándéktól, vagy attól a véleménytől, amit komolyan vesz. Igen komolyan veszi azokat a dolgokat, amelyekre az adott horoszkópban házhelyzete szerint utal (esetünkben tehát saját magát).

            Csak az lehet jó, amit ő csinál. Kiveszi a másik kezéből a munkát, vagy újra csinálja. Hiú arra, hogy ami kikerül a keze alól, az tökéletes legyen. Fogékony a rend és szervezettség iránt, de korántsem biztos, hogy azt gyakorolni is tudja.

Mars az I. házban

Határozottság, vehemencia, indulatosság, gyorsaság jellemzi. Örökös belső kényszere van az aktivitásra és ha ebben gátolja valami vagy valaki, még hevesebben reagál. Akkor is összes energiáját mozgósítja, amikor arra semmi szükség nincs, rendkívül intenzíven képes megélni az életet.

Egyenes, nyílt, emiatt elég sok konfliktusba kerül, de furcsa módon gyakran csodabogárnak nézik, vagy nem hiszik el, hogy komolyan gondolja, amit megnyilvánít. Azonnal reagál mindenre, reflexből cselekszik. Bátor, sőt: vakmerő, kirobbanó energiáival és kezdeményezőkedvével vidáman képes nekirontani lehetetlen szituációknak. Önálló, neki nem kell ötleteket, tanácsokat adni, sokszor nem is lehet, esetleg meg sem hallgatja. Türelmetlen, nem képes várni sem.

Az eddig elmondottak harmonikus I. házas Marssal (is) érvényesek, diszharmóniában fokozottan, torzultan, öncélúan. A küzdelmekben sok sebet oszt és kap (fizikai, mentális vagy lelki sebeket), de állja is a pofonokat. Sok esetben még nagyobb harci kedvre tüzelik ezek, amint az akadályok is. A „mindent meg kell tapasztalni a sűrűjében” az életelve.

Diszharmonikus I. házas Marssal örökös összeütközésben van része, amit ő maga keres, illetve teremti meg az okait, vagy belekeveredik folyton. A vázolt jellemzők szélsőséges és kifejezetten agresszív formája érvényesül.

Ha összevetjük a születési uralkodó Szűz-Jupiternél látottakat a Nyilas béketűrő és kényelmes természetét ennek az I. házas Marsnak a jellemzésével, láthatjuk, hogy komoly ellentmondásokat tükröz, különösen ha hozzávesszük még az Oroszlán rejtett Ascendens befolyását is. A magyar történelem fordulataiban viszont felismerhetjük az egyes elemek dominanciájának váltakozását. Időre is lebontható természetesen mindez, de ennek vizsgálatát e cikk keretében mellőzzük.

Nemcsak a bolygók helyzetét kell figyelembe vennünk, hanem azt is, milyen másik égitesttel és milyen módon kapcsolódnak (meg, hogy ez is, az is még mire vonatkozik a képletben – na de ezeket is zömmel elhanyagoljuk most). Egy elemet emelek még ki a Marsnál, a Vénusszal képezett hátrányos (kvadrát) aspektusát. Tudniillik az I. házas Bak-Mars is elég markáns, hagyományos (és általam cseppet sem kedvelt, de itt teljesen helyénvaló) szóhasználattal férfias jelölő. A Vénusz meg ugyebár a nőiség princípiuma. A két égitest közötti támadás utal az általános véleményalkotásra, a férfi-nő viszonyok zökkenőire, röviden és közérthetően: a nők diszkriminálásának fel- felújuló tendenciáira – miközben az óvatosabb, demokratikusabb és igazságosabb beállítódásra utaló elemekkel legalább az elvi kiegyensúlyozottságot próbálja hangsúlyozni hol egyik, hol másik mérvadó politikai csoportozat. De ugyanez vonatkozik a békés elemekre is, aminek mutatója (a mundán asztrológiában) ugyancsak a Vénusz – csendes hangok túlharsogásával (Mars), és megfelelő erőszakossággal. A kulturális kérdéseknek (Vénusz) ugyancsak időnként neki- nekimegy valaki vagy valami szervezet. Az ország pénzügyei ugyancsak e bolygónkhoz (mármint a Vénuszhoz) tartoznak, vagyis ebbe is be tud avatkozni a maga reflexeivel, elhamarkodott cselekedeteivel és nyilatkozataival a megfelelően marsikus személy vagy szervezet.
Még visszatérek egyszer erre a bolygókapcsolódásra, egyelőre a nemzeti jellemzőkre próbálok rávilágítani.

Az I. házas Bak-Szaturnusz alaposabb elemzésétől eltekintek, főként azért, mert – mint említettem és az ábránkon is látható – a háznak igencsak a vége felé van és a részletesen ismertetett Bak-Mars sokkal erőteljesebben megnyilvánul. Viszont a Bak-Szaturnusz még így is nyomatékosítja a jegy vonásait. A Bak-Szaturnusz személyi horoszkópokban is annyira meghatározó, hogy ha semmi más nincs a szülöttnek ebben a jegyben, akkor is észrevehetők a vonásai. Különösen fontos összehasonlítani a Nyilas Ascendenssel (s persze a többi elemmel is, de ettől is eltekintünk, hogy ne vesszünk el a részletekben). A Nyilas és a Bak egyaránt konzervatív jegy, habár egészen másként, más elvi alapokon. De közös jellemzőjük a hagyományok sajátos vagy egyértelmű tisztelete, az, hogy nehezen mozdulnak el ideológiai alapjaikról, s elég merev követelményrendszert képesek támasztani, függetlenül attól, hogy annak van-e létjogosultsága és aktualitása vagy sem. Emellett szinte minden másban szöges ellentétei egymásnak: a Nyilas a fő optimista, a Bak a fő pesszimista, a Nyilas vidáman költekezik, a Bak fogához veri a garast. A Nyilas céljai változóak, a Bak szeme előtt egy grandiózus cél lebeg. A Nyilas egyáltalán nem tud szervezni, a Bak a fő-fő szervező, A Nyilas kedélye töretlenül derűs, a Bak komoly vagy egyenesen komor, a Nyilas rugalmas, a Bak rigid, a Nyilas minden iránt érdeklődik, nyitott, a Bak óvatos és sokszor elutasító és így tovább. S ismét megemlítem, hogy mindezt még az Oroszlán rejtett Ascendenssel és a Szűz-Jupiterrel is összevethetjük, akkor kapunk teljes körképet. Ezt kiegészítendő még egy nagyon fontos szempontot kell megemlítenem: A Nyilas kettős jegy, a Nap-jegy Skorpió pedig duális. A magyarokra jellemző örökös széthúzás (kezdve az István-Koppány konfliktustól a mai, vészesen kétosztatúnak alakuló viszonyokig) ezzel is és persze a bővebben részletezett ellentmondásokkal is magyarázható.

A Bak-Szaturnusznál is kiemelek egy bolygókapcsolatot, fényszöget: méghozzá a Neptunnal képezett hátrányos, diszharmonikus aspektusát. Ez is kvadrát, az egyetlen egzakt fényszög a horoszkópban: 25 perccel érvényesül. A Neptun a horoszkóp IV. házában van, ami a politikai asztrológiában: az ország földje, a bázis, a létalap…. Az ellenzéki pártok, ezek működése…a végkifejletre, az ország, szervezet „halálára” tetszhalálára vagy pl. megcsonkítására is utalhat. A Neptun pedig – több más, közte jó néhány pozitívabb jelentéstartalom mellett – a csalás, csalódás, kaosz, eltűnés jelölője. Vagyis az I. világháború után elszenvedett kétharmadnyi területvesztés élesen látszik ebben a horoszkópban. De a további jelentésekkel is meg lehet vonni az analógiákat. Visszacsatolva még az I. házas Bak-Marshoz is (különös tekintettel arra, hogy a IV. ház a Kosban van, vagyis ennek és a benne álló Neptunnak is a diszpozítora az I. házas Bak-Mars), elmondhatjuk, hogy sajnos mi magunk hívtuk (hívjuk) ki a sorsot, amikor éppen nem bírunk magunkkal.

6. Karma

Az utolsó elem, amit most közelebbről szemügyre veszünk a Budapest horoszkópban: a karma kérdése. Itt is, ahogyan a személyi horoszkópokban, a Holdcsomót tekintem irányadónak, ennek jegy- és házhelyzetét, valamint bolygókapcsolatait. A Bika felszálló Holdcsomónak az 5. házbeli helyzetét nem idézem teljes terjedelmében, ugyane blogon megtalálod a jegyhelyzetet a fő oldal II. részében, a házhelyzetet pedig a Fogalomtár végén. Csak a szerintem leglényegesebb motívumokat ragadom ki. A Bika Holdcsomónak legmarkánsabb karmikus hozadéka az üldözöttség érzése és a részben ebből fakadó bosszúszomj. Karmikus feladata pedig a múltból hozott mágikus és kreatív képességek pozitív célokra fordítása, továbbá a bosszú- és rombolási vágy elengedése után a stabilitás biztosítása maga és mások számára, valamint a megelégedettség állapotának elérése. (Nem kommentálom.) Az 5. házban álló Holdcsomó jelentéséből kiragadott motívumok szerint még fontos hozadék az álmodozásra való hajlam, és a múltban beteljesült kívánságok. A jelen karmája viszont annak megértése, hogy felelősséget kell vállalni az álmokért és a realitásokhoz közelíteni velük. S most idézem a házhelyzet ismertetésének a végét: meg kell tanulnia, hogy álmai „az emberiség javára kell, hogy szolgáljanak. Minél többet kíván majd másoknak, annál többet fog ő maga is kapni. De ha ezt a folyamatot megfordítja, valódi káosszá válik élete. Ha úgy döntött, hogy magának teremt valamit, egy szent ajándékkal történt visszaélés áldatlan következményeivel kerül szembe. Álmai végülis annyira elértéktelenednek, hogy teljesen alkalmatlanok lesznek arra, hogy őt boldogítsák. Az önfegyelmet kellene megtanulnia ahhoz, hogy képes legyen saját énjét kivezetni álomvilágából.”

Láthatjuk, hogy a jegy- és házhelyzet között hasonló ellentmondások feszülnek, mint a horoszkóp előzőekben tárgyalt részeiben: önzés és önzetlenség, agresszió és béketűrés, fizikai és intellektuális irányultság, felfokozott aktivitás és kényelem, s így tovább.

Mint említettem, fontosak azok a bolygókapcsolatok is, amelyek a Holdcsomókkal közvetlenül összefüggésbe hozhatók. A legfeltűnőbb persze mindig az, ha valamelyik Holdcsomó mellett áll egy égitest. Ebben a képletben mindkét Holdcsomó együtt áll valamivel. A leszálló a Skorpióban a Merkurral, s ez meghatározó a „személyiség” alakulására (a Merkur a születési uralkodó Jupiter diszpozítora), a társulásokkal, szövetségesekkel való viszonyra nézve (a Merkur a VII. és 9. házak ura), s persze még egy sereg dologra – mint például külkapcsolatok, tudományok, ideológiák, hit, joghelyzet, törvényesség, részben a parlament, emberi jogok – nézve, melyekre itt sajnos teljes keresztmetszetben szintén nem térhetünk ki. Ami a leszálló Holdcsomóval való együttállást illeti: a múltbeli beidegződések, reflexek főleg a felvillantott területeken jelentkeznek élénken, ezek a kérdések érzékenyebben, élénkebben érintik a nemzetet, mint mások.

Figyelemre méltó viszont, hogy bizonyos prognózis módszer szerint a legközelebbi aktiválódása ennek a bolygónak – hogy, hogy sem – 2014. április 6-ra esik. Az aktiválódás azt jelenti, hogy az az életterület, amit jelöl a bolygó, különösen megélénkül kb. egy évi időtartamra. Itt fokszám szerinti aktiválódásról van szó, ami akkor esedékes először, ahány fokon áll a bolygó, majd 30 évenként. A Merkur a Skropió 20°27´-én áll. Az 1873-as radix dátumhoz képest 2013. október 25-ig eltelt 140 év, vagyis négyszer 30 = 120, ha ezt levonjuk, marad 20 – a Merkur fokszáma. A perceket is átszámítva: 27´= 5 hónap és 12 nap, ezt hozzáadjuk az október 25-i dátumhoz és így kijön a fent megadott dátum. Magam is kíváncsian várom, hogyan is fog megnyilvánulni ez az aktiválódás, amely kilendíthet a holtpontról is, de még szélsőségesebben a mélybe húzhat minket.

A felszálló Holdcsomóval a Plútó áll együtt. Ez nemcsak rendkívül erőteljes, hanem minősített helyzet is, úgy nevezzük, hogy kölcsönös hatás. A Plútó ugyanis a leszálló Holdcsomót tartalmazó Skorpió uralkodó bolygója és a felszálló Holdcsomó jegyében van. Ez azt jelenti (Martin Schulman irodalma szerint), hogy a múlt és jelen viszonyai annyira összekeveredtek, hogy információkra van szüksége az érintettnek ahhoz, hogy jelen karmája felé ütemesebben tudjon haladni. Mármost az eredetmondáink, s a rokonságkutatás folyton meg- megújuló lendülete, s annak hagymázas vadhajtásai (sumér rokonság és társai) magyarázhatók ezzel a konstellációval, ahogyan az is, hogy időnként ki kell rajzani a népesség egy jelentős százalékának külhonba, hátha ott jobban megtalálja magát. (Az utóbbi jelenséget egyébként ennél sokkal jobban indokolja az 5. házas házhelyzet, mert így könnyebb az emberiség javára fordítani azt a kreativitást, amelynek itt hol ezért, hol azért nem talál teret a kivándorló).

A Holdcsomók helyzeténél még egyszer visszatérek az I. házas Marsra és kapcsolatára a Vénusszal. Ugyanis a Mars a másik ura a Skorpiónak (a Plútó társuralkodójaként), a Vénusz viszont a felszálló Holdcsomót hordozó Bikának az uralkodó bolygója. Így bővül a körünk azzal, hogy a múltbeli hozadék és a jövőre irányuló karmikus feladat kerül egymással ellentmondásba, s ennek feloldása a gyökeresen eltérő motivációk miatt nagyon nehéz. A karma felismerése (ahogyan erre a Vénusz trigon Szaturnusz, továbbá a leszálló Holdcsomó mellett álló Merkur Jupiterrel és Szaturnusszal képezett kis háromszöge igen határozott utal erre) és a józan belátás alapján történő következetes tudatformálás (Mars szextil Nap) jelentheti a kulcsot – ahogyan a dolgozatom végén szereplő összefoglalásban is erre igyekszem rávilágítani.

A Budapest képlettel kapcsolatban nem hagyhatom ki nagy tanítómesterünk, Baktay Ervin véleményét és igen naiv, jámbor óhaját sem. Asztrológiai prognózis című, nyomtatásban is megjelent könyvében írja, a IV. rész, Budapest horoszkópja utáni, Lehet-e befolyásolni a sorsot? alfejezetben: „…nem hunyhatunk szemet a tény előtt, hogy ha fenyegető konstellációk vannak a horoszkópban, s ezek érvénesülését már tapasztaltuk is, akkor a jövőben ugyanezek a baljóslatú elemek újra meg újra, kisebb-nagyobb mértékben súlyos események hozói vagy ha úgy tetszik, kísérői és jellemzői lehetnek. ….Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: vajon nem lehetne-e elejét venni a fenyegető válságoknak, bajoknak, veszélyeknek, sőt esetleges katasztrófának? Tehetetlenül kell-e várnunk, hogy a viharok és földindulások újra meg újra rászakadjanak a főváros és az ország népére? Lehet-e befolyásolni a Sorsot?

A válasz: lehet, legalábbis elméletben feltétlenül. Így, elméletben még csak nem is olyan igen nehéz megoldani. Ha Budapest képlete nem megnyugtató és kielégítő, akkor – miért ne lehetne új horoszkópot és ebben biztatóbb kilátásokat adni a fővárosnak? Ehhez csak annyi kellene: megszüntetni a régi, eddigi „intézményt”, mint „Budapest” fővárost és megállapítani és proklamálni egy új ország-központot, új névvel és új címmel, mégpedig úgy, hogy az időpontját kitűnő asztrológusok előre állapítsák meg, s az új ország-székhely a kitűzött nap kitűzött percében „szülessék meg”.

A (kínosan) mosolyogtató felvetésből úgy az asztrológusok bevonása, mint az, hogy ők egyetértsenek egymással és el is fogadják a véleményüket egyaránt az abszurditás kategóriájába tartozik, legalábbis egyelőre és belátható időkön belül. Mellesleg ez Baktay korában sem volt másként, ahogyan utóbb maga is írja: „Ez az elképzelés természetesen nevetségesnek és gyermekesnek hat azok szemében, akik szerint az asztrológia nem egyéb valami naiv babonánál vagy nyegle szemfényvesztésnél.”

Pedig nagyon is igaza van a szerzőnek, s magvas gondolatainak felidézésével legalább alkalmam volt tisztelegni toleranciája, szellemisége, bátorsága és tudása előtt.

Nézzük immár azokat a horoszkópokat, melyeket megemlítettem a cikk elején. A továbbiakban nem annyira a horoszkópokat fogom elemezni, s még kevésbé olyan terjedelemben, ahogyan az elsőt, sokkal inkább a radixnak (születési képletnek) tekinthető Budapest horoszkóphoz hasonlítom a többit, illetve olyan szempontokat emelek ki, amelyeket a legfontosabbaknak tartok.

II.

A harmadik köztársaság horoszkópja

1989.10.23. 12 óra 3 perc, Budapest

Ennek a konstellációnak a Nap-jegye Skorpió, hiszen az október 23-i dátumhoz igazították. Itt jegyzem meg, hogy – amint az egyes emberek életében is vannak megrögzötten visszatérő dátumok – a nagyobb alakulatok, sőt: az emberiség történetében is. A március idusa elég közismert, ez is vissza- visszatérő dátum, s nemcsak Julius cézár meggyilkolása és az 1848-as forradalmi hullám köthető hozzá. Az október 23-26 körüli dátum feltűnő visszatérése a magyar történelemben Budapest születésével hozható összefüggésbe (vagy ahogyan megyünk vissza az időben, egyre gyérebb a pontos feljegyzések mennyisége). A világtörténelemben az egyik igencsak jelentős ide kapcsolódó dátum az 1929-es „fekete csütörtök”, október 24 – a tőzsde összeomlása New Yorkban, mint a nagy világgazdasági válság nyitánya. Abban  az évben e dátummal lépett a Nap a Skorpióba (s mellesleg: akkor is a Bikában volt a felszálló Holdcsomó).

Na de további elkalandozások nélkül és helyett térjünk rá a harmadik köztársaság kikiáltásának képletére, amelyben a Nap a Skorpióban áll, mégpedig – nehogy eltévesszük – 0°1´-en, vagyis a jegy leges- legelején. Természetesen ez egyenes összefüggést, analógiát mutat az eddig elemzett alapképletünkkel.

Az Ascendens Bak, ami ugyancsak analógiában van a radixnak (gyökér-képletnek) tekintett Budapest horoszkóppal. Sőt: az Ascendensen áll a Bak-Szaturnusz a nyomaték kedvéért, s együtt áll azzal a Neptunnal, amelyet ugyancsak kiemeltünk a Budapest képletben. Velük van még kissé hátrább az Uránusz is, ami kellemes újdonságot jelenthet a konstellációban, viszont bonyolítja a hármas együttállás értelmezését, s ez hagyján: hanem a megélését még jobban bonyolítja. Amint az is, hogy szemben állnak a Jupiterrel – az eredetinek tekintett horoszkóp születési uralkodójával. Összességében az „jön ki” mindebből, hogy megvan a jogfolytonosság – ami egyébként akkor is szükséges, ha bármennyire is szeretnénk elszakadni egy rosszabb konstellációtól – de elég nagy bizonytalanságokkal (a Neptun és a szembenállás miatt). Váratlan fordulatokkal (az Uránusz miatt) és változó országimázzsal (a VII. házas Jupiter oppozíció, továbbá az általa támadott 9. házas, a 3. és X. ház diszpozítoraként is funkcionáló Mars miatt). A konokság, csökönyösség továbbra is jellemző, amint a konzervatív beállítódás is.

A horoszkóp rejtett Ascendense: Rák, amivel visszaköszön az emocionális és racionális elemek ütközése. (Ezt is több elem alátámasztja, a Hold az Oroszlánban, emocionális jegyben van és rögtön látjuk a szintén igen-igen emocionális Skorpió-Plútó szerepét is.)

Az uralmi Plútó a horoszkóp csúcsán, a X. házban van, ami aláhúzza, hogy egy elég erős horoszkóppal van dolgunk (Uralmi Szaturnusz és Plútó, emelt Uránusz és Jupiter, erőben lévő Merkur, csak – bizarr módon – a Mars szenved rangvesztést; viszont sarokházakhoz köthető öt égitest, köztük a születési uralkodó, és a domináns bolygó Plútó.) Mivel a X. ház a mundán asztrológiában az államfő, kormány- és kormánypárt, ennek támogatói és eredményei, a magasabb osztályok és az ország hírneve, a Plútónak a szerepe még inkább megnő. A körömszakadtáig ragaszkodás bizonyos pozíciókhoz, dolgokhoz; a mindenen átütő akarat, a megbocsátással kapcsolatos kihívások és problémák, a nagyvonalúság hiánya vagy csorbulása mind összefüggésbe hozhatók vele. Mindezzel óriási eredményeket is el lehetne/kellene érni, ha nem lenne megint ellentmondás és tempóbeli különbség az irányítás és a horoszkóp alanya (a lakosság állapota) között – lásd a Budapest képletnél is. Az is igaz viszont, hogy a Bak Ascendens miatt jobban összetalálkozik néha-néha a kétféle akarat, csak túl színes, túl ellentmondásos változatlanul a többféle álláspont (lásd a hármas együttállást). Vagyis a dualitás illetve széthúzás továbbra is jellemző.

            A külfölddel való kapcsolat fontossága ugyanolyan kiemelt, csak más mutatók révén. (a 9. házban 3 bolygó, köztük a Nap, és a VII – mint szövetségesek – tartalmazza a Jupitert, a külföld egyik fontos jelölőjét) Sajnos a bizonytalanság, a kettős megítélés is jellemző ebből a szempontból is.

A Budapest képletnél nem említettem, de most sort kerítek rá, mint érdekességre és megint egy olyan elemre, ami az analógiákat erősíti. A Kaldeus-ciklus (lásd a Fogalomtárban) szerint a Budapest horoszkópjának születési éve Hold, a köztársaságé Nap év volt. (És még egyszer: a Budapest képlet rejtett Ascendense Oroszlán, a köztársaságé Rák.) A két fővilágosító, a Nap és a Hold az ősi pogány hitvilágban – melyhez oly sajátos módon tudunk kötődni, s melyben amúgy rengeteg spirituális töltés és elvont igazság van – jelentős tényező, ahogyan általában a földi élet szempontjából is. A namakü (Nagy Magyar Küldetéstudat) szempontjából igazán megnyugtató összefüggésnek lehet tekinteni ezt a körülményt.

Ámde van még itt valami, ami a két fővilágosítótól függ: a Holdcsomók a Nap és Hold pályájának kettős metszéspontjai, s a köztársaság képletében is vannak valamerre. A felszálló Holdcsomó a Vízöntőben, a leszálló következésképp az Oroszlánban. Ennek a Holdcsomónak a karmikus hozadéka az, hogy az entitás előzményeiből a saját nagyságának és valamilyen körben betöltött uralkodói mivoltának az emléke üt át (vesd össze a Budapest képlet Oroszlán rejtett és Nyilas Ascendensével, X. házas Napjával és mindenféle erre vonatkozó történelmi allűrjeinkkel), a feladat pedig: „…megtanulni, hogyan járjon könnyedén, nyomok hátrahagyása nélkül. Ugyanis ő az az uralkodó, aki a trónról való lemondásra készül. Új, emberibb szemléletet kell kialakítania, s ekkor már egyedülálló kalandban lehet része, amelyben jelentősen hozzájárulhat a civilizáció fejlődéséhez.” Emleget még az irodalom szociális érzékenységet, mások felé forduló figyelmet és empátiát, amivel kapcsolatban vannak bizonyos kihívásaink.

Ha netán nem érzékelnénk kellőképpen, felhívom a figyelmet arra, hogy a Budapest képlet 5. házas (az ötödik jeggyel, az Oroszlánnal analóg) házának Holdcsomó értelmezésével is megvannak a Vízöntő fel- Oroszlán leszálló Holdcsomós analógiák, s nem véletlenül. Ahogyan a köztársaság horoszkópja Holdcsomójának 2. házas helyzete meg a második jeggyel, a Bikával van analógiában, sok tekintetben hasonló értelmezéssel, mint amaz. (Ez pedig a Budapest képlet Holdcsomójának jegyhelyzete.)

Ebben a horoszkópban az előzőhöz képest több az elvi lehetőség a múlt hatékonyabb feldolgozására és a jelen karma megvalósítására is, mert a felszálló Holdcsomó urai együtt állnak (Uránusz-Szaturnusz) és a leszálló urával (Nap) előnyös fényszöggel (szextillel) kapcsolódnak. Ugyan ennek az aspektusnak a természetéhez hozzátartozik, hogy az érintettnek magának is hozzá kell tennie a saját energiáit, erőfeszítéseit, hogy a pozitív tartalmak teljes keresztmetszetben megvalósulhassanak.

III.

Az EU csatlakozás horoszkópja – kétféle változatban

2004.05.01. 0 óra, Budapest

Ez a horoszkóp néhány érdekes alakzatot tartalmaz, közöttük kifejezetten építő jellegűeket is, amelyek a lehetőségek gazdagabb tárházára utalnak, mint a másik két tárgyalt képletben. Több fényszögsorozat van benne, egy T-kvadrát, trapéz, kis háromszög és – főleg – két feloldott oppozíció.) Ismét az a kérdés, hogy ki tudjuk-e használni a lehetőségeket vagy sem.

A Budapestre számított képlet Ascendense a Dunától nyugatra Nyilas, a Dunától keletre és egyébként Budapestre is Bak. Persze nem mértani pontossággal, de körülbelül ez a helyzet, ami azonnal megerősíti, nyomatékosítja és nagyobb szakadékká mélyíti az ország nyugati és keleti oldalának gazdasági, társadalmi, kulturális különbségeit. Ez az egyik fájdalmas tényező, de van még több is. A mundán asztrológiában mindenesetre a Bakkal sokszor azonosítják a szegénységet, nyomort, míg a Nyilasról már jól tudjuk, hogy a fényűzés, jólét, szerencsés állapotok jellemzik (jó esetben).

Nem fogom most kétféleképpen, a Bak és Nyilas Ascendensre elemezni ezt a horoszkópot, annál inkább, mert épp most láttunk mindkettőre példát. Az azonosságokat, analógiákat emelem ki inkább és néhány új körülményt is.

A rejtett Ascendens (Bak Ascendensre): Szűz, ennek a jegynek valamelyes megközelítése a Budapest képletnél található, de különösebb köze nincs egyik megelőzően tárgyalt képlethez, valamint az ősi hagyományokhoz (lásd Nyilas) képest sem.

A Jupiter – mint a Nyilas Ascendens uralkodója a Szűzben van, ahogyan a Budapest képletben is. Csakhogy a 8. házban, aminek az összefoglalása: halandóság, halálozás. Életveszélyek, csapások. Veszteség vagy nyereség külkapcsolatok révén.

Közel van hozzá a Szűz Hold, ugyancsak a 8. házban. S itt térek ki egy figyelemre méltó körülményre. A Hold a mundán asztrológiában többek között azt a népet, tömeget szimbolizálja, amely elszenvedi a dolgokat, a köznép, a passzív tömeget, továbbá az ország népszerűségét is. A Holdjaink – s nemcsak a két, előzőleg bemutatott horoszkópban, hanem tendenciózusan, különböző politikai eseményekre szerkesztett képletekben – rendre úgynevezett sötét házakba (főleg 8. és 12.), vagy még a „legjobb” esetben is a IV-be (eredet és vég), illetve ezek csúcsa környékére kerülnek. Ennek a lefordítása: a nép, a tömeg, nem számít, olyan tényező, amelyet homályban, rejtve lehet hagyni, az igényei nemigen vagy csak nagyobb erőfeszítés árán tudnak felszínre jutni. Rosszabb esetben a „gyilkos” (8. ház) és a „titkos ellenség” (12. ház) kategóriát is megközelítik – persze a horoszkóp valamely más elemének, a hatalom képviselőjének vagy más tényezőnek a megítélése szerint.

Nos, tehát a Budapestre számított EU csatlakozás horoszkóp sem kivétel ez alól.

A Bak Ascendenst figyelve a születési uralkodó a Rák Szaturnusz a VII. házban önazonossággal kapcsolatos ellentmondást, keveredést jelent, az Én és a Te nem választható szét tisztán. Ráadásul a Rákban (analóg a köztársaság képlet Rák rejtett Ascendensével) túl azon, hogy opponálja a kétszer is szereplő Bak-Szaturnuszunkat, nem tartozik sem az objektív, sem (már megint) a racionális jelölők közé. Ennek a Szaturnusznak sok baja van a „családdal” – azzal a közösséggel, ahonnan származik, vagy ahová tartozik, tartozna, az érzelmi ridegséggel, a karmikus terhekkel és nagyon sok mindennel, ami másnak esetleg fel sem tűnik. A szubjektivitás és sértettség olyan tényezők, amelyek a politikában, s különösen nemzetközi szinten nem praktikusak, s hosszú távon megnehezítik mindenkinek a dolgát. Igaz, hogy legalább jó bolygókapcsolatai vannak (amennyiben a rangvesztett Szaturnusz a rangvesztett Jupiterrel szextilben, a Bika-Nappal ugyancsak szextilben a kis háromszög csúcsán áll), ami némi jóindulattal segít felülemelkedni a problémáin.

Kiragadva néhány, nem kifejezetten a fő elemekhez tartozó részletet: a segítő erők ebben a horoszkópban a titkos ellenségek kategóriájába tartoznak (11. ház ura, Plútó a 12-ben).

Az anyagi viszonyaink zavarosak és nagy mértékben attól függnek, hogy a hatalmon lévő szervezetek, osztályok, mennyire képesek ezt a funkciót ellátni, vagy úgy viselkednek, mintha ellenzékben lennének. (Neptun a 2. ház csúcsán, kvadrát IV. házas Nap, ami meg egyébként a 8. ház ura)

A Vénusz együtt áll a Marssal – lásd a Budapest képlet analógiáit is!!! A 6. házban, az egészség-betegség (mundánban egyébként közegészségügy), kényszerű áldozatvállalás és karma kérdéseire utaló egységben. Ez sem túl biztató, bár a többi említett elemhez képest igazán nem is jelent olyan nagy problémát.

A Holdcsomót hagytam most is a végére: történetesen a Bikában járt a felszálló, a Skorpióban a leszálló Holdcsomó, akár a főváros születésekor. Csakhogy itt a IV: házba került a fel, a X-be a leszálló. Érdemes elolvasni ezt is a vázolt tények tükrében. Különösen keverednek benne az érzelmi- értelmi motívumok, kiemelt ebben is az önnön fontosság tudata és az ezzel való munka is. Bizonyos fejlődési vonalat kétségkívül lehet látni az egyes szakaszok (horoszkópok) között, de lenne ennél jobb konstelláció is.

A Holdcsomók urai is érdekesen rendeződnek el: a már említett Vénusz-Mars együttállás a fel- és leszálló Holdcsomók urainak az együttállása is, tehát ismét a múlt- jelen keveredése érhető tetten. A harmadik érintett bolygó, a Plútó (a leszálló Holdcsomó főbbik ura) meg velük szemben áll, nehezítve a feladat megoldását kissé.

A felszálló Holdcsomóval együttálló Nap viszont segíti a jelen feladat felé történő orientálódást.

Brüsszelre számított képlet

2004.05.01. 0 óra, Brüsszel

Ugyanazt a horoszkópot nézzük, mint az imént, csak nem Budapestre, hanem Brüsszelre számítva. Ezt csakis abban az esetben engedhetnénk meg magunknak, ha nem a szeparálódás, hanem az integrálódás lenne a közakarat, de legalábbis a mértékadó körök és a lakosság túlnyomóan nagy részének hozzáállása szerinti akarat. Enélkül ez is olyan jámbor óhajnak minősül, mint Baktay idézett ötlete.

A Brüsszel földrajzi helyre számított képlet Ascedense a Nyilas kellős közepe. A rejtett Ascendens is Nyilas.  Születési uralkodója továbbra is a Szűz-Jupiter, de hajszálpontosan a 9. ház csúcsán, ami tökéletesen jó hely e bolygónak (a Nyilassal analóg a 9. ház). Ez megegyezik a Budapest képletével, vagyis kevésbé idegen, mint az előbbi szituációban a Rák-Szaturnusz.

Ráadásul a Hold (mint a nép, a tömeg jelölője) is a nyitott, progresszív 9. házba kerülne végre egyszer.

A Nap, mint a hatalom, vezető személyek képviselője a kreatív 5. házban sokkal jobb helyen van, mint a másik variációban, saját ellenzékeként.

A segítő erők az I. házba (továbbra is a 11. ház a Skorpióban, de itt ura, a Plútó az I-ben) kerülvén önmagunkat jelentik, vagyis önnön erőnk jelentősége tetemesen növekedne. Nem beszélve a másik jelölőről (Mars a VII-ben), ami viszont a szövetségesek oldaláról segítene minket hatékonyan.

A Vénusz-Mars együttállás a nyitott VII. házba kerülne, itt sokkal nagyobb az esély arra, hogy a férfi-nő egyensúly átalakítása dinamikusan folyjék, hiszen maga ez a terület is többek között erről szól. Nem beszélve arról, hogy a tükör – szövetségesek – példája is jótékony hatással lehetne, a másik variáció nyögvenyelős, kényszerűségből elviselt módja helyett.

Anyagi szempontból is kedvezőbb a konstelláció, még ha továbbra is jellemzi a bizonytalanság, de olyan körülmények miatt, amelyeket sokkal jobban tudnánk korrigálni. (Az 5. házas, Holdcsomóval együtt álló Nap kvadrát a 2. ház közepére került Neptunhoz mindig arra figyelmeztetne minket, hogy elfeledkeztünk az 5. házas karmikus feladat valamely részletéről.)

A szövetségesek (befektetők) jönnének hozzánk (VII ura a IV-ben) és mi mennénk szerteszét, ráadásul jól, otthonosan éreznék itt magukat, s aki innen menne külföldre, ugyancsak jobban érezné ott magát. (A IV. házas Merkur a 9. háznak is ura.)

A Bika felszálló Holdcsomó ugyanúgy az 5. házba kerülne, mint a Budapest képletben, ami azért lenne célszerű, mert bőven van ott még tennivalónk, s ismerősebb a helyzet, a feladat. Ezen felül a Nap, a születési uralkodó Jupiterrel előnyös kapcsolódásban jelentős támogatást jelentene ebből a szempontból is.

A főbb különbségek alapján a Brüsszelre számított horoszkóp sokkal mobilisabb, rugalmasabb, értelemszerűen elmosódik a külföld- nem külföld közötti különbség benne, az integrálódást – ami a XXI. századnak minden szinten egyik fő programja – segíti. A Szűz-Jupiter születési uralkodóval (a Rák-Szaturnuszhoz képest) sokkal több esély látszik az önkritika gyakorlására, a szembenézésre, ami szintén égetően sürgető feladat, s az I. házas Nyilas-Plútót is ragyogóan fel lehetne használni a transzformációra, átalakításra, átalakulásra!

Összegzés, következtetések

A nemzeti karakter fogalmát vannak, akik tagadják és vannak, akiknek meggyőződése, hogy ilyen létezik. Jómagam az utóbbi csoportba tartozom, vallom, hogy léteznek olyan markáns vonások, amelyek hosszú ideig jellemzőek egy-egy népre, országra, nagyobb geopolitikai egységre. Azonban ezek nem képeznek holmi merev struktúrát, hanem változhatnak- változnak, hol lassan, hol gyorsabban, spontán és irányított módon egyaránt. Erre számos példát láthatunk a világban, s éppen a legutóbbi (kozmikus szempontból is nagyon hangsúlyos) idők során bekövetkezett gyökeres, nagyon látványos és nagyon pozitív változásokat. Európában a skandináv országok társadalmi- szociális átrendeződése ide tartozik. A németek második világháborút követő fantasztikus teljesítménye: múltjuk átértékelése, s a nemzeti öntudat megőrzése mellett a jövő módosult pályára állítása ugyancsak. A leglátványosabb mintát azonban az Egyesült Államok adja, ahol az apartheid ellen küzdő Martin Luther King 1968-as meggyilkolása után 40 (!!) évvel színes bőrű elnököt választottak (méghozzá kétszer!), aki mellesleg saját pártján belül egy nővel volt versenyben!

Biztosan megvannak arra is az asztrológiai utalások, hogy melyik állam-alkulatban milyen dinamikával, mennyire könnyen vagy nehézkesebben indikálhatók a kívánatos változások, aminek elemzésétől itt eltekintünk. Hogy a magyar „alaphoroszkópok” (a Budapest képlet és a harmadik köztársaság képlet) szerint nehéz, az kétségtelen (egyikben az I. házas Bak-Mars, a másikban az Ascendensen álló Bak-Szaturnusz is elég hivatkozás, de van ott ezeken kívül is több is szép számmal). A legbiztatóbb ebből a szempontból az EU csatlakozásé lenne, az ennek elemzésénél megfogalmazott feltétellel, mi szerint nem az elkülönülésre, hanem az integrálódásra kellene koncentrálni.

A hátrányosnak minősülő asztrológiai helyzetek azonban nem azt jelentik, hogy meghiúsítják az irányváltást, legfeljebb nehezítik. Így hát semmiféle kizáró körülmény nem létezik, ami miatt ne lehetne nálunk is – például intenzív és progresszív tudatformálással – átállítani a közgondolkodást, irányítást, s ennek következtében az ország sorsát. Az újjászületést eredményező vajúdást, a szülés krízisét nem lehet megtakarítani, ezzel a körülménnyel kellene végre egyszer szembenézni és túllendülni azokon a beidegződéseken, amelyeket évszázadok óta hurcolunk magunkkal.

Miben is látom a feltételeit Magyarország újjászületésének, s az ebből következő felvirágzásának? A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány változást, amelyre – persze az én véleményem szerint – sürgősen szükség (lenne) van:

Magyarország felvirágozhat tehát, majd

• Amikor lesz 50 %-os női kvóta a parlamentben
• Amikor a férfi-női szerepek átértékelésével foglalkozunk tömegesen és nem azzal, hogy mik is ezek - hagyományosan
• Amikor a polgári öntudat nemcsak a jogok követelésére terjed ki, hanem például az önként gyakorolt adózási fegyelemre, beleértve azt az alapfeltételt is, mi szerint a vállalkozói költségek kifizethető mértékűvé válnak
• Amikor az állampolgár képes lesz lemondani saját vélt vagy valódi komfort-igényeiből – legalább egy csekély részre – mások érdekében
• Majd ha nem csak a sportsikereknek tudtunk lelkesülni, hanem – irigység és csepülés nélkül – hazánkfiainak szellemi, technikai stb. teljesítményeiért is
• Ha a nagy magyar hagyományú széthúzás helyett tért hódít az összefogásra, szolidaritásra irányuló késztetés
• Ha mindenki tisztába kerül azzal, hogy az emberiség által megtermelt javak összességének négyötödét az emberiség egyötöde birtokolja, s ebben az egyötödben a magyarok nem az utolsó helyen állnak, következésképp elégedetlenkedés helyett józan mérsékletet, netán valami hála-szerűt is fel tudunk mutatni.

• Amikor Brüsszelre számíthatunk újjászületési képletet és nem Budapestre
• Ha a rendszerváltás után negyedszázaddal nem azokon a kérdéseken kérődzünk, amit régen el lehetett/kellett volna felejteni (például III/3)
• Ha a hazaszeretet nem egyenlő a melldöngető elfogultsággal – és még kevésbé bárminő pártpreferenciával
• Ha nem lesz már szükség belső/külső ellenségképre önmagunk megfogalmazásához és elhelyezéséhez a világban
• A Hazaffy-ság nem a szelektív emlékezet által meghatározott régi dicsőségünk ápolásában és az ennek megfelelő filozófia számonkérésében merül ki
• Amikor a valóságosan meglévő számos értékünket és eredményünket felismerjük és megbecsüljük, s nem a délibábos pszeudo-értékekért lelkesülünk
• Új Himnuszunk lesz a megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt végkicsengésű helyett, egyidejűleg egy vadonatúj, nem bármelyik régebbit másoló címerünk
• Senki nem sírdogál Trianonon és még számos egyéb, kétségkívül súlyos történelmi előzményen (Mohács és társai, a magyarok, mint a nyugat védőbástyája, s a többi) – életben tartva a Budapest horoszkóp baljóslatú elemeit
• Nem a múlton merengünk, mi több: nem írjuk minduntalan át, hanem a jelent és a jövőt építjük.

Egy idézettel kezdtem, egy másik idézettel fejezem be ezt a dolgozatot. Babits Mihály Húsvét előtt című, 1916-ban írt verse így kezdődik: „S ha kiszakad ajkam, akkor is / e vad, vad március évadán…”, s folytatódik rímtelen szabad (helyenként klasszikus időmértékes) versként, azonban nem ezt a részét, hanem a végét, a magyaros rigmust citálom. A csaknem kereken 100 éve született óhaj aktualitása napjainkra nem hogy csökkent volna, hanem tetemesen nőtt:

„…. béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen,

a szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön új március,

viruljunk ki újra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Ó, béke! béke!

legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra.

Testvérek, ha túl leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bűnös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Budapest, 2014. április 4.



I/1.

Domján Mónika: Sors és Karma: "tarot-ul" A Szerencse

A Sors, avagy Karma fogalmát szándékszom körbejárni ebben az írásban, melyet a Crowley tarot-ban leginkább a X. számú Nagy Arkánum, azaz a Szerencse lapja jelenít meg.
Személyes asszociációim a Sorsra a következők:

• megoldandó feladat, feladatok néhány kiemelt életterületen
• a Boldogsághoz vezető út
• saját, igazi akaratom követése
• lehetőségeim legnagyobb mértékű kiteljesítése

Gál Judit anyagából idézve: "a karma szankszrit szó, jelentése tett." (Természetesen a sors és karma szó jelentéstartalmának azonosságáról szintén lehetne vitatkozni, én most önkényesen szinonimaként használom őket.) "A többféle karma-tan – korántsem egységesen, de – úgy tekinti, hogy sok életünk van, s tapasztalataink kvintesszenciáját a tudattalanban visszük egyik életünkből a másikba, s a különböző életek során különböző szerepekben és színtereken megdolgozzuk azt a feladat-csomagot, amit hoztunk magunkkal, ami tartalmazza mindazt, amit eddig elértünk. Jelen életünkben ... tovább kell(ene) lépni, mert a mostani és további életeinkben más fajta, új feladatot, karma-részt kell megdolgoznunk. A karma tehát az ember aktuális sorsszerű feladataként is megfogalmazható."

Mindannyian szembesülünk visszatérő helyzetekkel, témákkal, nehezen leküzdhető félelmekkel, akadályokkal saját életünk egyes területein, míg más területekre szinte figyelmet sem fordítunk, mégis magától értetődően, gond nélkül elrendeződnek. Van, akinek mindig rendben van az egészsége, más állandóan kisebb-nagyobb betegségekkel, testi tünetekkel küszködik; egyikünk rendezett anyagi körülmények között él, és ezt minden életszakaszban következetesen biztosítani tudja magának, ráadásul különösebb erőfeszítés nélkül, míg mások képtelenek tartósan egyensúlyba hozni magukat anyagi téren. Hogy aztán a párkapcsolat és családi élet területét ne is említsem... Vagy éppen a hivatásbeli kérdéseket.
Szóval ha magunkba nézünk, felfedezhetjük azt a néhány markáns helyzetet, feladatot, ahol bizony kihívás elé állít minket a Sors. A különböző Karma-tanok abban nagyjából egyetértenek, hogy ahol a legnagyobb nehézségekkel szembesülünk, ott fejlődhetünk a legtöbbet. Tehát sorsunk mintegy figyelem-felhívó jelzésként dobálja elénk a nehézségeket.

Mit mond erről a kártya?

A X. Szerencse névre hallgató Nagy Arkánumot egy óriáskerék képe uralja, amely beszédesen utal a szerencse forgandó, "egyszer fent, egyszer lent" természetére. Egyben az állandó változás, teremtés-egyensúly-pusztulás körforgás ciklus elfogadására bíztat, felhívja figyelmünket arra, hogy lehetetlen, sőt egészségtelen egyfolytában a csúcson tartózkodni, a továbbhaladáshoz, fejlődéshez feltétlenül szükség van a mélybeszállásra ahhoz, hogy újabb lendületet vegyünk a következő csúcs meghódításához.

A kártya tehát arra a lehetőségre hívja fel a figyelmet a kérdéses élethelyzettel kapcsolatban, hogy itt és most jó esélyünk van összhangba kerülni sorsunkkal, felismerhetjük életfeladtunkat, és döntő lépést tehetünk annak megoldása felé. Jellegzetes félreértést szeretnék eloszlatni a "szerencse" szó értelmezésével kapcsolatban: általában csak pozitív, örömteli eseményekre gondolunk e szó hallatán, pedig nagyon gyakran fordul elő, hogy éppen a nehéz, kritikus élethelyzetek, válságok kényszerítenek minket sorsunk elfogadására és saját valóságunkkal való szembenézésre. Minél inkább halogatjuk a szembenézést, annál kiélezettebb helyzetekre számíthatunk a Sors jóvoltából. Itt pedig paradox módon visszaérkezünk kiindulópontunkhoz, hiszen egy magasabb perspektívából szemlélve a Szerencse tényleg, minden esetben pozitív fordulatot hoz számunkra, amennyiben megértjük üzenetét és élünk a felkínált lehetőséggel. Ezzel kapcsolatban figyelmedbe ajánlom "A békés harcos útja" című filmet, amely élvezetes formában ad át mély tanulságokat, ráadásul igaz történeten alapul: főhőse, Dan Millman eredetileg könyvben írta meg történetét, és később számos spirituális tartalmú könyv szerzője lett - egyet közülük én is felsoroltam könyvajánlómban, a



No és mi a helyzet a szabad akarattal? Tényleg meg van írva sorsunk a csillagokban, és egyetlen lehetőségünk, hogy ezt megfejtsük, elfogadjuk és kövessük? Igen is meg nem is.
E kérdésben ismét Juditot idézem: "Nos, tapasztalataim alapján kialakított véleményem szerint saját akaratunknak a legnagyobb jelentősége abban van, hogy felvállaljuk-e egyáltalán azt a szerepet, amit a mostani életünkben kell játszanunk – röviden: felvállaljuk-e önmagunkat? Nagyon fontos az is, hogy ezt fogcsikorgatva, apatikusan vagy derűsen tesszük. A feladat minimumát oldjuk meg fanyalogva, vagy igyekszünk a maximuma felé. Másként fogalmazva: meglévő képességeinket mire és hogyan használjuk, mennyire szemléljük reálisan magunkat, megtaláljuk-e akkor is helyünket a világban, ha annak keretei az ábrándoktól távolabb esnek. Tudomásul vesszük-e, ha azt kapjuk, amit magunk is okoztunk másoknak, hogy a karma mindig kiegyenlít, s hogy a földi viszonyok közepette tökéletességről nem lehet beszélni. Mindez első pillantásra csekély mozgástérnek tűnik, valójában azonban igen nagy, amelynek sokszor csak a töredékét használjuk fel. Az ok: annyira kötődünk múltbeli beidegződéseinkhez, a régi szerephez, hogy észre sem vesszük az új lehetőségeket! Nagy bátorságra van ahhoz szükség, hogy elengedjük ezeket és ki merjünk próbálni egy olyan új szerepet, amelyben a (vélt) biztonsági kapaszkodók hiányoznak!"

A magam részéről azt teszem hozzá mindehhez - visszautalva a bejegyzés elején felsorolt asszociációimra a Sorsról - hogy amikor rátalálunk igazi feladatunkra, az együttjár egy hatalmas megkönnyebbülés- és ráismerés-érzéssel, hogy "Igen! Pontosan ezt akartam! Végre a helyemen vagyok!" Tehát valójában nem is akarunk igazán olyasmit, ami nem része a sorsunknak, ha pedig rátalálunk saját utunkra, akkor szinte repítenek előre a külső-belső támogató erők. Mindaddig, amíg Egónk újra közbe nem szól, csak hogy ne unatkozzunk annyira. És akkor újra indul a körforgás...

Kérdések: Mely életterületen vannak visszatérő nehézségeid? Milyen tipikus, isméltődő konfliktushelyzetekbe keveredsz? Milyen helyzetekben érezted/érzed úgy, mintha minden összeesküdött volna ellened? Fel tudsz-e idézni olyan problémát, amely a múltban komoly gondot okozott neked, egy ideje azonban már fel sem merül? Mi okozta a változást? Ha minden kifogásodat félreteszed, mit válaszolnál arra a kérdésre, hogy mire születtél?

Kapcsolódó blogbejegyzések:Erő Labirintus Mélybeszállás




I/2.
Domján Mónika: Egyedül nem megy - kísérlet egy karmikus teher letételére

 Kipróbáltam, meddig jutok a saját erőmből. Pontosan eddig. Bizonyos szempontból nagyon messzire, bizonyos szempontból sehová. Azaz elérkeztem a határhoz. Egyedül eddig bírtam. Nem mondom, fájt beleütközni a falba, nagyon is fájt... De megérte. Most már biztosan tudom, és szívből akarom, hogy ne egyedül csináljam tovább. Társat, társakat akarok magam mellé, minden téren. Mert együtt sokkal, de sokkal messzebbre jutunk, és én nem akarok itt megállni. Írtam már erről tavasszal is, (lásd: Elfáradtam c. bejegyzés), de mégis megpróbáltam ugyanúgy folytatni. Hát most már nincs tovább.

Biztosan fel kell adnom néhány dolgot, nincs mese: a Supershero imidzset, aki mindent kibír, mindent megold a saját erejéből, viszi rendületlenül a "háromembernyi életét", heti 189 órában él, eléri a lehetetlent, s ezért lehet őt csodálni. Azt, hogy szabadság jelszóval ne engedjem, hogy mások is formálják az életem, s ezzel sokkal szűkebb korlátokat teremtsek magam köré, mint ha engedném. Búcsút venni a Végzet asszonyától, akinek az útját összetört férfiszívek szegélyezik, miközben az ő szíve is rendre összetöretik, méghozzá jó alaposan.

Napok óta mintha mindenki nekem üzenne: "Kérdés: A Móni mindig ilyen? Válasz: Legalábbis két éve, mióta ismerjük, igen. Mindig szenved valamin, de nem lehet neki kívülről segíteni." Megjegyzésem egyik kliensemnek, akivel elég baráti a viszonyunk ahhoz, hogyamikor a segítségkérés és elfogadás témáját vesszük elő, és ő ehhez húzza a kártyákat, kimondjam: "Ezt most legalább annyira nekem rakjuk, mint neked, azt ugye tudod." "Mi lenne, ha egy kicsit átlagosabb életet élnél? Én: Fintor, nyavalygás. De te még átlagosan is különleges lennél!" - próbálnak bíztatni. Én: "Hát, igen, az élet nagyon nehéz. Másik: "Lehet, hogy nagyon nehéz. Vagy éppen nagyon könnyű." És még én adok neki könyvet az életről, hogy tanuljon belőle!

Egyvalaki pedig különösen sokat üzent nekem, azzal, hogy odajött hozzám, egészen közel, és olyan kegyetlenül pontos tükröt tartott, hogy még... No persze, én is neki, ez már csak így szokott lenni. "Én nem tudom használni a társadalmi hálót, nem tudok ráfeküdni, mert nem tudok bízni az emberekben." Párkapcsolat, vagy munka, nem engedem bele magam a közelségbe, a közösségbe. Ott vagyok sok helyen, de csak úgy félig-meddig. Nehogy túl közel jöjjenek hozzám, és alkalmazkodnom kelljen, s ezáltal meglátnom a saját árnyékaimat. Félek, hogy elveszítem magam mások között...

Megvan az ok, a magyarázat, hogy miért félünk ettől ennyire, legalábbis a sajátom: velem tényleg megtörtént, hogy a másoknak való megfelelés kényszerét érezve nem a saját életemet éltem, hosszú éveken keresztül. De most, hogy újabb éveket töltöttem egyre inkább egyedül, a magam útját járva, felfedezve - talán túlléphetek már ezen, nem? Tudom, ki vagyok, mit akarok, tisztában vagyok az erőmmel, meg tudom védeni a határaimat, ha arról van szó - hát akkor? Mi lenne, ha újra kilépnék a világba, és valódi elkötelezettséget vállalnék mások iránt? Persze, hogy nem marad tartósan a közelemben valaki, ha azt érzi, hogy nincs szükségem rá! Persze, hogy annyi mindent csinálok, nehogy egyvalamit igazán komolyan tudjak venni, végigvinni! Nyilván olyanokat választok, akik maguk is időben vagy mélységben korlátozottan vállalják fel a közelséget, hogy aztán rájuk mutogathassak! Hogyan is tudnám igazán, mélyen elfogadni saját magamat, ha nem találok vissza a családi gyökereimhez, és nem fogadom őket életem részévé?

Idézem Gál Judit megfogalmazását a saját Holdcsomó-leírásomból (Ikrek leszálló, Nyilas felszálló, részletesen lásd: Főoldal), amely az erre az életre hozott feladataimat taglalja:
"Ez az ember több előző életen keresztül mindig kettősségekbe keveredett, rendkívül határozatlan volt, s miután folyton igyekezett mindenkinek eleget tenni, egészen felületessé vált. ... Mostani életében is óvatosan lavírozik, mert még mindig azt hiszi, hogy ha bármely oldal mellé áll, a másikon előnyös lehetőségeket szalaszt el. Gyakran kerül kínos helyzetekbe az el nem kötelezettségre irányuló törekvése következtében.

Egész énjét sohasem adja bele semmibe, zászlócskáját a szél lengeti, állandó készenlétben, hogy rövid időre a mindenkori nyertesek oldalán lépjen be a játékba. Belseje ingadozó, állhatatlan. Sok időt tölt el véleményének folytonos formálásával, változtatásával (megmagyarázom.blog.hu - gúnyolódott ezzel Tükröm), mert előző inkarnációiban nem fejlesztette ki magában, hogy hosszabb ideig szenteljen figyelmet valaminek, viszont ahhoz szokott, hogy mindennek az árnyoldalát szemlélje. Ennek következménye gyakran az, hogy mostani életében – kompenzálásként – a pozitív gondolkodás élharcosaként tűnik fel, de mindig kiderül, hogy valójában maga is nehezen tudja tartani ezt a nézőpontot. (Ez az arc! Akár ha magamat látnám - kedves Tükröm így fogalmazott: mintha el akarnám húzni az arcom a következő faág elől, melyre számítok, hogy belecsap.)

Kedveli az aktivitást, ideges és nyughatatlan lesz, ha úgy érzi: lebéklyózták. Rengeteg tennivalója van, de sohasem tud azoknak eleget tenni és egy-egy nap végén nagyon távol érzi magát céljától.

Fiatal éveiben ez az ember nem találja meg határozott irányvonalát, általában huszonnyolcadik életéve után kerül csak sínre, gyakran a szülők, vagy más idősebb emberek segítségével, irányításával."
Hát, bőven a huszonnyolcadik után, az biztos! Félelmetesen találó leírás, és bár több, mint egy éve olvastam először, most nyerte el igazi értelmét számomra. Szintén most értem meg mélységében Chuck Spezzano kijelentését is, pedig már bő fél éve ragasztottam fel a konyhám falára: "A szabadság és az elkötelezettség egy és ugyanaz."

Furcsa a Sors, ahogy kommunikálni próbál velünk, vagy inkább mi vagyunk furcsák, hogy olyan nehezen és sokára értjük meg az üzeneteit. Most végre vettem az adást, részleteiben már többször is, korábban, de mégis kellett, hogy megint nagyon fájjon... Rájöttem, hogy a fájdalom arra jó, hogy kimerítse és elnémítsa az Egómat, ezáltal képes legyek meghallani az igazi Üzenetet. Régóta érzem már, amikor valami nagyon fáj, hogy egy hatalmas, jóindulatú erő nyom a földre, ahol én rángatózom, kapálózom, üvöltök tehetetlen dühömben, de ő csak tart, és megvárja, amíg elfáradok, elcsendesülök, s akkor súg megnyugtató szavakat a fülembe - miáltal megértem, hogy minden, ami történt, a javamat szolgálta. Ilyenkor megbékélek, és alázatosan meghajtom fejem előtte. Hálás vagyok, hogy nem nekem kell a korlátozott tudásommal irányítani az életem, hanem megteszi Ő, aki mindent tud. Ez a Kegyelem pillanata, azt hiszem.

Ezer szálon össze vagyunk kötve egymással, ez a helyzet. No és a Mindenséggel, sőt, voltaképpen az köt össze minket, vagyishogy a részei vagyunk, azaz minden Egy... De mielőtt Nyilas holdcsomómhoz híven ismét túlmagyaráznám a dolgot, inkább mellékelek egy jó kis illusztrációt a témához:






II/1. 
Gál Judit: A csillagok sohasem hazudnak 

     Az Origon az idén több hullámban felszínre került egy téma, hogy tudomány-e az asztrológia avagy sem. Sommásan elintézhetném a kérdést azzal, hogy ha nem tudomány, hát akkor nem tudomány, a magam részéről cseppet sem zavar ha nem így nevezzük. Mivel azonban többen megkerestek engem is azzal, hogy válaszoljak a cikkekben felvetett érvekre, egyszerűbbnek tartottam, ha ezt egy ilyen nyílt fórumon teszem meg. Ennek okán egy sanda oldalpillantást vetve olyan tudományágakra, amelyeket „hivatalosan” is így titulálnak, azért csendben megkérdezem, mennyivel egzaktabb a politológia, közgazdaságtan, uram bocsá´a történettudomány, szociológia, pszichológia, mi több: akár a statisztika is és még bőven lehet szemezgetni a készletből különösen az úgynevezett társadalomtudományok körében.

(A cikkekre utaló linkeket egyébként jelen írásom végén helyeztem el.)

      Meg lehet még azt is említeni, hogy az asztrológiában is használnak olyan metódust, amelyet az empirikus tudományos módszerek között elfogadottnak ismernek el, méghozzá a statisztikát. A francia Gauguelin intézet az ötvenes évektől kezdve gyűjt szisztematikusan születési adatokat és a hozzájuk tartozó már ismert eseményeket, melyeket feldolgozva olyan analógiás megfeleléseket mutatnak ki, amelyek messze meghaladják a valószínűség számítással kalkulálható mennyiségeket, s nagy részükben megfelelnek az asztrológiai alap-sablonoknak. (Az Origo által megkeresett „szakértő” Csaba György – akinek „asztrológiai tevékenységére” még bőven visszatérek – statisztikai mintája rendszerint egy fő, ami kissé elmarad a tudományosan elvárt mennyiségtől.)

      A február 12-i, már következményként szereplő Origo cikk három állítására reflektálok a következőkben, mert ezek képezték főként a hozzám intézett kérdések alapját. Ebben a cikkben is Csaba Györgyöt kérdezik, mint hivatott ismerőjét a csillagászatnak és mérvadó ismerőjét az asztrológiának. Az utóbbi „jogosítványa” onnan ered, hogy 1986-ban megjelentetett egy könyvet: Csillagjóslás legenda és valóság címmel. (Utóbb még kiadta a Hazudnak-e a csillagok c. variációt.) Ehhez a könyvhöz – tiszteletre méltó szorgalommal – áttekintette a magyar szerzőktől akkor létezett két kiadványt, Györffy László és Baktay Ervin munkáját, néhány külföldi szerzőt, mi több: vette a fáradságot és kiszámolt néhány horoszkópot. Könyvében – a hivatkozott szerzők nyomán – részletesen ismerteti azokat az alapokat, amelyekre az asztrológia épül és megkísérel egy, azaz egy darab horoszkópot elemezni. Bár folyton asztrológiai szabályokat emleget, s azokat kínos pontossággal igyekszik számon kérni, azt a „szabályt” mégsem tartja mérvadónak, amit pedig Baktay megfogalmazott, mi szerint az tarthatja magát asztrológusnak, aki legalább 50 horoszkópot feldolgozott – visszamenőleg, életesemények és kozmikus jelzések összevetésével, komplett elemzéssel, előrejelzéssel együtt. Ehhez képest Csaba egy 1967-es  születésű személyről ír, aki még 1986-ban is csak 19 éves lehetett és túl sok markáns esemény nemigen történhetett az életében. Következésképpen ellenőrizni sem lehet, hogy mit mutat a horoszkópja, s mi történt a valóságban. Ezekkel nem is foglalkozik szerzőnk, mert elkezdve a személyiség jellemzését, elég hamar elfárad ebben és a továbbiakat a következőképpen intézi el: „És így kellene tovább haladni, sorra véve valamennyi planétát, figyelemmel kozmikus és lokális helyzetükre, fényszögeikre és pozíciójegyük uralkodójára. Végül következik az így nyert megállapítások egységbe foglalása, szintézise. Ennek során kiemelendő mindaz, amit több oldalról, több összefüggésben látunk bizonyítva, mert még az asztrológusok szerint is csak ezeket szabad tényként elfogadnunk.” Pikáns körülményként meg kell említenem még, hogy csillagász szerzőnk nem alacsonyodott le odáig, hogy holmi asztrológiai bolygóállás-táblázatokat használjon, hanem gyötrelmes munkával gömbháromszögtani ismeretei segélyével, csillagászati koordinátákkal számolta ki (és publikálta) az összes bolygóállást, s onnan tette át az asztrológiában használt nyelvezet szerint a jegyek megfelelő fokszámára. Ennek során viszont 180 fokkal elszámolta a Mars helyzetét és a Nyilas helyett precízen az Ikrekben határozta meg, ami nem jelentéktelen különbség. (Különös tekintettel arra, hogy igazság szerint a Mars rajta áll a szülött Nyilas Ascendensén.)

      Csaba György és az asztrológia kapcsolata tehát innen ered, s azt valóban el kell ismerni, hogy sokat foglalkozott a dologgal. Hogy milyen szándékkal, indulattal és végső konklúzióval az már más kérdés.

      E hosszú bevezető után lássuk, mi az a három súlyos érv, amelyet felvezet a 2011.február 12-i Origo interjúban.

1.  

     Nem ott vannak már régen a jegyek, ahol valamikor voltak, mert a Tavaszpont precessziós mozgása miatt másfél jegynyit elcsúszott kezdetük a csillagképekhez viszonyítva. A precesszió magyarázatába itt nem bocsátkozom, akit érdekel a téma, annak Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve c. örökbecsű munkáját ajánlom. Nem véletlen viszont, hogy az asztrológiában nem csillagképekről beszélünk, hanem jegyekről. Erre nézve lásd jelen blog Fogalomtárában a Jegyek címszót. Saját felfogásom szerint az emberek és általában a földi történések szempontjából sokkal meghatározóbb a Nap és a Föld, valamint a Föld és a Naprendszerhez tartozó bolygók viszonya, azok helyzete, kapcsolódásai stb, semmint a tágabb univerzumhoz viszonyított pozíciók. Ezért ilyen léptékben továbbra is nyugodtan dolgozhatunk azzal a tipológiával, amelynek érvényességét a szkeptikusok több ezer éve kétségbe vonják.

      A nagyobb folyamatokra – az egész emberiség történetére – viszont annál érvényesebb a precessziós mozgás következtében létrejövő Nagy Napciklus (lásd Baktayban) világhónapjainak változása. Ami pedig a világhónapokat illeti, komoly eltérések vannak abban, hogy ki mikorra teszi a soron következő világhónap, esetünkben a Vízöntő-kor kezdetét. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy ez majd csak a jövőben következik, mások viszont úgy gondolják hogy már benne járunk. Meggyőződésem – ismét Baktayra is hivatkozva – hogy már több száz éve megkezdődött a Vízöntő 2160 éves világhónapja, s még csak nem is a francia forradalom idejére teszem a kezdetét, hanem még régebbre, az angol polgárosodás kezdetére, kb. az 1660-as évekre. Ennek a tételnek a levezetésére és alátámasztására itt nyilván nem térhetek ki, de ha mutatkozik iránta kellő érdeklődés, szívesen indítok egy sorozatot a Nagy Napciklusról amint befejeztem a Holdcsomó-generációkét.

2. 

Uránusz

Neptun

     Hosszú-hosszú ideig (annál hosszabb ideig, mint amikre Csaba György hivatkozik, s amelyek kellő következetlenséggel egymással sincsenek fedésben….) hét égitesttel számoltak a régi csillagnézők, akár asztronómusoknak, akár asztrológusoknak nevezzük is őket. A Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és a Szaturnusz- mai összefoglaló néven: ősbolygók - szabad szemmel látható objektumokként szerepeltek vizsgálódásaik tárgyaként. 1781-ben – a távcsövek technikai fejlődésének segélyével – fedezték fel az Uránuszt, majd 1846-ban a Neptunt és 1930-ban a Plútót, az úgynevezett újkori, transzszaturnális, generációs vagy transzcendens bolygókat. Ezek a planéták természetesen addig is ott keringtek a maguk pályáján, attól függetlenül, hogy bárki is tudott volna róluk. Csakhogy asztrológiai szempontból nemigen hiányzott a horoszkópelemzésekhez mindaz, amit most az ő jelentéstartalmaikként tartunk számon. Két fő okot tudok megjelölni. Az egyik: igazán nem volt jellemző, hogy tömegeknek készítettek volna személyi horoszkópot, hiszen nem is jegyezték még a születés napját sem sokszor, nemhogy az óra percet. Egy igen szűk kiváltságos réteg tagjainál fordítottak figyelmet ezekre a részletekre, s esetleg arra, hogy mit mutat a horoszkópjuk. Az ismert horoszkópelemek tehát bőségesen elegendőnek bizonyultak a szokásos jelenségek leképezésére. Annál inkább, mert – akárhogy is nézzük – az életviszonyok, szokások, sőt a jellemek elvi alakulása is szigorúan meghatározott rend szerint történt. A nagy (paraszti) tömegek számára egyértelműen előírt, rendkívül kötött életmód volt a kötelező: hétfőtől szombatig túrta a földet, vasárnap kimosdott, elment a templomba és utána múlathatta az időt némi szórakozással. A kötelező egyházi- később állami- és magán-ünnepeket megülte ugyancsak meghatározott rend szerint és semmilyen egyéni kezdeményezést nem nagyon engedhetett meg magának. (Kivételek mindig minden alól voltak és vannak.) A vezető rétegnél ugyancsak megvoltak azok a sok száz éven át mereven őrzött szabályok, amelyek alól nemigen lehetett kibújni, jóllehet nyilván valamivel több mozgásterük volt mint a nagy masszának.

      Az ipari- gazdasági- társadalmi fejlődés eredményezte, hogy differenciálódni majd kifejezetten individualizálódni kezdett a társadalom. Ugyanaz a fejlődés hozta magával azt, hogy sikerült felfedezni egy új bolygót – többek között a modern technika és az individuális törekvések jelölőjét – az Uránuszt, majd a Neptunt, s végül a Plútót. Mind a három bolygóhoz köthetők olyan motívumok, amelyeket a klasszikus bolygók nem tartalmaznak és amelyeket a vázolt, s egyébként közismert fejlődési folyamatok eredményével nagyon jól össze lehetett illeszteni. A szinkronicitásnak megfelelően akkor bukkantak fel az emberi ismeretek tárában ezek az „új” bolygók, amikor az aktuális volt: úgy a technikai fejlettség szintjét tekintve, mint azt, hogy egyre inkább szükség volt az árnyaltabb értelmezésre. A társadalmi mozgások azt is magukkal hozták, hogy egyre több esetben volt szükség például horoszkóp készítésére is. Mellékesen: ezen a téren is bekövetkeztek nagyobb változások. Olyan táblázatokat készítettek, amelyek feleslegessé tették a bonyolultabb matematikai ismereteket, majd a számítógép elterjedésével – napjainkra – végképp bárki pillanatok alatt hozzáférhet egy kiszámított horoszkóphoz. (Ennek a fonák részét sem tárgyaljuk meg most.)

3. 

Plútó

      Csaba Györgynek van még egy – kissé kontraproduktív – „érve” arra nézve, hogy az asztrológia nem tudomány (ismétlem most is: ha nem, hát nem). Mégpedig az, hogy a Plútó bolygó státuszát komolyan vette az asztrológia. Hogy a csillagászok 1930-tól egészen 2006-ig, 76 esztendőn át – bár némi bizonytalansággal, de ez csillagászéknál megengedhető – nemkülönben bolygónak tekintették az nem számít. Egy 2006-os prágai kongresszuson ünnepélyesen megfosztották bolygó titulusától és kreáltak neki jobb híján egy új kategóriát, mi szerint onnantól ´törpebolygó´. Hogy az asztrológiának miért kellett volna hanyatt-homlok követni eme tudományos álláspontot, ha egyszer nem is tudomány, azt én nem tudom ám. (Bocsánat.) Annakidején megvizsgáltam az adott konstellációt és azt állapítottam meg, hogy a Plútót vajmi kevéssé érdekelte ez a trónfosztás, csak megmaradt annak, ami volt: Plútónak.

      A Plútóval amúgy eléggé ambivalens viszonyban van a mai napig az asztrológia is, ami - hogy, hogy nem - a Plútó duális természetébe egészen jól belefér. Egyes, tradicionális vagy konzervatív szemléletű iskolák egyáltalán nem is számolnak vele, míg a modern asztrológiai iskolák figyelembe veszik. A magam részéről a szemeimnek hiszek és ha visszamenőleg is, meg aktuálisan is egybeesik bizonyos eseményekkel és jelenségekkel a Plútó  pozíciója (különösen, ha ugyanakkor más bolygó nem is szerepel hangsúlyosan), akkor nem gondolnám, hogy túl sokat kellene azon polemizálni, hogy minek nevezzük. Külön könyvet lehetne arról írni, hogy a transzcendens bolygók, s azon belül és különösen a Plútó mozgása milyen szinkronban van a nagyobb művészeti- társadalmi- politikai áramlatokkal és megmozdulásokkal. S ezek a jelenségek nem írhatók a véletlen számlájára!

     Több Csaba György-féle állítást lehetne még cáfolni a Plútó ügyében is, de felesleges szószaporításnak tartom. Inkább azzal foglalkozom még záró gondolatként, hogy egyáltalán nem ismeretes: mitől lehet igen pontos megállapításokat tenni a bolygómozgások követésének segítségével. Egyelőre nincs rá magyarázat, de csendben, szerényen felhívom arra a közismert bár kínos tényre a figyelmet, hogy a Francia Tudományos Akadémia 1796-ban dokumentáltan kijelentette, hogy márpedig „kövek az égből nem hullanak”. Ezek voltak a meteoritok. Ki meri azt állítani, hogy a hivatalos tudomány mindent ismer és képes magyarázni. Példák tömege mutatja, hogy amit óriási vehemenciával lehetetlennek kiáltottak ki, az mára napi rutinná vált (lásd: fémből készült repülő tárgyak közlekedése). Ki meri azt mondani, hogy soha nem derül ki, hogy mégis milyen, materiálisan is mérhető körülmények egybeesése okozza az itt egyszer már említett szinkronicitást. Innen csak egy lépés lesz az asztrológia magyarázata is.

     Nem vitás, hogy az asztrológia analógia-tan. Az sem vitás, hogy nem egzakt tudomány. Harmadszor is hangsúlyozom: azokkal sem vitatkozom, akik azt mondják, hogy nem is tudomány. Még az is kétségtelen, hogy a konstellációk, bolygómozgások és egyéb kozmikus jelenségek értelmezésében előfordulnak tévedések, hiszen emberek értelmezik. Ahogyan bármely szakember (mérnök, orvos, tanár, közgazdász, hivatalnok, politikus) véthet hibát – olyant is, amivel mások sorsát befolyásolja – úgy miért is nem megengedett az asztrológusnak ez az emberi vonás? De még emiatt sem kell megkérdőjelezni az egész ismeret-rendszert. Mert lehet, hogy néha félreértelmezzük a kozmikus jelenségeket, de maguk a csillagok sohasem hazudnak.

A két hivatkozott cikk:

http://www.origo.hu/tudomany/20110123-horoszkopok-hibasan-szamoljak-az-asztrologusok-a-csillagjegyeket.html

http://www.origo.hu/tudomany/20110208-csillagjoslas-csillagaszat-csaba-gyorgy-gabor-csillagasz-harom-pelda-arra-miert.html

II/2. Gál Judit: Gyereket szeretnénk

            Kortünetnek is minősíthető, hogy egyre többször fordul elő, hogy a fogamzás nehezen vagy egyáltalán nem következik be akkor, amikor egy pár vagy egy nő elhatározza, hogy ideje lenne utódot a világra hozni. A fiziológiai magyarázatokba természetesen nem kontárkodom bele, viszont asztrológiai szempontból annál több mondanivalóm van erről a témáról.

            A legritkább esetben látszik az egyéni horoszkópokból az, hogy – valószínűleg – szervi okok miatt nem lehet gyermeke valakinek. Arra sokszor lehet gyanakodni, hogy hormonális problémák, kisebb beavatkozással korrigálható jelenségek akadályozhatják a gyermekáldást. Azonban ezek mögött is rendszerint olyan pszichés- mentális okok húzódnak meg, amelyek alapvetően befolyásolják ezt a kérdést. Néhány tipikus gátlás, amely akadályozza a fogamzást vagy a magzat stabil beágyazódását:

• karrierrel összefüggő fenntartások
• függetlenség elveszítése miatt szorongás
• éretlenség: „magamat sem tudom nevelni, hogy tudnék egy gyereket”
• családi minták ismétlésétől való félelem
• a partnerrel kapcsolatos bizonytalanság
• kényelmi szempontok
• hiúsági szempontok
• félelem a terhességtől, szüléstől

Elég tipikus jelenség az is, hogy úgy érzi a leendő szülő, hogy felkészült a gyermek fogadására, valójában azonban a tudattalanjában továbbra is ott lappang a kétely ami a felsorolt szempontok valamelyikéből (vagy egy másikból) táplálkozik.

Személyes praxisomban legalább 8-10 (első) gyermek jött a világra az után, hogy a horoszkópelemzés során megbeszéltük azokat a zömmel a tudattalanban ható motivációkat, amelyek adott képletben a gátlást jelenhették. Pusztán az a körülmény, hogy tudatosította az érintett a problémát, elegendőnek bizonyult az oldáshoz. Más esetekben szükséges még egy-egy újabb külső segítség igénybe vétele is, amely ugyancsak oldást eredményez – például: kineziológia, SVT (spirituális válasz terápia), elengedés tanfolyam, vagy más módszer. Nyilván akkor van ilyenekre szükség, ha nagyon erős a blokk. Mindig érdemes legalább betekinteni a reménybeli apa horoszkópjába is, s vannak helyzetek amikor mind a két félnél tanácsos alaposabban körülnézni a tudattalanban rejlő ellenállást illetően.

      Jól használható módszer a Jonas-féle gyermektervezés. Ez az eljárás nemzetközileg elég széles körben ismert, s sok más, a hivatalos tudományosság által szkepticizmussal, mi több: megvetéssel kezelt asztrológiai módszerhez képest még elismertnek is mondható. Azon alapszik, hogy megállapítható: hónapról- hónapra mikor van valakinél a legtermékenyebb periódus, asztrológiai megközelítésben: mikor van az illetőnek a holdfázisa. Ennek alapján meg lehet adni azokat a dátumokat (körülbelüli órákkal), amikor a fogamzást eredményező közösülésnek kell megtörténnie. Rendszerint elegendő a nő horoszkópját felhasználni, s igen jó a hatásfoka a metódusnak.

Ezzel a módszerrel a gyermek neme is tervezhető, jómagam azonban nem vagyok híve az ilyen jellegű beavatkozásnak, csakis abban az esetben, ha a családban súlyos, nemhez kötődő öröklött betegség fordul elő. Egyébként pedig a nem tervezésével kapcsolatban is van tapasztalatom: vannak jellemzően fiút és jellemzően lányt „ígérő” horoszkópok és persze mindkét nemű gyereket ígérők is. Az előbbi esetekben jellegzetes hibalehetőségeket rejtenek a fázis számítások, s mivel a spermium útjának időtartamát ilyen módon lehetetlen szabályozni, magától értetődik, hogy a természet (karma) elintézi, hogy ismét a jellemző nemű gyermek foganjon.

      Az asztrológia az idővel dolgozik, s nem hagyható figyelmen kívül az a nagyon lényeges szempont sem, hogy sokszor megvan a maga jelentősége a helyben járásnak, várakozásnak, türelem gyakorlásának is – még ha az ember nem is tudja vagy nem rögtön tudja belátni, hogy micsoda. Minden megtörténik, aminek az aktualitása megvan jelen életünkben, de csak akkor, amikor annak ideje van - az összes érintett lélek szempontjából!



II/3.

Gál Judit: Jóslás, jövendölés, prognózis

 Az eredeti cikk megjelent az Ezo-tér (szeptembertől: Camino) 2011. júliusi számában.

Az asztrológusok közül sokan nem szívesen használjuk a jóslás kifejezést saját tevékenységünkre. Jobban szeretjük prognózisnak nevezni azt a részt, amely a jövőbeni eseményekre vonatkozik. A jóslás ugyanis valamely esemény bekövetkezésének jelzése úgy, hogy nincs mögötte semmilyen megfogható indok. A prognózis pedig (az Idegen szavak szótára alapján): meghatározott adatokon alapuló előzetes számítás; valamely folyamat valószínű lefolyásának előzetes meghatározása. Mivel az asztrológiában kifejezetten számításokkal dolgozunk, ezért kézenfekvőnek tűnik a szóhasználat. Annál inkább, mert statisztikailag kimutatható megfelelést mutatnak bizonyos asztrológiai jelzések meghatározott eseményekkel. 

Tulajdonképpen bármelyik olyan módszert, amely valamilyen eszközt használ következetesen azonos jelentéssel (ilyen szempontból például a tenyér vonalait, s azok értelmezését is ide sorolom) be lehet illeszteni a prognózis fogalomkörébe, még ha nem is számításokon alapulnak. A kötött értelmezési tartomány eleve olyan támpontot ad, ami bizonyos megfigyelések, sőt: logika mentén alakult ki. Ebben a megközelítésben valódi jóslásról az eszköztelen jövendőmondás esetében lehet beszélni, amikor kizárólag saját intuícióból eredő információkat közöl az illető a másikkal.

A különböző önismereti és előrejelző, vagy jós-módszereknek azért van létjogosultsága, mert mindegyik más oldalról közelíti ugyanazt a személyiséget. Van, amelyik egy pillanatképet nagyít fel, s van amely folyamatában elemzi a lélek fejlődését. Az előbbire többek között a kártyák, rúnák, de akár a grafológia is említhető, az utóbbira például az asztrológia, tenyérelemzés, numerológia. 

A médiumok és a tulajdonképpeni jósok váltogatják a múlt- jelen- jövőidőt. (Ide sorolom egyébként a Ji-king vagy Ji-csing – Müller Péter zseniális átírásában a Jóskönyv – elemzéseit és tanácsait is.) Ők azok leginkább, akik úgy interpretálhatják benyomásaikat, hogy azok megdönthetetlen szükségszerűségként hatnak. A többinél a módszerek maguk is tartalmaznak bizonytalansági tényezőket. Mégpedig azt, hogy egy-egy jelzésnek, motívumnak, alap-egységnek sokféle jelentése van, s az eszközt használónak kell kiválasztania belőlük, hogy melyik realizálódása lesz a legvalószínűbb. A kiindulópontként használt jelentések („receptek”) akár mechanikusan is megtanulhatók, de ahhoz, hogy az egységek végtelen számú variációját személyre szabottan tudjuk értelmezni szükséges egy speciális képesség, kombinatív készség és főleg: nagyon jó intuíció. Emiatt – az asztrológiához visszakanyarodva – ugyan gépi programmal bárki elő tud állítani egy horoszkópot 30-40 másodperc alatt, de összefüggő, értelmes és elmélyült következtetéseket levonni már nem. A könyvekből, internetes tartalmakból összeollózott foszlányok kritika nélküli interpretálása nem elemzés. Bizarr módon mégis sokszor „bejön” a jövendőmondás része különösen, éppen azért, mert a kiinduló alap (a recept) maga hiteles, empirikus úton összeállított szöveg, tehát sok igazságtartalma van.

Különböző okokból, különböző élethelyzetekben fordulnak az emberek jósláshoz, előrejelzéshez. Saját praxisomban a 30-50 év közötti korosztály mindkét nembeli képviselői jelentik a legnagyobb létszámot. Ők már megtapasztalak egyet s mást saját életükben, megerősítést kaptak jó néhány elképzelésükben és elbizonytalanodtak több másikban. Sejtik vagy egyenesen tudják azt, hogy valamilyen törvényszerűségek mentén zajlik az ember élete, amelyben az egyéni akaratnak ugyan mintha lenne szerepe, de nem olyan, mint amilyent valamikor tulajdonítani szerettek volna neki. S amit a magam részéről legalábbis tudok nyújtani az pontosan ezekkel a fogalmakkal írható körül: megerősítés illetve a törvényszerűségekre történő rávilágítás.

Ahogyan más tevékenységeknél (orvos, tanár, fodrász, kozmetikus, autószerelő), itt is kiválasztódik egy rejtélyes automatizmussal az, hogy a tanácskérő kihez, melyik orákulumhoz kerül. A spirituális tanácsadók, jósok híre elsősorban és tipikusan személyes referenciák alapján terjed. Akár mástól hallja, vagy az interneten szörföl valaki, akkor is határozottan érzi mikor belebotlik egy címbe vagy névbe, hogy „na ez az, ő kell nekem”. Ezen az sem változtat semmit, ha nem sikerül jól az együttműködés. Akinek például aktuálisan arra a tapasztalatra van szüksége, hogy áldozatává váljon önnön naivitásának – értsd: például egy hamis médiumon, sarlatánon vagy egyszerűen csak nem a neki megfelelő emberen keresztül – akkor olyan helyre keveredik. Ha valóban valamilyen útmutatásra szorul, amely után majd ismét önállóan intézi sorsát, akkor azt fogja megtalálni, aki fel tudja tárni lehetőségeit, korlátait, bizonytalanságának okait.

A horoszkópokban jól lehet látni a lehetőségeket és a törvényszerűségekből eredő határokat, valamint az egyéni orientációt – elképzeléseket, vágyakat, álmokat – is. A három tényező közötti egyensúlyozás technikáját igyekszem megtalálni az érintett számára, hogy a továbbiak során kevesebb kitérővel, hatékonyabban és – főleg – nagyobb komfortérzettel élje az életét és folytassa spirituális fejlődését.

Az előrejelzéseknél, s természetesen az egyszerű elemzésnél (tanácsadásnál) is figyelembe kell venni néhány körülményt. Mindenekelőtt azt, milyen alkatú az ember, akivel dolgozunk, milyen idős, milyen élethelyzetben van aktuálisan. Például a túlságosan forrófejű, intenzív személyiséget meg kell kísérelni kissé lehűteni. Akivel élete leg-instabilabb periódusában találkozunk, annak a vállára nem tehetünk még egy olyan terhet, amely alatt esetleg össze is roppanna, hanem épp ellenkezőleg: meg kell őt támogatni.

A fiataloknak (értsd: 28 év – a Szaturnusz egy köre – alattiaknak) általában nagyon óvatosan lehet adagolni az információkat, mert meg kell adni nekik a jogot, hogy személyes tapasztalatok alapján vonhassanak le következtetéseket. Nincs olyan ember, akire ne hatna, ha valamilyen előrejelzést, jóslatot hall önmagával vagy szeretteivel kapcsolatban. Ezért bárkiről is legyen szó, bármilyen életkorban, mindenképpen körültekintően kell megfogalmaznunk mondanivalónkat és gondosan mérlegelni, mennyi az amit aktuálisan egyáltalán elmondhatunk, s mit nem. Saját tapasztalatom szerint szerencsére olyan automatikus szűrés működik ebben, hogy amit nem mondhatnék el, arra nem is látok rá adott pillanatban. Néhány alkalommal határozottan érzem, hogy blokkolás alá kerül a „zárolt információ”, amely így egyáltalán nem jön a felszínre.

Vannak olyan dolgok, amelyek megteremtésére vagy megváltoztatására nem vagyunk képesek vagy oly mértékben hiányosan, hogy jobb lenne hozzá sem kezdeni. A legmegrázóbb példának Michael Jacksont tudom említeni –talán nem szükséges megmagyarázni milyen merényleteket követett el önmagával (és még mi mindennel!) szemben. De ellenőrizetlenek még többek között a nem megváltoztatására irányuló beavatkozások hosszú távú következményei is és voltaképpen ez vonatkozik többféle egyszerű plasztikai beavatkozásra is. S egyelőre csupa külsőséges korrekciót, szabad választáson alapuló módosítást emlegettem. A belső hozzáállás megváltoztatása sokkal nehezebb, lassú folyamat, amelyben a személyes, következetes energia-befektetésnek mérhetetlenül nagyobb a szerepe, mint egy plasztikai műtét elhatározásában. S éppen ehhez a változáshoz tud nem csekély segítséget nyújtani számos spirituális tanácsadó módszer – közöttük egyik legjobbként az asztrológia.

Amikor valaki tanulja az asztrológiát, a legcélszerűbb saját illetve a hozzátartozók és a tanuló által jól ismert személyek horoszkópjának visszamenőleges feldolgozásával foglalkoznia, mert abból tudja a leginkább látni: milyen kozmikus kapcsolódáshoz milyen múltbeli, már ismert esemény köthető. Meglepő és egyben meggyőző látni, hogy mennyire frappánsan összetalálkoznak ezek a tényezők. Haladottabb szakaszban visszamenőleges vizsgálódások alapján pontosítjuk, korrigáljuk a születés óra, percét, mivel a tendenciák fedésbe hozhatók a már ismert, megtörtént eseményekkel. Ebből következtetni lehet a születés pontos idejére. 

A visszamenőleges azonosítás kitűnően alkalmas cáfolat egyúttal arra az egyik érvre is, amellyel gyakorta támadják az előrejelzéseket. Ugyanis ha 10 évvel ezelőtt semmilyen előzetes információja nem volt az illetőnek arról, hogy például saját figyelmetlensége, tévedése folytán jogi bonyodalmakba keveredik, s mégis ez történt, akkor nehéz ráfogni, hogy „önbeteljesítő jóslat” következtében esett meg vele a dolog. A kivédhetetlen eseményekről nem is beszélek: szülők, más közel álló halála, olyan jelenségek (például természeti katasztrófák, gazdasági válság), amelyekre az égvilágon semmi befolyása nem lehet az egyénnek, s mégis erősen hatnak rá (ha azt ő úgy éli meg) és így tovább. Nagyjából ugyanezt lehet mondani azoknak is, akik – nagy számban a különböző imagináción, teremtő képzeleten alapuló tanok hívei közül – a szabad akaratot kérik számon, s kérdőjelezik meg egyben az előrejelzés, jövendőmondás, jóslás létjogosultságát. Van, aki egyenesen retteg tőle, oly kevéssé stabil az ő bizodalma önnön meggyőződésében, s kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy bárki bármilyen befolyással legyen rá.

Michelangelo
Jónás próféta

Külön kategória azoknak az előrejelzéseknek a kérdése, amelyek nem egy emberre, hanem nagyobb közösségre, vagy egyenesen az egész emberiségre vonatkoznak. Itt van az a dilemma, amit Jónás-szindrómának nevezek: kell-e ilyesmire (kéretlenül) figyelmeztetni másokat vagy sem. A kérdés abban is megfelel a Jónás-történet problematikájának, hogy: és ha nem következik be mégsem vagy nem úgy egy fenyegető esemény, akkor az milyen következményekkel jár az orákulumra nézve. Még egy harmadik elem is megegyezhet a Babits által csodálatosan feldolgozott bibliai történettel, nevezetesen az, hogy pontosan azért nem következik be a fenyegető esemény, mert a prófétálás mégiscsak hatással volt néhány emberre, s ez elegendőnek bizonyul az Úr kegyelméhez. Persze – továbbra is Jónásra hivatkozva, hiszen ő egyenes parancsot kapott – erős belső késztetés motiválja azt, aki ilyesmire ragadtatja magát, a többi csak részletkérdés.

Végül egy gyakorlati, sőt: a lehető leggyakorlatibb megjegyzéssel próbálom teljessé tenni a körképet. Tévedés azt hinni, hogy nálunk olyan remekül megél a jósok nagy tömege ebből a tevékenységből. Mindig van néhány favorizált, például valamelyik tv-ben szereplő ember, akinek meg- megszalad, de egyáltalán nem jellemző, hogy Magyarországon (de megkockáztatom: Európában) „munka nélkül” vagyonokat keresne az, aki ezzel foglalkozik. Már csak azért sem, mert energetikailag is szinte lehetetlenség olyan mennyiségben vállalni – bármelyik módszerrel – a tanácsot vagy előrejelzést kérők tisztességes ellátását, hogy az kiugróan magas jövedelmet eredményezzen. Ez csupán ténymegállapítás, nem panasz. Aki ezt misszióként vállalja, nem tehet mást – minden egyébtől függetlenül. A magam részéről nem bántam meg.

 Örkény István: Pisti a vérzivatarban - részlet. Rizi narrátor, médium és özvegy Varsányiné: Gobbi Hilda

  

II/4. Gál Judit: Ideológiák, életmód, szépség és 

egészség felfogásának változása a Nagy Napév 

tükrében

 Az eredeti cikk megjelent az Ezo-tér (szeptembertől: Camino) augusztusi számában.

A csillagászat számon tart egy olyan jelenséget, amellyel rajta kívül nemcsak az asztrológia foglalkozik, hanem minden nagyobb okkult ismeret-együttes is, méghozzá gyakorlatilag az ősidők óta. A precesszió – a Tavaszpont hátrálása a Nappályán, az Ekliptikán – jelenségéről van szó, melynek magyarázatára terjedelmi okokból itt nincs mód, de könnyűszerrel utánanézhet az érdeklődő olvasó.

A Tavaszpont 25.920 év alatt tesz meg egy teljes kört – ezt nevezzük Nagy Napévnek (Precesszió, Nagy Napciklus, Platóni Év), melynek egy-egy „világhónapja” 2160 évet ölel fel, amely időszakok az emberi civilizáció fejlődésével összevetve nagyon érdekes és fontos összefüggéseket mutatnak. (Ugyanez a téma megjelenik ezen az oldalon a II/1. sz. cikkben is.) A jelenleg ismert, illetve a hivatalos történettudomány szerint számon tartott kultúra régészeti és írásos emlékei viszonylag csekély időintervallumot fognak át, s minél távolabb haladunk korban, annál kevesebb megfogható, elemezhető adatunk akad – legalábbis a most tárgyalt szempontból. Mindössze 5-6 teljes Napévet – 120-150 ezer évet – számolhatunk például a neandervölgyi ősembertől napjainkig tartó időszakra. Más lenne a helyzet, ha kalkulálhatnánk Atlantisz vagy a még azt is megelőző feltételezett civilizációkkal, amelyektől a Nagy Napév huszonötezer évének sokszorosa választ el bennünket, de – túl azon, hogy a már hivatkozott tudományos álláspont szerint ezek egyszerűen nem léteztek – vajmi keveset sejtünk róluk, az időben pedig végképp nem tudjuk őket (korrekten) elhelyezni.

Így azzal gazdálkodunk, amink van, s amiről egyre több megbízható emlék maradt fenn.

Fontos még tudatosítani, hogy az egyes, 2160 évre terjedő világhónapok jellegzetességei a teljes globalizáció idejéig előbb csak egy szűkebb, jól lokalizálható területre vagy területekre voltak érvényesek, majd onnan terjedtek tovább. Így számos átfedéssel találkozunk az egyes korok- földrajzi területek és kulturális értékek között. Sőt: vannak jelenségek, amelyek mintegy jogfolytonosságot képezve végigvonulnak az emberiség történetén napjainkig még ha csak nyomokban is. Az egyes világhónapok váltása (korszakváltás) után is megmaradtak tehát több helyütt az előző korszak vagy akár kettővel előbbi korszak emlékei, szokásai, értékei is, de ezt nem fogom jelen tanulmány során ismételgetni, viszont mindig gondoljunk rá.

Még egy szempontra kell felhívnom a figyelmet amikor a Nagy Napciklus világhónapjairól beszélünk. Mivel az előbb említett átfedéssel és átíveléssel, egyidejűséggel váltják egymást, valamint azért is, mert a 2160 év azért elég hosszú idő, elmosódik a korszakok kezdete- vége és folyamatosan zajlik a polémia arról, hogy mikorra is datálhatók az egyes korszakok. Még pontosabban: főleg jelenünk, a Vízöntő kor kezdetéről folyik a vita, és mindenféle múlt- és jövőbeni dátum forog közszájon róla. Ebben a cikkben – miért, miért sem – a saját koncepciómmal dolgozom, amely szerint már az 1660-as évek (angol polgári átalakulás kezdete) táján megkezdődött az Aquarius kora, s még így is csak a „bevezetésének” a vége felé tartunk.

Stonehenge

Rátérve a hiedelmek, vallások, a változó szépségideál és egészség kérdéseire: mindezzel összefüggésben a legjobb példa az összes világhónapon átívelő, múlhatatlan és a mai napig eleven hagyományú, többféle természeti vallás. A szellemek tisztelete, a mágiának jelentős része, a most babonákként emlegetett hiedelmek, szokások, sőt: előírások közül számos még onnan származik. Bizonyos szent helyek, időszakok, s főleg: szokások tiszteletben tartása ugyancsak. Ezeket a rájuk következő, maguknak egyre erőszakosabban kizárólagosságot követelő vallások egyike sem tudta kiirtani, egészen a jelenkorig, hanem beépítette saját rendszerébe inkább, olyan elevenen éltek- élnek. A termékenység kultusz meghatározónak számít a szépségideál szempontjából is, aminek közismert szimbóluma a Cro Magnon-i kultúrából fennmaradt willendorfi Vénusz. (keletkezését kb. i.e. harmincezerre teszik, eszerint az előző Napciklus Bika korszakának emléke, s tudjuk: a Bika az egyik legtermékenyebb jegy a szó minden értelmében).

Altamirai barlangfestmény

A jelenlegi Napciklus kezdete is az idők homályába vész, nagyon kevés adatunk van még a huszonötezer évvel ez előtti időkből is. A Magdalénai kultúra – a híres barlangrajzokkal (legközismertebb: Altamira) továbbra is a természeti hitrendszerre utal és körülbelül a Bak és Nyilas világhónapokkal esik egybe, tekintve hogy i.e. húszezerre tehető a virágzása. (Visszafelé említem a jegyeket, hiszen a Tavaszpont hátrálásáról van szó, következésképp nem előre haladunk, hanem retrográd irányban.)

Fantáziarajz - kőkorszak

A Skorpió-Mérleg-Szűz világhónapja – kb. tizennyolcezertől tizenegyezerig – sok változást nem tartalmaz, annál többet a tízezertől ötezerig tartó úgynevezett mezolitikum, az átmeneti kőkorszak. Ennek a megfelelése a világhónapokban a – saját beosztásom szerint az i.e. 11300-9140-ig tartó Oroszlán és az i.e. 9140-6980 közötti Rák hava. Az ősközösségi társadalomban ekkor zajlanak le az első fontos változások a létfenntartás eszközeinek megszerzésében – áttérés a halászatra, majd a kapás földművelésre, állattenyésztésre. A Rák korszakban már állandó településekkel találkozunk és ebben a korban jellemző a matriarchátus – a jegyhez tartozik az otthon, család. Ebben a korszakban továbbra is a természeti vallás, a termékenységi kultusz dívott, de ahogyan kezdte az ember egyre tudatosabban irányítani az életét (legalábbis törekedett erre), úgy kezdett elszakadni attól a hitrendszertől, ahol a teljes kiszolgáltatottságot élte meg a természeti viszonyokhoz képest. Az öntudatra ébredéssel függ össze az is, hogy a higiénés viszonyokra egyáltalán felfigyelt, bár ebben a korszakban még vajmi kevés nyoma van ennek is. Mindenesetre a fazekasság kezdetével olyan edényeket állítottak elő, amelyben tárolni- sütni- főzni lehetett és már nem a puszta földről ettek.

Uruk

6980-4820 az Ikrek világhónapja, az új kőkorszak (neolitikum – a történelem szerint: i.e. 5000-2000) kezdete, amelyben egyre inkább áttérnek a földművelésre, kialakul a munkamegosztás, sőt: a városállamok, folyik a cserekereskedelem (Ikrekről beszélünk), utaznak az emberek egyik helyről a másikra, s nemcsak a tárgyakat cserélik hanem az információkat is. Ide tehető a patriarchátus kialakulása és egyidejűleg a politeizmus – sokistenhit – alakulása is. Az utóbbi nem más, mint a természeti viszonyok megszemélyesítése, egyenes folytatása tulajdonképpen a meglévő hitvilágnak, csupán antropomorfizált formában. Az e korból fennmaradt emlékek között felbukkannak a díszítmények, egyelőre egyszerű formában. Az esztétikum iránti fogékonyság tehát megjelenik, de például emberábrázolásnak még mindig viszonylag kevés nyoma maradt, s az is főleg a továbbélő termékenységkultuszhoz kapcsolódik.

Egyiptomi Ápisz-bika

A Bika korszakra (i.e. 4820- i.e. 2660) még egyértelműbben jellemző a termékenységhez- szexualitáshoz kapcsolódó hitvilág – gondoljunk a mezopotámiai és uruki kultúrákra, a Gilgames eposzban megörökített hagyományra, Marduk istenre és Astarte (Astarót) istennőre, a szexuális szolgáltatást is végző papnőkre. Ugyanekkorra esik a nagy egyiptomi civilizáció kezdete is, ahol az élet (vesd össze: termékenység) és halál összefüggésrendszere kapott különös hangsúlyt. A bikakultusz (Gilgames harca az égi bikával, Egyiptomban a nagyon erős tisztelet, s alighanem az indiai kultúrában a mai napig élénk hagyománynak a gyökereit is itt lehet keresni) egyenes összefüggésben van a korszakkal, mert a termékenységet szimbolizálja. Ezekben a gazdaságilag fejlettnek számító kultúrákban már sokkal többet foglalkoztak a külsődleges megjelenéssel, s kialakultak a szépség-eszmények is, jóllehet még csak a legfelsőbb rétegek körében, de az ilyesmi mindig hamar legyűrűzött az alsóbb rétegekbe is. Figyelemre méltó, hogy inkább a szilfid alkat ábrázolása jellemző, de tudni kell, hogy a Bika típusú emberek fiatal korban hasonlóan karcsúak (sokan később is megőrzik alakjukat), s csak idősebb korban ütköznek ki külsőleg is rajtuk a masszívabb, terjedelmesebb vonások. A tisztálkodási szokások is fellelhetők már bármelyik említett kultúrában, a fürdésre is vannak utalások, s különösen gazdag az olajok, illatszerek, festőanyagok használatára vonatkozó utalás, tárgyi emlék. A Bikához ugyanis korántsem csak a termékenység tartozik, hanem az esztétikum, szépség, a természettel együtt lélegző, abból fakadó harmónia.

Ókori olimpiai játékok

A Kos korszak i.e. 2660-i.e. 500 közé kerül a szisztémámban. A központi hatalom, despotizmus kiépülése a régebbi kultúrákban; a bronzkorszak vége, majd a vaskorszak kezdete (a Kos és ura, a Mars féme a vas, a megelőző Bikának és Vénusznak meg a réz); az egyiptomi birodalom széthullása; új népek felbukkanása és többrendbeli hódítása; a görög kultúra kezdete és első virágzása; Spárta a katonai fegyelmével és így tovább – erről a korszakról már rengeteg ismeretünk van és annyira differenciálódott, hogy egy rövid áttekintés nem tudja összefogni. Mindenesetre ebbe a korba ágyazva jelent meg és múlt el a krétai kultúra – lásd az átfedést a korok között, a Bika-kultusszal, Bika-korral. Már a következő korszak ideológiai előkészítése is megjelenik, mert a – természeti viszonyok megtestesítésétől egyre inkább távolodó – sokistenhit mellett a zsidó kultúrában feltűnik az egyistenhit is, továbbá a Kos korszak legvégére vagy a következő legelejére teszik Buddha és Konfuciusz születését és működését is (A monoteista vallásokra még visszatérünk). Ebben az érában a szépségeszmény is, s a tisztálkodási- egészségi szokások, mi több: immár ismeretek is elég nagy változatosságot mutatnak, de ha a görögökre gondolunk, láthatjuk hogy az emberről, a szervezet működéséről, annak karbantartásáról (lásd: sport-kultusz vagy az „ép testben ép lélek” elve!) a külső-belső harmónia összefüggéseiről sok és igen határozott, fejlett fogalmuk volt. A görög kultúra azt is jól szemlélteti, hogy kisebb szerepet kaptak a kozmetikában például a festések, elegendőnek bizonyult a természetes egyszerűség – ahogyan a Kosra is jellemző tud ez lenni, s isteneik nem igényelték a napi átöltöztetést (megelőző Bika-korban Egyiptomban, s a következő Halakban a római birodalomban dívott ilyen szokás), cicomát.

Holt-tengeri tekercs

Természetesen még változatosabb, még több átfedést, keveredést és végleg áttekinthetetlen földrajzi szétterjedést jelent a Halak-korszak, kb. i.e. 500-tól i.sz. 1660-ig. Mindenesetre a legfejlettebbnek számító kultúrákban a földművelés véglegesnek tekinthető térhódítása, a helyhez kötött és egyre erősebben szabályozott létforma kialakulása jellemző. Ezzel nyilvánvalóan összefügg, hogy ugyanezen kultúrákban átváltanak a monoteizmusra vagyis az egy-istenhitre, illetve az egy pontban gyökerező vezérelvet követő hitrendszerre (buddhizmus, konfucianizmus). A zsidó vallás alapjának, Mózes öt könyvének és az ótestamentumnak végleges formába öntését i.e. 445 körülre datálják, miközben Görögországban ekkor tart a demokrácia – és egyben a kultúra egyik – fénykora, s a római birodalom is kezd felfejlődni. A keresztény vallás eredetét a legújabb kutatások alapján az esszénusokhoz kötik, s az ő működésük messze megelőzi Jézus feltételezett születésének és működésének idejét, tehát magának a kereszténységnek a kezdetét semmiképpen sem az i.sz. 0 tájára tehetjük, annál inkább mert a zsidó hitben gyökerezik, azzal rokon. Mohamed fellépésével (szül i.sz. 570 vagy 571) még egy monoteista nagy vallás születik, az iszlám. A Halak világkorszak és az egy-istenhit illetve egyetlen elv mentén rendeződő hit úgy függ össze, hogy ez a típus az egység, a „mindenségben feloldódás” jegye és az egyetlen hatalom vagy egyetlen létezőhöz kapcsolódás révén véli biztosítani az egységhez visszatérést. Ugyanakkor természetesen más környezetben még mindig élnek a sokistenhit, sőt a természeti vallások elemei is. Azon felül például a keresztény vallásban a szentek kultusza is igen közel áll a politeizmushoz, csak kisebb jelentőségű hatalmat képviselnek, mint az egyetlen igaz (értsd: fő) isten. Egyúttal minden olyan nagy vallás, amely missziójának tekinti saját ideológiai- és szabályrendszerének terjesztését, a globalizáció korai megtestesítője! S ebben a felfogásban egyébként a globalizáció sem más, mint az egységre törekvés(nek egy meglehetősen torzult formája). A szépségeszmény igen változatosan alakul nemcsak az egyes kultúrákhoz köthető nagy világvallások tükrében (a hinduizmusra nem tértem ki külön, pedig fontos ebből a szempontból is), hanem azon belül az egyes korokban is. A higiénés viszonyokkal, egészséggel, testkultúrával kapcsolatban figyelemre méltó, hogy az egyetlen a kereszténység, ahol a testet undorító, bűnös, szörnyű tárgynak tekintették, és minden vele kapcsolatos cselekményt nemkívánatosnak. A többi nagy vallás vagy nem irtózik a testtől vagy kifejezetten  fontosnak tartja annak rendben tartását, néhol egyenesen kötelező egészségügyi előírások és tiltások épültek be a hitrendszerbe, a vallás gyakorlásába.

Magáért beszél....

A Vízöntő korba történő átmenet előkészítéseként az ´újjászületés´, reneszansz (s a vele is összefüggő reformáció) hozta meg a kereszténységben a fordulatot a testtől való viszolygás szempontjából is, visszatérve az ókori eszményekhez úgy esztétikailag, mint az életmódot tekintve. Az igazi áttörést azonban majd az iparosodás, a tudományok – közte az orvostudomány – fejlődése hozta meg. A Vízöntő kort – mint említettem volt – kb. 1660-tól számolom, amikortól a feudális berendezkedés kezdett kikopni Európából, megváltoztak a gazdasági- társadalmi viszonyok, ezek következtében pedig a kulturális viszonyok is. A 18. és 19. században rohamos individualizálódás, egyidejűleg pedig globalizálódás figyelhető meg. A 20. századi több lépcsős információrobbanás betetőzte a globalizációt, ily módon azok az ideálok, amelyek a nagy világkorszakon belül egy-egy kisebb szakaszban érvényesülnek, pillanatok alatt elterjednek immár az egész Földön. Bizarr ellentmondásként: minél erősebb az egyéniesítésre törekvés, annál uniformizáltabbra sikeredik minden, mert hamarosan tömegek követnek egy-egy kezdeményezést – például a megjelenésben. A divatra és annak művi irányítására csak utalni tudok egy félmondattal.

A Vízöntő a szabadság, egyenlőség, testvériség jegye – ennek szellemében individuális és különálló mindenkitől. Jelenlegi kultúránkban próbáljuk ezeket a vezérelveket érvényesíteni az élet minden szintjén. Hogy néha furcsán alakul, az természetes, hiszen – mint többször láttuk – minden világhónapban tovább élnek azok az értékek, tapasztalatok, eredmények, amelyeket az előző korszakok termeltek ki. Így a Vízöntő korban is, amelynek egyébként is a kezdetén járunk. Még nem tudtak az erővonalak kellő intenzitással rendeződni. S nem is könnyű, hiszen hogyan is bír el egymással a szabadság és az egyenlőség? Az egyik úgyszólván kizárja a másikat – gondoljunk csak bele egy pillanatra! Emiatt sincs egységes vezérelv még a széthullóban lévő régi struktúrák helyett (értsd: vallás), emiatt tud beférkőzni a fogyasztói társadalom tudattalanjába (tudatába?) az információ-isten mellé a fogyasztás, mint isten, emiatt követnek oly sokan valamilyen ideált, azt remélve hogy általa elérik a szabadságot. A gyermekbetegségeket bizonyosan ki tudja nőni az emberiség, s ennek meg is vannak a jelei. Egyre erősebb a hangja azoknak, akik – egyénileg vagy szervezetbe tömörülve – valamilyen módon felemelik szavukat a külsődleges, lényegtelen, tévútra vezető ideológiák, minták, szokások ellen és egyre többen hallják meg ezeket a hangokat. A kritikus tömeg határát pedig nem ismeri senki – bízzunk abban, hogy ha még eddig nem sikerült, hát hamarosan elérjük!

I/3. Domján Mónika: A Remény Csillaga

„Kétség és remény közt vergődöm én...” Lehetne egy ismert vers, vagy dal egyik sora, talán az is. Mindenesetre nem találtam meg az interneten, hiába csengett oly ismerősen a fülemnek. Érdekes módon a mai napom is erről szól: lemondások, kedvezőtlenebb feltételek munkával kapcsolatos kérdésekben, amelyek fokozták az utóbbi hetekben engem meg-meglegyintő kétely erejét: biztos azt kell csinálnom, amit csinálok? Jól csinálom-e, amit csinálok? Nem egy őrült fantazmagóriát építek, becsapva magam és másokat? 

Ehhez kapcsolódó lapokat húztam szeretett Crowley-tarot paklimból reggel: a Kardok 10-es Bukás-t, amely angol eredetiben a Ruin, azaz Rombolás nevet viseli. Találóbbnak érzem ez utóbbi fordítást és értelmezést, mivel éppen a félelemből eredő pusztítás lehetőségére irányítja rá a figyelmet. Természetesen mindez könnyen vezethet bukáshoz, de a probléma gyökere – mint általában - a félelemben keresendő, a bukás már csak következmény. 

Arra a kérdésemre pedig, hogy milyen területen kell szembenéznem a bukással, egy szépséges Nagy Arkánum, a XVII-es Csillag érkezett válaszul. A Remény, a szép jövőbe vetett hit bukása tehát, amely szembejön ma velem. Írom ezt délután, amikor már egy-két találkozáson túlvagyok.

Miközben ott van körülöttem és még inkább bennem jónéhány olyan elemi erejű energia- és bőségforrás, hogy bolond vagyok, ha nem akarom őket észrevenni, befogadni. Rengeteg sikeres újrakezdés emléke a múltból. Barátságok, szövetségesek, lelki társak, harcostársak. Szeretet, szerelem, odaadás, erő – a Mindenség maga. A zene és a szó ereje, amelyek segítségével gyógyító üzenetté tudom formálni élményeimet – magamat és másokat gyógyítva ezáltal. A Természet szépsége, amely legbőségesebb időszakába lépett nyár végével. Ha akarom, leszakítom ezeket a gyümölcsöket. Ha nem akarom, egyre mélyebbre taposhatom magam a kétség mocsarába.

Mi hát a Remény? A Remény a választás szabadsága. Az a tudás, hogy nem vagyok kiszolgáltatott a félelemnek, az csak a gondolataim következménye. A gondolataimat pedig én gondolom, tehát ha úgy döntök, gondolhatok mást is. A félelem és a kétség nem a valóság, csak egy gondolat, és a belőle táplálkozó érzés. Mostanában kezdem elemi erővel újra és újra átélni annak a tapasztalásnak a döbbenetes felszabadító erejét, hogy a félelmem nem azonos a valósággal. Hiszen csak attól olyan félelmetes, hogy elképzelem, ahogy megvalósul! Ha viszont nem táplálom a képzeletemben, pont a megvalósulás esélyét veszem el tőle.

Régebben volt egy olyan romboló gondolati szokásom, hogy ha valamitől féltem, mondjuk egy megmérettetéstől, anyagi problémáktól, a jövőbeni teendők sokaságától vagy nehézségétől, folyamatosan a rettegett helyzeten járattam az eszem. Mintha ezzel segítenék, hozzátennék valamit a felkészüléshez vagy előre levezekelném szenvedésemmel a jövőbeni kudarcot, így megváltanám magam tőle. Az már csak nem járja, hogy amikor egy fontos és nehéz vizsgára készülök, az előtte lévő két hét bármelyik pillanatát is élvezzem, mondjuk egy baráti sörözés kapcsán! Vagy ha az anyagiakon görcsölök éppen, egy órát csak úgy nyugodtan sétáljak az erdőben, és „semmi hasznosat” ne csináljak, ami nem függ össze közvetlenül a munkával, vagy újabb anyagi források előteremtésével? Ez nonszensz!

Igen, tényleg az. Nem a józan ész az, aki a Reményhez visszavezet. Pontosabban nem mindegy, kinek a józan eszére hallgatunk: a félelemvezérelt Egoéra, vagy a szeretetből táplálkozó Felsőbb Énünkére? Utóbbi ugyanis azt súgja: hagyd magad! Figyelj, lazíts, szeress, örülj, és egyszer csak ott terem a lehetőség, a megoldás! Vagy éppen megoldási lehetőségek tömkelege!

Remény nem létezik bátorság nélkül. Anélkül a bátorság nélkül, hogy együtt legyünk a félelemmel, elfogadjuk a jelenlétét, kíváncsian megszemléljük, és azt mondjuk neki: „Jól van, látlak! Elfogadlak. Mégis másfelé megyek, mint amerre Te mondod. Ha akarsz, gyere velem!” Ő általában lemarad valahol félúton, vagy még hamarabb.

II/5. Gál Judit: Bizalom
Az eredeti cikk megjelent a Camino szeptemberi számában

Az ember fejlődésének vannak jellegzetes periódusai és vonásai, amelyeknek egy része a legszélesebb általánosságban szinte mindenkinél érvényesül és vannak olyanok, amelyek az egyes személyeknél jelentkeznek különböző ütemben és erővel. Ezek a külső- belső hatástartalmak olyan provokáló ingerek, melyekre ki-ki saját vérmérséklete szerint reagál. Ha elég erős az inger, vagy többször ismétlődik, nagy eséllyel feltételes reflexszé válik, s onnantól kezdve más módon nem szándékozik vagy/és nem akar válaszolni az érintett, mint amit a legcélszerűbbnek tart, ami – véleménye szerint – a legkevesebb fájdalommal, csalódással jár. Ennek a tanulásnak a gyökere abban a tartományban van, amelyre tudatosan nem emlékszünk, hiszen már magzati korban elkezd csírázni, majd a kisgyermekkorban rohamosan terebélyesedik; a kamaszkor megrázkódtatásaiban szárba szökken és az ifjúkor tapasztalatai koronázzák meg (növelik nagyra koronáját – ha már egyszer növényi hasonlatba kezdtem).

Körülbelül 28-30 éves korra a tapasztalatok nyomán kialakul az a hozzáállás, reakciómód, magatartásforma, amelyhez igyekszünk igazodni, sőt: sokszor görcsösen ragaszkodni, hiszen azt tartjuk helyes taktikának, abban véljük megtalálni biztonságunkat. Ez az életkor asztrológiai szempontból több lényeges tényezővel összefüggésbe hozható. A legközismertebb a Szaturnusz köre – az az idő, amennyi alatt bizonyos ponttól ugyanoda visszajut (ami a Napnál 365 nap, a Holdnál kb. 27,3 nap vagy például a Jupiternél közel 12 év.) A Szaturnusz pályája 28-29 év, ennek a negyede a híres 7 esztendő, fele pedig 14. A Szaturnusz mint a legnagyobb nevelő, mint Sorsbolygó vagy a karma bolygója, a spirituális érés 28-30 éves fázisait mutatja. Ez az első kör célozza tulajdonképpen azt, hogy a földi viszonyok közé újra leszülető lélek hozzátörődjék ismét ezekhez a dimenziókhoz és aktuális fejlődési szintjén válaszoljon különböző (karmikus) kihívásokra. Ez a kör provokálja ki azt, hogy az ember maga is elkezdjen kérdéseket feltenni: a „ki vagyok én”, „hol a helyem a világban”, „mi a dolgom”, „miért történnek velem azok a dolgok amik, miért van olyan érzésem, hogy nem először történnek”, „valóban azt csinálom, amire a legalkalmasabb vagyok?” és így tovább.

Egybeesik az első szaturnuszi kör az illúziókat jelentő Neptunnak bizonyos „megmozdulásával”. (A saját szextil pontját érinti – mondom azoknak, akik mélyebben foglalkoznak asztrológiával.) Ennek során felül kell vizsgálnia az embernek saját személyre szabott értékrendjét, át kell hidalnia a vágyak és a realitás közötti távolságot (vagy: szakadékot). Kénytelen lefosztani az irreális én-képről, elképzelésekről, a többiekre kiterjesztett szereposztásról a torzító burkokat. 28 éves korra (miközben egyéb hatások lerángatják az embert a realitások világába) kialakul egy rendszerint még optimista beállítódás, ami azonban igyekszik a Földön is maradni. Amikor ebben a viszonylag még nyitott állapotban ismételten pofonokat kap az érintett, hajlamos (látszólag) leszámolni az illúziókkal és végleg vagy hosszú időre visszavonulni sündisznóállásai mögé.

30 éves korban a szellemi fejlődés bolygója, a Jupiter is egyik fontos pontjához ér – erősítve a két említett jelentős tendenciát. Mindezen kívül pedig erre az életkorra még egy fajta, ehelyütt nem részletezhető, de annál fontosabb asztrológiai folyamat első köre is lezárul, melynek során összetalálkozunk szinte minden olyan jelenséggel, amelyek előfordulhatnak az életben, s tudatunkat formálják. Tanulás, vizsga, baráti és partnerkapcsolatok, esetleg gyerek, nyereség, veszteség, halál, s konfliktusok sora. (Ismét az asztrológia iránt mélyebben érdeklődők számára írom: a szimbolikus primer direkciók végighaladnak egy jegyen, minden bolygóval és házcsúccsal kapcsolódnak valamilyen módon és az összes lényeges horoszkópelem fokszám szerinti aktiválódása is lezajlik.)

Ebben az időszakban tehát sok-sok hatás nyomán burkokat kezdünk építeni, amelyek elfedik vagy el is torzítják azt a szándékot, tervet, amellyel leszülettünk és gátolják az egyetemes energia szabad áramlását. Minél távolabb kerül valaki eredeti énjétől, annál többet sérül. Minél többet sérül, annál több burkot épít, tüskét növeszt és még távolabb kerül centrumától – kialakul az ördögi kör, s rosszabb esetben meg is rögzül, sőt: a harmincon túli tapasztalatok (megpróbáltatások) nyomán tovább szűkül - ha csak el nem szánjuk magunkat arra, hogy kitörjünk belőle. Amint felismerjük, hogy milyen csapdába lavíroztuk magunkat, két út áll előttünk: benne maradunk vagy megkeressük azt a módszert, amivel kikecmereghetünk belőle. Nos, az utóbbi választáshoz van szükségünk arra, hogy felleljük magunkban egyfelől az ősmintát, azt a célt és annak eszközrendszerét, vagyis egyéniségünket, amely a legszemélyesebb sajátunk. Másfelől pedig itt van szükség arra az erőre vagy erőtartalékra, amelynek segítségével képesek vagyunk megtenni azt a kétségtelenül merész lépést, ami kivezet a csapdából. Ugyanis amint páncélzat nélkül nyitott térre kerülünk, sebezhetővé válunk, s nagy a csábítás, hogy ezt új stratégiák kialakításával küszöböljük ki. Ezzel nem megyünk sokra, hiszen csak idő kérdése, hogy újabb hadállásokat építsünk ki legfeljebb a régiekhez képest más színezettel.

Ahhoz, hogy stabilan meg tudjuk őrizni viszonylagos nyitottságunkat, tisztaságunkat és az új úton tudjunk haladni, szükség van az állandóan ébren tartott bizalomra. Bíznunk kell abban, hogy jól ítéltük meg aktuális helyzetünket. Abban, hogy képesek vagyunk megmaradni a módosult formák mellett és abban is, hogy az Univerzum is támogatja törekvésünket és előbb-utóbb jelét is adja ennek. Amikor idő előtt elfogy a bizalom, akkor is nagy az esély a visszafordulásra, sőt: ugyanolyan jojó-effektusra is, mint a fogyásnál. Itt is nagy a szerepe tehát annak, hogy milyen erőt tudunk mozgósítani, amely segít életben- optimális esetben pedig töretlenül tartani a bizalmat.

Eddig általános, csaknem mindenkire érvényes folyamatokról beszéltünk. Asztrológiai megközelítésből azonban tudjuk, hogy típushoz, majd mélyebb vizsgálódás alapján: személyhez kötött, ki milyen minőségű és mennyiségű lelkierőt birtokol, azt hogyan tudja mozgósítani. Hogyan tud gazdálkodni a bárki számára hozzáférhető energiával, meddig tudja fenntartani a bizalmat, hajlamos-e arra, hogy könnyen feladja elképzeléseit, van-e bátorsága újra kezdeni s így tovább. Mindez nem azt akarja jelenteni, hogy meghatározott típus vagy személy akár hozzá se kezdjen semmilyen módosításhoz, mert úgyis kudarcra van ítélve. De van akinek számára könnyebben, s van akinek nehezebben, több trenírozással sikerül lehántani a burkokat, megszerezni és megtartani az új magatartásmintát. A Nap-jegy mellett rendkívül nagy szerepe van a Hold és a Holdcsomó helyzetének. Az egyéni horoszkópokból pedig rendkívül árnyaltan lehet megállapítani, hogy a vázolt tényezők vajon miként alakulhatnak az érintett személynél.

E cikk terjedelmét meghaladja, hogy végigmenjünk az összes variáción. Arról nem beszélve, hogy olyan kondicionálást is jelenthetne sokak számára, ami éppen nem célja ennek a témának. Azt azonban érdemes hangsúlyozni, hogy nincsenek – sajnos – mindenkire érvényes receptek, kezdve a vallásos meggyőződésből fakadó hittől az agykontrollon át a napjainkban már-már áttekinthetetlenül széles skálán mozgó transzformációs technikákig. A módszerek kiválasztásánál figyelembe kell(ene) venni, hogy vannak aktív és passzív, bizakodni képes és szkeptikus(abb), kitartó és lemondó alkatok. Egy erősen racionális (tehát szekptikus) embernek hiába sulykolja bárki, hogy higgye el: rendelkezésére áll az az energia, amellyel megváltoztathatja életét, nem fogja elhinni, mert nem látja, nem tudja megmérni, nem tudja jellemezni azt az energiát. Az ő számára csak az létezik, aminek mérhető, konkrét megjelenési formája van, más nem. Amíg nem éri olyan személyes impulzus (megrázkódtatás, felismerés, megvilágosodás vagy tapasztalati tényeken alapuló meggyőződés-váltás), amitől változni tud, addig hiába. S fogadjuk el: így kerek a Világ. A hívő ember pedig bármit hajlamos a tudatába beemelni – még a szemmel látható tények ellenében is – a másik végletként – s őt is el lehet fogadni csalódásaival, naivitásával együtt akkor is, ha jobb lenne ha kissé közelítene a realitásokhoz.

A lényeg az, hogy tudnunk kell: kinél lehet gyorsabb, s kinél lassabb eredményt várni. Mert valóban minden bennünk van, s mindennek a lehetősége, csupán az a kérdés: milyen hosszú az út, ami a vágyott célhoz vezet. Lehet, hogy egy reveláció erejű élmény hozzásegít egy azonnali változáshoz, s van amikor több évtizedes kitartás, gyakorlás szükséges hozzá.

A legnagyobb lelkierő pedig talán ahhoz szükségeltetik, hogy ne akarjunk semmit, csupán önmagunk centrumában maradni, elfogadni azt, amik vagyunk, ellenállni a kulturális- és divat-mintáknak, saját vágyaink csábításainak és megvalósítani azt az élettervet amivel e Földre születtünk.




II/6. Gál Judit: 27-28 éves kori krízis 
Amy Winehouse halálának margójára

            Amy Winehouse 2011. július 23-án bekövetkezett halálával 6 főre emelkedett a „huszonhetesek klubja”. Ezzel az enyhén morbid névvel illetik ugyanis azokat a közismert zenészeket, akik 27-28 éves koruk közt haltak meg, nem minden egyes esetben, de többnyire súlyos életmódbeli problémák mellett.

            A hat zenész-énekes: Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse. Közös bennük a zenei érdeklődésen túl az, hogy nagyon fiatalon kezdték pályafutásukat és tettek szert népszerűségre, jóllehet származásuk, kulturális hátterük rendkívül különböző volt. Négyen az 1942-43-as években születtek. Kurt Cobain 1967-ben, Winehouse pedig 1983-ban. A világháborús évek természetesen hektikusnak minősülnek, csakhogy a négyből hárman az Egyesült Államokban születtek, amely ugyan akkorra már túl volt Pearl Harboron és belépett a II. világháborúba, lakosságát mégsem érintették az események olyan brutálisan, mint Európát.

Brian Jones
1942.02.28.-1969.07.03.

            Asztrológiai szempontból a nagy áramlatokat tekintve persze nincs jelentősége annak, hogy a világ mely tájáról beszélünk, hisz valamilyen mértékben mindenkit érintenek az általános jelzések. Mégis elgondolkodtató, hogy miért volt ennyire érintett az a nemzedék – ha csak nem a véletlen kegyetlen játékáról van szó.

            A logikus magyarázat kereshető abban, hogy a múlt század második felét jellemző rendkívül dinamikus gazdasági- társadalmi- kulturális változások megrázó erejét nehezen tűrték (tűrik) sokan. Akik pedig tevőlegesen benne voltak a sűrűjében, ráadásul az elején, azok számára értelemszerűen még megrendítőbbnek bizonyulhattak a változások. A rock- popzenében különösen, hiszen a legszélesebb tömegeket érintő közeget képezték. Az életformát és a sztár-státuszt elviselni nyilván nem egyszerű. A népszerűség és közismertség az oka annak is, hogy feltűnt egyáltalán az az életkori egybeesés, ami a 27-28 év közötti időpontban fejeződik ki.

            Korántsem csak „jegyzett” emberekkel fordul elő azonban, hogy pont ilyen korban szakad meg tragikus hirtelenséggel az élet. Sőt: az analógia abból a szempontból is megvan gyakran, hogy nem szeretnének vagy/és nem tudnak illeszkedni a tömegnormákhoz, saját törvényeik szerint szeretnének élni. Épp ezért az önpusztító hajlam valamilyen formája is fellelhető sok esetben.

Jimi Hendrix
1942.11.27.-1970.09.18.

            Nézzük meg, hogy asztrológiai szemszögből milyen tényezők egybeesése mutat nagyobb krízisre pont a tárgyalt életkornál? Tudnunk kell és mindig szem előtt tartanunk, hogy egy vagy két – még oly erőteljes jelzés nem elegendő ahhoz, hogy olyan súlyos esemény következzék be, mint a halál. Fontos „szabály” az is, hogy legalább három- négyféle asztrológiai módszer kell hogy azonos irányba mutasson. A közismert 6 ember konstellációjának vizsgálatánál nagyon sok elhanyagolással élek, mert nem ismerem egyiküknek sem a születés óra, percét csak az év, hónap, napot. Ezért sem a házcsúcsokkal (Ascendens és a többi tizenegy ház eleje) nem számolhattam, de még a Hold pozícióját sem vehettem figyelembe tekintve, hogy 24 óra alatt csaknem fél jegynyit halad (kb. 14° az átlaga). Egyetlen metódust használtam tehát: a tranzitokat, magyarul: átvonulásokat. (Mibenlétükről a Fogalomtárban olvashatsz.) Tettem ezt bízvást azért, mert a 27-28 év számomra jól ismert krízis-időszak, jóllehet nem vagy nemcsak azért, amiért ilyenként tartja számon az asztrológia a 28-30 évet.

Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a krízis szó tartalmi fordítása az, hogy minőségi változást megelőző állapot. Nem jelent tehát égszakadás-földindulást, hanem azt hogy a megszokott kerékvágástól el kell térni hamarosan, emiatt pozitív vagy negatív stressz éri az embert, minek következtében kénytelen megoldani a helyzetet és végrehajtani a soros változást. Rosszabb esetben pedig benne marad a krízisben, de mi erre most ne is gondoljunk.

            Négy, az emberélet során viszonylag ritkán érvényesülő asztrológiai megmozdulás esik egybe illetve egymáshoz nagyon közel, s ez kivétel nélkül mindenkinél körülbelül az itt elemzett években történik.

A legközismertebb a Szaturnusz visszatérése, ami kissé később, az imént is említett 28-30 év körül esedékes. Ha 90 éves várható élettartamot számolok, akkor a Szaturnusznak három körét, három visszatérését érheti meg az ember: 30- 60- 90 esztendős korban. A Szaturnusz a Sorsbolygó, a karma bolygója, a nagy nevelő; a kényszerek, akadályok, komolyság, felelősség, koncentráció jelölője. Ahol halad aktuálisan, amilyen életterületet jelölő házban jár – kb. két és fél évig egy-egy területen – azon keresztül nevel még intenzívebben mint egyébként. (Lásd az Aktuális menüpont prognózis részében adott évre vonatkozó, Szaturnusz szempontú részleteket.) A 28-30 év alatt végigjárja az összes házat, s bezárul vele a spirituális fejlődésnek az első szaturnuszi köre. A szaturnuszi nevelés rendszerint fájdalommal jár, valamilyen veszteséggel. Ha mást nem is, az illúziók jó részét elveszti az ember, legalábbis erre irányulna a szaturnuszi jellegű fejlődés. Vigyázat! Az illúziókat ne keverjük a reménnyel, a reményre való képességgel vagy az illúzióvesztést a pesszimizmussal! A Szaturnusz a földön tart, a realitásokhoz próbál közelebb terelni minket, mert ilyen körülmények között tudjuk leszületésünk célját megvalósítani. Bár mi köze sincs az érzelmekhez, mégis: empátiára, az önmagunkkal és másokkal szemben tanúsított türelemre, megértésre próbál rábírni minket, rásegítve a végső célhoz, az egységbe visszatéréshez vezető útra.

Az első ismétlődés mindazon tapasztalatok kvintesszenciája, amelyek efelé vezetnének. Ahány egyed, annyiféleképpen éli meg: belenyugvással, apatikusan, harciasan, ellenállva, lelkesülten, lázadva vagy sértetten. Vannak akik már ekkorra belefáradnak az általuk meddőnek ítélt küzdelembe, s nehezen találnak rá az egyébként mindenkinek bőségesen rendelkezésre álló tartalékaikra, s vannak akik ekkor lendülnek neki az életnek – s a kettő között számtalan egyéni változatban éljük meg a nagy érlelő karmabolygónak ezt a fontos periódusát.

Janis Joplin
1943.01.19.-1970.10.04.

Második lényeges asztrológiai jelenségünk a Szaturnusz „ellenlábasához”, a Jupiterhez köthető. A Nagy Szerencse bolygója egyébként többek között a szellemi fejlődést is jelöli, s ebből a szempontból lényeges a haladása, visszatérése és olyan pozíciója, amikor szemben van saját magával, a születési horoszkópban elfoglalt helyzetével. (Például: ha valakinek a születésekor a Jupiter az Oroszlán közepén, 15 fokon állt, akkor van szemben önmagával, amikor haladása során eléri a Vízöntő 15 fokát.) A Jupiter egy teljes körét nem egészen 12 év alatt teszi meg. „28-30 éves korra megtett két egész kört (24 év) és egy felet (24+6), tehát két és fél körénél jár. A két nagy bolygó nevezetes pontra jutásának egybeesése különösen kiemeli a jelentőségét annak, amit az egyén sprituális fejlődése szempontjából jelentenek. A sors nehezebb (Szaturnusz) és könnyebb (Jupiter) oldalának ütközése, filozófiai feldolgozása megint olyan feladvány, amivel foglalkozni, belőle bizonyos következtetéseket levonni kénytelen az ember.

A jellegzetes krízis pontok közt nem tartják számon, de harmadikként rendkívül fontos tényező, hogy a Neptun is elér bizonyos pontot, saját eredeti helyzetéhez viszonyítva. A Neptun már igen lassú, 165 év alatt teszi meg azt a teljes kört, amit a Nap 365 nap, a Hold 27,3 nap alatt, vagy az itt már említett Szaturnusz 28-30, a Jupiter pedig 12 év alatt. A Neptun az egy jegynyi utat (a Nappálya egy tizenkettedét) is tetemes idő, 13,8 – kerekítve 14 év alatt teszi meg, ezért ennyi idő elteltével saját magához képest 30 fokkal jár, majd kétszer ennyi idő múltán, vagyis 28 éves kor táján önmagához képest 60 foknyira közlekedik, másként: saját szextiljén jár.

A Neptun saját fényszögpontjai fölött, 14 évenként beálló értékválságot jelez, amellyel mindig együtt jár az illúzióvesztés. Az ember kialakít magának valamilyen értékrendet. Ez sok részből áll, amik különböző helyekről adódnak össze: társadalmi-kulturális alap, családi, szülői minta, olvasmány- filmélmények, más felnőtt minta, saját korcsoport mintái, s végül: az a speciális és szubjektív nézőpont és reakciómód, ami kizárólag a vizsgált egyénre jellemző. A felsorolt tényezők közt egy sincs, ami megdönthetetlen, örökérvényű, objektív alap volna, bármelyik túlhaladható, megkérdőjelezhető. Az a sajátos arány, ami egy-egy ember világlátását jellemzi, fölborulhat, áttolódhatnak hangsúlyok egyik összetevőről a másikra, ki kell, hogy iktasson elképzeléseket, vagy ellenkezőleg: körömszakadtáig ragaszkodik hozzájuk, különféle visszahatásokat okozva ezáltal önmagának.

Jim Morrison
1943.12.08.-1971.07.03.

A most tárgyalt neptuni megmozdulás vagy belső érési folyamat vagy külső provokáció eredményeként azt a periódust jelzi, amikor (megint egyszer) felül kell vizsgálnia az embernek saját személyre szabott értékrendjét, mert felborul benne az egyensúly. A vágyak és a realitás közötti távolságot (vagy: szakadékot) kell áthidalni. Ennek során le kell fosztani az irreális én-képről, elképzelésekről, a többi emberre kiterjesztett szereposztásról a torzító burkokat. Amikor pedig ez túl jól sikerült – mert a Neptun nem tud korlátokat érzékelni, s mértéket tartani – akkor vissza kell emelni olyan értékeket, amelyek azért még elérhetők(nek tűnnek). Optimális esetben a bölcsesség végül azt sugallja, hogy minden úgy van jól, ahogy van – ezt fogalmazzák meg a keleti filozófiák (főleg a buddhizmus) vágy-nélküliségnek. Nos, a Neptun, a maga eszközeivel ebben segít nekünk…

            28 évesen esedékes tehát az egyik neptuni úgynevezett átvonulás (saját helyzetéhez mért 60 fok felett történő átvonulás). A megelőző, 14 éves kor körüli kamaszkorhoz képest ebben az időben zajlik nagy, bár kevésbé látványos átalakulás az emberekben, s ezen belül az egyik legfontosabb programpont az életszemlélet formálása. Ehhez pedig az élet alaposabb megismerésén keresztül vezet az út. Több fázisban is billen ez alatt az idő alatt a neptuni libikóka, s a kamaszkori (ál-)cinizmust hamarost egy idealizmus váltja fel, majd megint illúzióvesztés, s így tovább. 28 éves korra (miközben egyéb hatások lerángatják az embert a realitások világába), kialakul egy rendszerint még optimista beállítódás, ami azonban igyekszik a Földön is maradni. Ezt erősíti meg tulajdonképpen a Neptun, hogy majd ez után (a következő 14 évében előre haladva) az illúzió-maradványokat is más megvilágításba helyezze.

A 28 éves kori átvonulásnál gyakori a nyitás valami felé, reménnyel, bizalommal. A védekező rendszer ilyenkor kevésbé zárt, több esélyt ad még az eredendően gyanakvó és sündisznóállás mögött védekező ember is annak, hogy a világ talán nem is akarja folyton támadni. A nyitottság és a neptuni korláttalanság miatt gyakori jelenség, hogy túllő a célon a szülött, s ekkor megkapja (ismét) a pofonokat, amitől újra azt az álláspontot foglalja el, hogy "nem érdemes semmiben és senkiben sem bízni", s indul lassan (vagy gyorsan!!) lefelé a libikóka.

A legtöbb esetben – szerencsére – nem ilyen goromba formában jelentkezik a krízis, de ha összecseng a két másik tárgyalt bolygó által jelölt körülmények negatív megnyilvánulásával, akkor bizony csőd-közeli helyzet alakul ki, amiből nehéz meglátnia a kiutat az érintettnek.

A sokkal nagyobb számban tapasztalható pozitív jellegű megnyilvánulásánál nem ritka, hogy valamilyen új vállalkozásba kezd a szülött, megkeresi az önkifejezés valamilyen formáját, művészi tevékenységbe fog akár saját örömére, akár kenyérkereső munkaként. Más, nagyobb nyitást jelentő aktuálisan progresszív életesemények ugyancsak gyakran előfordulnak: házasságkötés, gyermek születés, építkezés, tanulmány s hasonlók.

            A negyedik elem, amely jelentőségében minimum azonos az eddig említettekkel, nem más, mint az a Holdcsomó, amely a karma legfontosabb jelölője a horoszkópokban. A Holdcsomó fogalmáról és jelentőségéről bőséggel találhatók információk ennek a lapnak a főoldalain, a Fogalomtárban és a Sorozatokban. Tudjuk, hogy egy körét 18,5-19 év alatt teszi meg, s a most vizsgált életkorban ez a horoszkópelem is szemben van saját születéskori helyzetével, tekintve, hogy másfél kört tett meg idáig. (18,5-20 + 9,5 = 28 év körülbelül). A Holdcsomó ismétlődése és szembenállása a nagy életvizsgára felkészülés illetve magának az életvizsgának az időszakát jelenti, mindannak a felmérését, amit nevezetes pontjáig végeztünk. Ehhez mérten, differenciáltan reagál a karma, amire persze egyénileg specifikus választ ad az érintett is – csökkentve vagy növelve a 28-30 éves krízisnek a feszültségeit. Az ismétlődés illetve szembenállás nemcsak akkor érvényesül, amikor a születéskori helyzetével pontosan érintkezik a Holdcsomó-pár, hanem attól a pillanattól kezdve, ahogy belép a megfelelő jegybe, s másfél éves ott-tartózkodása alatt mindvégig folyik a karmikus tesztelés.

            Minden embernél bekövetkeznek tehát azok az asztrológiai jelenségek és kísérő tüneteik, amikről beszéltem, s nagyjából ugyanazon életkorban. A reakció persze más és más aszerint, milyen alkat eredendően valaki, mik módosítják személyi összetételét, hogyan viszonyul a sors nehézségeihez: kihívást lát-e bennük, vagy csüggesztő akadályt, hogyan mozgósítja tartalékait, s így tovább. Kirívó esetekben jár csak olyan tragikus következményekkel ez a periódus – legyen bármilyen megterhelő is – mint a kiinduló példáinknál látjuk.

            Visszakanyarodva tehát a hat híresség, a „huszonhetesek klubja” tagjaihoz: természetesen megnéztem, hogy a rendelkezésemre álló adatok alapján milyen összefüggéseket lehet találni a születési horoszkóp és a halál időpontja konstellációi között, illetve, hogy a négy kiemelt szempontból melyik érvényesül legjobban.

            Figyelemre méltó, hogy négy úgynevezett jupiteri karakterről beszélünk. Ketten (Jimi Hendrix és Jim Morrison) Nyilas-Napúak, ketten pedig (Brian Jones és Kurt Cobain) Halak-Napúak. De a Bak Janis Joplin Jupitere is erős helyzetű – Rák, ahol emelt helyzetben van a bolygó, Amy Winehouse szerencsebolygója pedig a lehető legjobb: uralmi Nyilas. (Az Ascendenseket pedig – mint már említettem – nem ismerem.) Önmagában véve mindezt még lehetne a véletlen számlájára írni, azonban a halál napján a hatból ötnél a Jupiter feltűnő aktivitása látszik. Itt a kivétel Jimi Hendix, akinél indirekt módon azért mégis megjelenik bizonyos jupiteri jelzés, a felszálló Holdcsomó ugyanis még jupiteri jegyben, a Halakban járt, s onnan támadta több bolygóját. A következtetésekre majd a Neptun helyzetének az elemzésénél térek rá.

            A legmeglepőbb jelenségnek az Uránusz szereplését találtam, mivel ez a bolygó kivétel nélkül mindegyik esetben erős kapcsolatba került a születési horoszkóp valamelyik planétájával. Az Uránusz – meglepetés-bolygó jelentésén túl – a pozitív vagy negatív előjelű váratlan dolgok, individuális törekvések, extremitás, különlegesség jelölője (többi jelentését itt nem sorolom fel), s ha halálesettel hozható összefüggésbe, akkor két fő irányra lehet gondolni: a hirtelen vagy/és keringéssel, illetve a modern technikával összefüggő haláleset. Vizsgált eseteinkben az élet váratlan megszakadása, azt ezt követő nagyobb léptékű, mert tömegeket érintő megrázkódtatás és az extremitás jöhet szóba.

Kurt Cobain
1967.02.20.-1994.04.05.

            A cikkben említett négy szempontot tekintjük át a következőkben.

            Az első volt a Szaturnusz visszatérése. Természetesen még egyik esetben sem érte el a születéskori helyzetét, de a legnagyobb távolság attól 21 foknyi volt, három embernél már ugyanabban a jegyben járt ahol eredetileg, háromnál pedig még az előzőben. Ekkora időintervallumnál mint a Szaturnusz 28-30 éves útja, ez a távolság nem jelentős, s erősen érződik az, hogy addig csaknem megtett egy kört.

            A Jupiter itt teljesen passzívnak mutatkozik: sehol sem érte el még távolról sem a szemben lévő pozíciót.

            Az utolsó két szempontunk jelentősége domborodik ki a legjobban. A Neptun legnagyobb távolsága érzékeny pontjához (szextiljéhez) képest 4 fok volt (Amy Winehouse, akinél viszont a Holdcsomó a legközelebb lesz nevezetes pozíciójához képest). Négy horoszkópban 3 foknyi, egyben pedig (Kurt Cobain) 1 foknyi távolságra közelítette meg az önmagához mért 60 fokot (szextil fényszögét).

A Neptun és a Jupiter sok szempontból rokonítható egymással, hiszen együtt is uralkodnak a Halak jegyében. A korláttalanság, ábrándozás, bizonyos fajta kényelmesség és a legkisebb ellenállás felé haladásra való fogékonyság mindkettőnél tetten érhető. A nehézségekre nem biztos, hogy jól reagálnak, nem is nagyon szeretik tudomásul venni, hogy ilyesmi létezik az életben. A jupiteri alkat és a néhány bekezdéssel előbb említett, a halál időpontjában történt feltűnő szereplése a Jupiternek itt simul a nagyobb lélegzetű neptuni tendenciához. A Neptunnal összefüggésben pedig hírességeinknél külön ki kell emelni azt, hogy az illúzióvesztés nyilván még erősebb, mint egy „átlagos” életnél, hiszen már mindent megéltek és bizonyára mindennek az ellenkezőjét is. A normál esetben jellemző új, s nem ritkán művészi jellegű tevékenység elkezdése számukra nem volt járható út, hiszen ezen is túl voltak már, nem láttak új perspektívát. Nyilván szerepet játszott ebben fizikai állapotuk is, mert a test-lélek-szellem hármasságot nem választhatjuk külön.

            A Holdcsomó ugyancsak markáns megfelelésekkel szerepel. Négy példánknál a szemben lévő jegyben járt már, bár változatosan eltérő távolságra még saját pozíciójától. Emlékeztetőül felidézem azonban, hogy amint belép az érintett jegyekbe, onnantól kezdve másfél éven keresztül érvényesnek tekinthető az ismétlődés és szembenállás. Tehát a négy eset szélső értékei: a legtávolabb Kurt Cobain horoszkópjánál mutatkozik: 15°26´, a legközelebb pedig Amy Winehouse képleténél: 1°15´. (Brian Jones: 11°10´és Jim Morrison 6°48´.) Jimi Hendrixnél még a megelőző jegyben tartózkodott a Holdcsomó, de mindössze 2°8´-nyire saját helyzetétől. Ez kb. 42 nap különbséget jelent (a 18,5-20 évhez képest…). Janis Joplinnál az érték 4°7´, ami 82 nap alatt megtehető útnak felel meg. Hozzáteszem, hogy gyakorlati munkám során élénken tapasztalom, hogy amint közeledik a Holdcsomó jegyváltásának ideje, néhány hónappal előbb már kezd aktivizálódni a következő periódus által érintett populáció, hiszen az ember pontosan érzi mindig, mi vár rá, legfeljebb van aki jobban hallgat belső hangjára, s van ki kevésbé.

            A fiatal korban bekövetkező halál mindig megrázó és óhatatlanul felteszik a kérdést a hátramaradottak, hogy miért. A válasz nemcsak azért nem könnyű, mert az empátia akadályozni igyekszik a józan mérlegelést, hanem azért is, mert – mint ahogyan más jelenségekről – erről sem lehet sommás ítéletet alkotni.

Amy Winehouse
1983.09.14.-2011.07.23.

Karmikus olvasatban van néhány sablonszerűen kínálkozó magyarázat, de hogy mikor melyik lehet vajon érvényes, azt nagyon gondosan kell mérlegelni. Az egyik feltevés szerint az illető befejezte aktuális feladatait és már nem szükséges adott életben a földi síkon tartózkodnia. Ez a hipotézis egybecseng azzal a közkeletű tézissel, hogy a „jó emberek mennek el korán”. Ennek az ellentéte az, ha valaki saját (és mások) karmájának többet ártana mint használna a további földi létben, annyira nem tud egy kerékvágásból kijutni. Létezik egy megfontolásra méltó, bár meglehetősen egyszerűsítő feltevés, mi szerint valamely, vagy a közvetlen megelőző életben öngyilkosságot követett el az érintett és a mostaniban azt az időt tölti el, amennyit még élt volna.

Bármilyen okot is találunk, egy nagyon fontos szempontot nem hagyhatunk figyelmen kívül: sohasem csak arról van szó, aki távozik, hanem mindazokról is, akiket valamilyen módon érint ez az esemény - a hozzátartozókon, barátokon kívül mindenkit, aki valamilyen módon és ideig kapcsolódott ahhoz a személyhez. Mindenkinek megvan a maga hatalmas vagy apró karmikus feladata a feldolgozással. Amikor pedig közismert, sőt ikonná vált emberek hunynak el tragikus körülmények között, akkor messze túlnő hatásuk egy élet megszakadása fölött érzett fájdalmon, gyászon; a karmikus következtetések levonása, a közös és egyéni tanulási folyamatba történő beépítése egyértelmű kötelezettséggé, sürgető igénnyé válik. Ebben a megközelítésben áldozathozatalként fogható fel életük és haláluk.





Egy témára két szólamban

"Szokásaidnak csupán apró változtatásával is hatalmas dolgokra lennél képes." (Og Mandino)

 A következő két cikk eredetileg a Camino  szokások köré szerkesztett novemberi számában jelent meg.

I/6. Domján Mónika: Egészséges szokások

Egészséges szokások – a titok nyitja a rugalmasság és a rendszeres felülvizsgálat

A minap futás közben kibomlott a hajam, ugyanis az eddig megszokottal ellentétben nem hajgumival, hanem csattal fogtam össze. Hőség volt, és így még a lófarkam vége sem verdeste a hátamat. Gondoltam rá, hogy esetleg nem tartja meg a csat, mivel a hegyen sokat futok lefelé, amikor nagyobb a rázkódás. Nos, pontosan így történt. Amikor éreztem, hogy kezd szétcsúszni a hajam, elkezdtem szidni magam: tudhattam volna előre, hogy ez lesz, miért is tértem el a jól bevált gyakorlattól, most meg kell állnom futás közben, szörnyű! De a legbántóbb, hogy nem tudtam előre, látatlanban előre kitalálni, hogy ez fog történni. Illetve sejtettem, mégis ostobán a csat mellett döntöttem.

Nevetséges, ugye? Utólag én is úgy találtam. Mégis elindult bennem a gondolatmenet, hiszen évtizedek óta gyakorolom már. Hallom édesapám hangját, ahogy korhol, amikor gyerekkoromban nem csináltam valamit elsőre tökéletesen, nem találtam ki tapasztalat nélkül látnok módjára, hogy mi fog történni egy ismeretlen helyzetben és nekem hogyan kell arra megfelelően reagálni. De hiszen már felnőtt vagyok! Fel tudom mérni, hogy az élet nem így működik, nem lehet mindig mindent előre kitalálni, és ez egyáltalán nem baj. Ha tévedek, majd korrigálok. Futás közben nagyjából 15 másodpercet vett igénybe, amíg megálltam a völgyben és újra felcsavartam a hajamat. Mivel utána már csak felfelé futottam, nem is jött szét többet, és tényleg nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem verdeste folyamatosan az izzadt hátamat. Ennyi.

Annyi kínzó gondolkodási szokásunk van, amelyekre semmi szükségünk! Valamikor talán segítették az alkalmazkodásunkat, gyerekként a szüleinknek való megfelelést szolgálták – mostanra azonban felesleges béklyóvá váltak ezek a belénk ivódott sémák. Ahányszor csak érzed a nyomasztó kényszert, hogy egy bizonyos helyzetben meghatározott módon kell cselekedned, válaszolnod, érezned, és ezzel együtt a szenvedés is megjelenik, tedd fel magadnak a kérdést: „Egészen biztos, hogy csak így reagálhatok? Mi történik, ha ezúttal nem szólok semmit, csak odébbmegyek? Mi történik, ha nem tűröm szó nélkül, ahogy eddig, hanem kikérem magamnak? Mi történik, ha nem esek kétségbe, és válok tehetetlenné, hanem teszek valamit? Mi történik, ha nem akarom egyedül megoldani az egész problematikát, hanem kimondom, hogy nekem ez sok, kérlek, segíts?” Na, vajon mi történik? Ne akard kitalálni, inkább próbáld ki!

A napokban újra kezembe került Karen Casey: Változtasd meg az elméd...és az életed vele változik c. könyve, amely gátló gondolkodási mintáink átírásáról szól (egyébként Sarkadi Kriszta barátnőm, szerzőtársam fordította). Egy általa javasolt tipp, amely segít áthidalni a régi, biztonságot adó, ám korlátozó gondolati-viselkedési szokásoktól való elszakadást, a következő: először csak egy napra határozd el, hogy valamit másképp csinálsz! Ha nem jött be, visszatérhetsz a régi gyakorlathoz. Ha tapasztalsz ugyan eredményeket, de túlságosan nehéznek találod az állandó összpontosítást, vagy a változtatáshoz kapcsolódó stresszt, lazíts pár napot, és próbáld meg újra! Haladj a saját tempódban, és örülj minden apró eredménynek!

Félreértés ne essék: nem általában a szokásokról akarlak lebeszélni, hanem éppen az egészséges, előrevivő szokások kialakítására biztatlak. E magazin hasábjain többször találkozhattál már Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyv egy-egy részletével. Messzemenőkig egyetértek a szerző által bemutatott hozzáállásbeli és viselkedési szokásokkal – annál is inkább, mivel kiképzett trénere vagyok ennek a módszernek. Miért ne élnénk a szokások biztosította előnyökkel? Hiszen ahogy automatikussá válnak, felszabadul figyelmünk egy része, amelyet az éppen aktuális történésekre irányíthatunk.

Mit tegyünk hát, hogy életünk folyásával összhangban lévő szokásokat alakítsunk ki? Csak annyit, hogy rendszeresen vizsgáljuk felül meglévő szokásainkat ebből a szempontból! Számomra jó analógia ehhez a Google Naptár által feltett kérdés, amikor egy ciklikusan ismétlődő eseményt akarok megváltoztatni. Azt kérdezi ugyanis: csak ezt az egyetlen előfordulást akarom törölni/módosítani? Vagy az egész sorozatot? Jogos kérdés: biztos, hogy azért, mert évek óta hétfőn járok tornázni, nem lehetséges, hogy e hét hétfőn mégis más tevékenységnek adok prioritást? Attól, hogy általában így teszek, lehet, hogy most mégis érdemes kivételt tennem? Vagy az is lehet, hogy már nem okoz annyi örömet ez a mozgásforma, szívesen lecserélném valami másra – azaz megváltoztatom, elhagyom ezt a szokásomat? Maradjunk tehát tudatosak szokásainkkal kapcsolatban, időnként lépjünk ki a megszokott rutinból, még ha a szokás hatalma miatt ez némi erőfeszítést igényel is részünkről.

Kezdjünk apróságokkal, például öltözködési, higiénés szokásainkkal, napi útvonalunk megválasztásával, a bevásárlás, házimunka ütemezésével! Könnyen lehet, hogy már ez is erőfeszítésbe kerül, de ne riadjunk vissza tőle! Ha már szereztünk apróbb sikerélményeket, jöhetnek az igazi erőpróbák, azaz gondolati-érzelmi szokásaink, és hozzájuk kapcsolódó viselkedésformáink megváltoztatása. Ne feledjük: senki és semmi nem indokolja, hogy belegabalyodjunk egy negatív, félelemteli gondolatmenetbe: a félelmeinknek ugyanis semmi köze a valósághoz, pusztán mi teremtjük őket. Nyilván megteremthetjük a félelmünknek megfelelő valóságot, ez azonban nem szükségszerű: bármelyik pillanatban dönthetünk úgy, hogy egy másik gondolatmenetnek adunk helyet. Szokásaink arra valók, hogy minket szolgáljanak, nem pedig arra, hogy mi váljunk szokásaink rabjává!

Karen Casey így ír a mások helyzeteibe, drámáiba való felesleges bevonódás szokásából való kilépésről: „A kilépés épp olyan könnyedén válhat szokásunkká, mint ahogy az volt sokunk számára a félreértelmezett bevonódás. Valójában ez egyfajta gondolkodásmód; lehetőség arra, hogy megváltoztassuk elménket, és átéljük, amint életünk új, békésebb irányt vesz. A szokások kialakítása pedig gyakorlást igényel. Sokan rengeteg időt szántunk arra, hogy rossz szokásainkat alaposan begyakoroljuk. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy kipróbáljunk egy újfajta megközelítést – kezdjük el gyakorolni a kilépés szokását. Semmi sem állíthat meg, hiszen részedről pusztán egy kis hajlandóságra van szükség.”

Számomra a Crowley tarot lapjai közül a Korongok 4, Hatalom lapja fejezi ki leginkább az egészséges szokások adta stabilitást, biztonságot és nyugalmat. A kártyán egy erődöt látunk felülnézetből, amely a hídon keresztül kapcsolatban áll a külvilággal, mégis szilárd falak választják el attól. Ha a falak túlságosan merevek, bezáródunk és elszakadunk a valóságtól, például idejétmúlt szokásainkhoz való ragaszkodással. Ha nincsenek falaink, vagy nagyon könnyen átjárhatók a határaink, elveszünk, elsodródunk, mások fognak uralkodni rajtunk. Érdemes hát megtalálnunk a középutat, és kellően rugalmas, mégis erős falakat építenünk életünkben. Olyan falakat, amelyek védelmezik a számunkra fontos értékeket, ugyanakkor teret adnak a változásnak és a másokkal való érintkezésnek.

II/7. Gál Judit: Állandóság és változás 
 - a szokásokról

 

Kivételesen a személyes hozzáállásommal és annak változásával indítok. Nemcsak a Nap-jegyem Vízöntő, hanem az Ascendensem is, s további egyéb erőteljes asztrológiai elemekkel is indokolható, hogy bármilyen szokással, szokásjoggal szemben a hozzáállásom rendkívül kritikus volt. „Az emberélet útjának felén”, úgy 30 körül próbáltam elkezdeni szelídülni ebből a szempontból, mert beláttam, hogy legalább néhány, sokak által elfogadott és gyakorolt szokványos cselekvésnek mégiscsak megvan a funkciója, létjogosultsága és nem a gúzsba kötést célozza, hanem segít abban, hogy az ember jobban igazodjon a többiekhez, következésképp a nagyobb törvényszerűségekhez és az életben adódó fordulatokhoz. Természetesen a mai napig boldogan felrúgok olyan íratlan (netán: írott) szabályokat, amelyek véleményem szerint komikusak, szánalmasak, feleslegesek, anakronisztikusak vagy egyenesen károsak. Mint minden típusnak és minden egyes egyéni konstellációnak, ennek a magatartásformának is megvan a maga funkciója, hiszen a lebontásra érett struktúrákat ki kell kezdenie valakinek- valakiknek, hogy aztán a megsemmisítésre vagy átalakulásra irányuló folyamat tovább haladhasson. Azt kellett megtanulnom az évtizedek során, hogyan hagyjam békén azokat a szabályokat és az őket követő embereket, amelyek hasznosak, de legalábbis ártalmatlanok, s csak a többire vessem rá magam. Írásom további része ily módon felfogható akár annak is, hogy bemutassam: meddig jutottam el ebben a folyamatban.

A személyes vallomás után nézzük meg, egyáltalán milyen kategóriáról beszélünk és azon belül is milyen al-kategóriákat tudunk megragadni. Mindenekelőtt a közösségi és egyéni szokások körét különböztethetjük meg. A közösségi szokás „az életnek, cselekvésnek vagy eljárásnak a gyakorlat révén kialakult olyan módja, amelyet általában mindenki követ, bár nem okvetlenül kötelező.” (A magyar nyelv értelmező szótára definíciója.) Ezeken belül is számos újabb kategória létesíthető aszerint is, hogy mekkora kört érint egy-egy komplex szokásrendszer, vagy a szokások funkciója szerint. A házasságkötéssel, születéssel, halállal, gyásszal kapcsolatos szokások a nagy, pozitív vagy negatív értelemben vett megrázkódtatást, krízist segítenek progresszív módon megélni. A jeles napokhoz vagy periódusokhoz köthető szokások keretbe foglalják az időt, az örök körforgás érzetét nyújtják és biztosítani igyekeznek a spirális haladást. Ezen felül olyan morális orientációt is jelentenek, amelyek (ismételten) a tágabb egységekhez való igazodást segítik.

A kisebb halmazokban kialakuló szokásoknak csoportképző- és megtartó funkciója van. Ilyenek például a népeknél, városokban, falvakban kialakult, s akár több száz éve ismétlődő ünnepek, meghatározott rend szerint lezajló események; az egyes iskolákra jellemző hagyományok; a munkahelyi, baráti közösségekben kialakuló vagy a családi tradíciók. Ezek annyira átszövik életünket, hogy amikor valami megzavarja rendjüket, elmarad egy-egy elemük, zavarba jövünk, szinte elveszettnek érezzük magunkat, hogy nagyobb megrázkódtatásokról ne beszéljünk. A világ rendje mindenesetre felborul, tengelye meginog. Ilyenkor derül ki, hogy a szokásoknak mennyire fontos funkciója az állandóság és stabilitás érzésének a kialakítása és fenntartása. Az öröklétre berendezkedés és annak az illúziója, hogy csakis kiszámítható dolgok történhetnek velünk.

Elmosódik a határ a közösségi jellegű szokásoknál is a viselkedésmód, konvencionális magatartás, rituálék és babonák között. Az egyéni beidegződéseknél néha még nehezebb szétválasztani, hol végződik egy sima beidegződés és hol kezdődik a kényszeres cselekvéssor, amelynek megzavarása babonás ijedelemmel tölti el az érintettet. Mindnyájunknak vannak szokásaink, olyanok, amelyeket öröklünk a családi minta folytán és olyanok, melyeket egyedi életünk során alakítunk ki. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a szokás „egyéni vonatkozásban: ugyanazon cselekvés gyakori ismétlése folytán megszerzett, ösztönszerűleg működő készség, a cselekvésben megnyilvánuló beidegzettség, ill. valaki által rendszeresen követett cselekvésmód.” A fogalom tartalmazza tehát a feltételes (feltétlen?) reflexszé válás eshetőségét. Ezért sokszor nem is vesszük észre, milyen speciális szokást gyakorolunk, a külvilág hívja fel legfeljebb rá a figyelmet vagy az sem. Addig nincs gond, amíg a szokásaink ugyanazt a funkciót látják el, mint a közösségi tradíciók: az idő tagolását, a könnyebb illeszkedést, az élet gördülékennyé tételét. Akkor képződik megoldandó probléma, amikor már „rossz szokássá” válik a beidegződés, több a hátráltató, mint a megtartó hatása és nem következik be spontán módon egy-egy szokás elhagyása, mert persze ilyen is létezik – s valójában az a legjobb, legtermészetesebb.

Tömegével lehetne sorolni azokat a merev magatartásmódokat, amelyek következetesen akadályozzák az egyén materiális és spirituális haladását, személyi kapcsolatainak harmóniáját és lelki békéje alakulását. Az asztrológia segítségével elég könnyen meg lehet állapítani, ki mennyire hajlamos arra, hogy beleragadjon önnön rituáléiba és módszereibe. Kinek könnyebb és kinek nehezebb ezen változtatni. Nagy általánosságban a föld elemű és fix minőségű jegyek vezetnek ebben: a Bika, Szűz, Bak és (ismét) a Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő. (Bizony, a Vízöntő is, a felvezetésben mondottak ellenére, hisz már az is egy korlátozás, hogy nem fogadok el semmit, azután pedig ez a típus is kialakítja a saját egyedi szokásrendszerét.) Láttuk, hogy a Bika duplán érintett a kérdésben, de ezt nem lehet matematikailag meghatározni, hogy egy érintettség meg egy érintettség = két érintettség, hiszen más szempontból meg viszonylag rugalmasnak számít (tavaszi jegy – ebben most sajnos nem mélyedhetünk el). Sőt: a föld jegyek között a leghajlamosabb az aprólékosan kidolgozott egyéni szabályokra és azok szörnyen pontos betartására, az a Szűz, holott ez a típus második kategóriánk szerint labil minőségű tehát elvileg könnyen alkalmazkodik a viszonyokhoz. Dobogós jegy a vizsgált szempontból a Skorpió, ahol nyilván a biztonság iránti igény és a dualitás miatt gyakorolt örökös egyensúlyozás vezethet oda, hogy iszonyúan nehezen ismeri fel és változtatja meg megkövült szokásait. Az is igaz azonban, hogy ha mégis sikerül rábírnia magát a módosításra, lekörözheti az összes többi jegyet, mert az önfegyelem, önkontroll – következésképp az önnevelés éppúgy sajátja.

Természetesen nemcsak a példaként és nagyon érintőleg említett típusoknál érvényes, hogy a többihez képest hajlamosabbak megőrizni bevett szokásaikat. Az egyéni horoszkópok sokkal több információt nyújtanak, mint a közismert 12 típus jellemzése. A túlságosan szakmai részletektől megkímélve az olvasót, felvillantok néhány egyéb szituációt. A jegyeket aszerint különböztetjük meg, hogy a Nap milyen időszakban melyik jegy előtt jár. Ez a Kos, Bika, Ikrek stb. sor. Az egyéni horoszkópokban pedig azt lehet látni és vizsgálni, hogy a születéskor az a 10 égitest és a két Holdcsomó, amelyekkel számolunk, melyik tizenkettedben tartózkodott éppen. Erre mondjuk azt, hogy a Szaturnusz a Mérlegben jár például jelenleg. Mármost ha valakinek a világra jöttekor két-három planéta tartózkodott az előző bekezdésben emlegetett jegyek egyikében, már az is jelentheti, hogy megrögzött szokásai vannak, melyektől nehéz eltántorítani. Persze nem mindegy az sem, hogy melyik bolygóról van szó, de ezt haladottabb fokon lehet jól értékelni. Más megközelítésben: ha valakinek az I. házában áll a Szaturnusz vagy a Plútó (bármilyen jegyben!), akkor is nagy valószínűséggel hasonló lesz a helyzet. Ha pedig a IV. házban van egyikük, akkor a családi hagyományoknak a rabja – ha tetszik neki, ha nem – illetve az otthonával összefüggésben alakítja ki megrögzött szokásait. A Holdcsomók helyzete legalább olyan meghatározó, mint a bolygóké. Ezzel kapcsolatban ennek a honlapnak szinte minden menüpontjában olvashat az érdeklődő részletekbe menő, bőséges információt a múltból hozott beidegződésekről és azok kezeléséről.

Fejlődésünk során – jó esetben – többször elérünk olyan ponthoz, amikor felismerjük, hogy a régi módon nem haladhatunk tovább. Sőt, vannak olyan megnyilvánulásaink, amelyek kifejezetten idegesítőek saját magunknak, s szeretnénk tőlük megszabadulni. A felismerést követi az elhatározás, majd jön a megvalósítás. Itt derül ki, mennyire meghatározó is az a módszer, amelyet általában öntudatlanul kidolgoztunk és megszoktunk, mert bizony elég nehéz elhagyni. Vegyük csak azt az egyszerű szertartásrendet, amit lefekvés előtt követünk. Fogalmunk sincs, milyen elemeket építettünk bele, csak néhány szokatlan helyzetben – üdülés, kórházi tartózkodás, idegenekkel egy térben töltött éjszaka – derül ki, hogy a megszokott cselekvéssor valamely részét nem tudjuk végrehajtani és máris kész az alvászavar. Az interaktív szituációkban gyakorolt rossz beidegződés még kínosabb következménnyel jár, hiszen nagyobb a tét, s egy-egy hangsúlyos eseménynél alkalmazott helytelen megoldás egészen más irányba viszi az életünket, mint amerre egyébként mehetne. Innen módosítani még nehezebb, némelykor egyenesen lehetetlen.

Hogyan tudjuk kiküszöbölni terhessé vált vagy kimondottan káros szokásainkat vagy hogyan tudunk helyettük újakat beépíteni, vagy felvenni olyanokat, amelyeket üdvösnek tartunk? A horoszkópelemzéseknél természetesen szinte mindig szóba kerül a beidegződések kérdése, s jellemzően azt szoktam javasolni, hogy mindig apró léptékben kezdje el a módosítást az érintett, mert a nagy nekilendülés könnyen vezethet ugyanolyan nagy kudarcélményhez ha egy nekifutásra nem sikerül tartós eredményt elérni. Az apró léptékek sem jelentenek olyan hosszú időt, mint amennyit első pillantásra gondolnánk, mert elég gyorsan felpörög a folyamat csak el kell kezdeni. Itt derül ki, hogy korántsem olyan törvényszerűségről van szó, amelyekhez igazodni kéne, hanem mindössze egy egyéni (tév)eszme, a stabilitás vagy a másoknak megfelelés iránti igény szüleménye, s csakis könnyebb lehet az élet nélküle. Előfordul, hogy a külvilág nem is érzékeli tételesen, ha elhagytunk valamilyen szokást – bizonyítva, hogy bár nekünk fontosnak tűnt, valójában mégsem képviselt különösebb értéket. Valamit azonban mindenképpen érzékel a külvilág és vissza is jelez amennyiben egyszerűbben érhetünk el olyan dolgokat, amelyeket addig nem, jobbak lesznek kapcsolataink, vagy csak simán jobban érezzük magunkat saját bőrünkben, ami nem kevés eredmény.

Az új szokások beépítése alapvetően a gondolkodásmód változását igényli. Vegyünk megint egy egyszerű példát: mozgásszegény életmódról áttérés a napi rendszeres sétára, tornára, edzésre – kinek, kinek vérmérséklete szerint. A tűz eleműeknél – Kos, Oroszlán, Nyilas – ez kisebb erőfeszítést jelent, hiszen náluk a fizikai aktivitás olyan belső igény, vagy egyenesen kényszer, hogy rosszul érzik magukat nélküle. A föld, levegő, víz elemű embereknél már több kell hozzá. A célirányosság nagy motiváló erő a Skorpiónál és Baknál. A Mérlegnél a hiúság. (A Bikánál is, de mérsékeltebben). A Rák és a Szűz az egészségmegőrzés érdekében viszonylag könnyen erőt tud venni magán. Az Ikrek, Vízöntő intellektuális úton közelíthető meg, a Halak pedig érzelmi befolyással.

Akár kívülről, akár belülről érkezik a késztetés, meg kell mindig találni mi az a kulcsszó, hívószó, amire reagál az egyén, mi tudja őt rábírni arra, hogy ha már felismerte és megelégelte megcsontosodott vagy megcsontosodni készülő gondolkodását és állapotát, akkor lépjen valami más felé. Van, amikor ehhez segítséget kell vagy legalábbis ajánlott igénybe venni. A magán- és csoportos foglalkozások, tréningek, tanfolyamok tömegéből ki kell választani, hogy mi az, amire az adott illető rezonál. Itt is el lehet mondani, hogy kivétel nélkül mindenkire azonosan ható, megváltó egységes módszer nincs. Arról nem is beszélve, hogy áruk viszont van, s azt korántsem tudja mindenki megfizetni. Marad tehát a valamivel hosszadalmasabb, de ugyanolyan eredményes magános trenírozás. Annál nagyobb lehet viszont az értéke és a sikerélmény, amelyhez az új forma juttatja az embert.

Egy témára két szólamban


"A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés."

(M.Scott Peck)

A következő két cikk az Ezo-tér 2011. decemberi, a szeretetről szóló tematikus számában jelent meg.

I/7. Domján Mónika: Merj a szeretet mellett dönteni!

Véleményem szerint végső soron minden döntés erről szól: merem-e azt az utat választani, ahová a szeretet vezet? Önmagam szeretete, az élet szeretete, a másik ember szeretete – ez mind egy és ugyanaz. Ismét idézek kedvenc könyvemből, Byron Katie-től, a „Szükségem van a szeretetedre – vagy mégsem?” címűből: „A belső hang az, akivel összekötöttem az életemet. Minden külső házasság ennek metaforájára köttetik. Örök szeretőm a belső hely, ahonnan az őszinte igenek és nemek származnak. Ő az én igazi társam. Mindig velem van. És ha igent mondok neked, amikor valójában nemet gondolok, vele szemben követek el házasságtörést.”

Miért olyan nehéz ez? Azért, mert azt hisszük, meg kell felelnünk mások elvárásainak. Képtelenség, ugye tudod? Egyáltalán, kik azok a mások?

A szüleink? Felnőtt fejjel van értelme annak, ha még mindig nekik akarunk imponálni?

A társad? Azt hiszed, nem érzi meg, ha valamit csak azért teszel, hogy a kedvében járj, de valójában nem tiszta szívből teszed? Mit gondolsz, mit szólna hozzá, ha biztosan tudná, hogy legutóbb nem azért szerelmeskedtél vele, mert igazán vágytál rá, hanem mert azt láttad rajta, hogy ő ezt szeretné? Örülne vajon neki? És benned talán nem születik titkos bosszúvágy, amikor hullafáradtan elkészíted neki a vacsorát, csak mert ez az állandósult szerepleosztás köztetek, ahelyett, hogy megkérnéd, csinálja meg most ő?

A főnököd? Na, őt aztán biztos nem érdekli, szívből csinálod-e, a feladatot, amit kiadott neked, csak az, hogy meglegyen, amikorra kell. Ha belegondolsz, mikor teljesítesz a legjobban – nem éppen akkor, amikor olyan feladaton dolgozol, amit te választottál, te alakíthatod ki a célod elérésének módját, ütemezését, látod a munkád értelmét? Mit gondolsz, a főnököd minek örül jobban: egy összecsapott, felületes, hibásan elvégzett, utolsó pillanatban vagy éppen késve teljesített feladatnak, vagy egy gondosan, jó minőségben, alaposan kivitelezett, időben elkészített munkának? Nem lehetséges, hogy érdemes törekedni rá, hogy minél többször végezd ilyen körülmények között a munkád?

Nincs nagy titok, csak egy törvény, de az kőkemény: addig kutass a szívedben, egészen őszintén, amíg rá nem jössz, mit akarsz valójában. Teheted ezt többféleképpen: beszélgetsz valakivel az érzéseidről, szándékaidról, vágyaidról, félelmeidről – valakivel, aki elfogulatlanul, támogatóan képes meghallgatni. Lehet ő egy jóbarátod, a kedvesed, vagy egy terapeuta – olyasvalaki, akiben megbízol. Lehet, hogy nem is kell tanácsot adnia, elég, ha meghallgat, és pusztán azáltal, hogy megfogalmaztad szándékaidat, már tisztábban látod, merre akarsz menni.

Lehet, hogy neked az segít, ha leírod, amit érzel. Vagy megfested. Vagy eltáncolod. Vagy elmész futni, és közben végiggondolod.

Szabad próbálkozni: mondjuk nem tudod pontosan, hogy miért szeretnél-e részt venni egy családi programban – azért, mert jól érzed magad tőle, vagy azért, nehogy megsértsd családtagjaidat, akik elvárják tőled, hogy ott legyél. Nehogy azt hidd, hogy olyan ritka ez a fajta dilemma! Annyira megszoktuk már, hogy mások kedvéért tegyünk meg dolgokat, hogy ha igazán belegondolunk, gyakran nem is tudjuk elválasztani a saját akaratunkat mások elvárásaitól. Szóval ha nem tudod eldönteni, próbáld ki, és közben figyeld az érzéseidet: ha elmentél, mit érzel? Mi az, amit élvezel a helyzetben, és mi az, amit utálsz? Hogyan lenne számodra ideális egy ilyen helyzet? Ha ezt tudod, sokkal könnyebben fogsz beszélni róla a többiekkel, hogy mit változtassatok legközelebb. Az is kiderülhet, hogy a dilemma nem is olyan fekete-fehér, mint első pillanatban látszott, és nem csak az „elmenni” vagy „távol maradni” a két választási lehetőség.

Nem kell magunkat motiválni: ha azt választjuk, ami szívünkből fakad, a motiváció magától, gyakran elsöprő erővel visz magával. Inkább úgy fogalmaznék: nem a célokhoz kell motivációt teremteni, hanem megkeresni magunkban a motivációt, és ahhoz illeszteni a célokat. Vegyük észre, mi az, amit nem akarunk megcsinálni, amit elfelejtünk, halogatunk, és gondolkodjunk el rajta, mi nem stimmel vele. Nem kell azonnal kidobni az ablakon: lehet, hogy csak a helyzet, az időzítés a probléma, nem magával a céllal van baj. Ha viszont csavartuk így, tekertük úgy, erőltettük régóta és csak nem megy – nos, akkor jogos a kérdés: akarom én ezt igazából?

Mit tegyünk, amikor megjelenik a félelem? Tudom, mit akarok, de elérhetem-e? Jár-e nekem, képes vagyok-e rá? Meg fog jelenni, efelől ne legyen kétségünk. Mégpedig azért, mert dolgunk van vele: próbára tesz, hogy tényleg kitartunk-e amellett, amit választottunk. Nehéz először kimondani valakinek, hogy én ezt nem akarom, aki megszokta tőlünk, hogy mindig alkalmazkodunk. Mégis hálásak lehetünk neki, mert segít elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől. Amikor félünk, a legjobb, amit tehetünk, ha elfogadjuk a félelem jelenlétét, megfigyeljük, együtt vagyunk vele, nem küzdünk ellene. Mindeközben jó, ha tudjuk, a félelem nem a valóság, kizárólag bennünk született meg. Nem baj, ha nem látjuk még, mi a következő lépés, hogyan fogjuk megoldani a tornyosuló nehézségeket – elég, ha ott maradunk, és megvárjuk, amíg kibontakozik a továbbhaladás lehetősége.

Legutóbb, amikor kedvesemmel meglepett bennünket a félelem – mindenkiét a sajátja, ahogy az már lenni szokott, ha két ember igazán közel kerül egymáshoz – bénultan feküdtünk egymás mellett a tengerparton, egy gyönyörű tájon, a meleg sziklán, belül mégis megfagyva. Ránéztem, és láttam, milyen elesetté, összetörtté tette őt a félelem, ettől belém hasított a fájdalom és a tehetetlenség. Csak annyit tudtam mondani, hogy „Nem tudom, hogy kell csinálni! Annyira szeretném, de nem tudom!” „Ne csinálj semmit!” - válaszolta. És ettől hirtelen megindult az áramlás köztünk, megöleltük egymást, a félelem pedig szinte kézzelfogható módon illant el közülünk. Látni véltem, ahogy egy fekete füstfelhő foszlik semmivé, ami eddig beburkolt minket, és újra látjuk a napsütést, érezzük bőrünkön a melegét. A következő pillanatban már megkönnyebbülten nevettünk, mint aki rémálomból ébredt – de hát ez is nem igaz! Mindaz, amitől féltünk, nem létezik, csak a képzeletünkben! Dönthetünk úgy, hogy az egymás iránti szeretetet választjuk, nem a félelmet, a távolságot, hideget, a bántást – és mi döntöttünk.

Dönts te is! Magad mellett, mindig, minden körülmények között! Bátorításul még egy idézetet küldök neked Byron Katie-től: „Mindig megpróbálod kitalálni, milyennek szeretnének látni, és igyekszel olyanná válni, mint egy kaméleon? Így pedig sosem lehet tiéd a szeretetük. Olyasvalakit szeretnek, aki nem is létezik – azt, akinek tetteted magad. Nagyon nehéz mások szeretetét kergetni. Sőt halálos. Közben ugyanis elveszíted mindazt, ami valóságos. Az ember így zárja magát börtönbe, míg azt a szeretetet hajszolja, ami már az övé."

II/8. Gál Judit: Figyelem

Szeretet. Súlyos szó és súlyos fogalom. Sok-sok vers, dalszöveg és aforizma tartalmazza emelkedetten, frappánsan vagy közhely-szerűen, hogy mi is a szeretet. Először ezek valamelyike jut eszembe, másodszor azonban valóban fajsúlyosabb fogalmak: felelősségvállalás, odaadás, elfogadás, lemondás, objektivitás. A szeretet ugyanis nem az, hogy szeretjük saját érzelmi szükségletünk kielégítésének tárgyát azért, mert egy hiányt pótol. Ilyen alapon nem több annál, mint ha valaki szereti a töltött káposztát, amivel éhségét csillapítja, egyúttal az ízlelőbimbóit is stimulálja. Még csak nem is az alkalmazkodásra való hajlandóság annak érdekében, hogy békességben élhessek a másikkal. Vagy az önfeláldozás, adakozás bármilyen szintje azért, hogy elismerést kapjak a külvilágtól vagy akár csak saját magamtól. Nem a felhőtlen boldogság, amelyben nem kell törődni semmivel, s amely pillanatot rögzíteni óhajtjuk az időben, holott nem véletlen, hogy illékony.

A szeretet szüntelen figyelem és egyensúlyozás. Figyelem arra, hogy a részt vevő feleknek mi az aktuális célja, az mennyire felel meg számukra és hogyan lehet segíteni az elérését. A részt vevő felek jelentik a másikat, de önmagunkat is. A prioritások meghatározása és finom változása jelenti az egyensúlyt. Az egyik fél tartósan nem vonulhat háttérbe, ha az neki előbb-utóbb hiányérzetet, fájdalmat okoz. Meg kell találni azt a teret, ahol saját mentális karbantartását is elláthatja, különben felborul az egyensúly. A kölcsönös elfogadás alapfeltétel ehhez, legyen szó bármilyen jellegű kapcsolatról: anya és gyermeke, testvér, partner, barát, orvos-beteg, főnök-beosztott vagy a szomszédság, de még az ellenség is. Akár mellérendelt, vagy alá- fölérendelt a viszony, ahhoz hogy harmonikus legyen, szükség van az elfogadásra. Ugyanakkor egy objektív nézőpontra is, ahonnan látható: mikor kell egyetérteni és mikor kell ellenállni. Mikor van ideje a támogatásnak és a kritikának. Mikor van itt az ideje, hogy megsebezzem a másikat, mert valakinek fel kell vállalnia ezt is. Mikor kell háttérbe húzódnom az igényeimmel és mikor kell kiállnom értük? Jól ítélem-e meg a magam és a másik fél motivációit? Meddig nevezhető tartásnak és honnantól hiúságnak az, ha ragaszkodom egy állásponthoz? Hogyan oldjam a konfliktusokat úgy, hogy minél kevésbé sérüljünk mindannyian? Egyáltalán: kerüljem-e a konfliktust, menjek bele vagy egyenesen: gerjesszem? Mind-mind olyan kérdés, amelyet – és még sok újabbat is – felteszünk magunknak jó esetben, ha megpróbáljuk elemezni és kontrollálni érzéseinket. Az erre fordított figyelem tesz alkalmassá arra, hogy felelősen dönthessünk az egyes kérdésekben. Egyúttal arra is a figyelem tesz alkalmassá, hogy mi magunk is szerethetők legyünk!

Az egyes asztrológiai típusok eltérően viszonyulnak az érzelmekhez, s persze másként fogalmazzák meg azt is, hogy számukra mit jelent a szeretet. Akiknél a tűz elem dominál, azoknál a szeretet nagy mértékben analóg (sőt: egyenlő) az örömmel. Ezt nyújtják és várják. A vizes beállítottságú emberek szubjektív szükséglete az érzelmi biztonság, s ezt próbálják a másiknak is adni. A föld elem zavarba is jön a puszta szótól: szeretet, mindenesetre nála is a biztonságban ragadható meg legjobban, bár más minőségben, mint a víznél. A levegősök számára a stabil bázis mellett a szabadság az a maximum, amit jelenthet a szeretet. Természetesen az, hogy a másik fél miként fogadja a felé irányuló megnyilvánulásokat, az saját beállítottságától függ.

Az egymástól eltérő motívumok képezik a kihívást, ennek nyomán merülnek fel az előzőekben vázolt kérdések. Az egyén joga és – karmikus megközelítésben – kötelessége: válaszolni rájuk saját alaphabitusa és aszerint, hogy abból mennyire képes kilépni, meddig tud közelíteni egy másfajta hozzáállás felé. A módosítást szolgáló eszközök mindenkinek rendelkezésére állnak, abban van különbség, hogy mekkora fáradsággal lehet alkalmazni őket bizonyos szinten. Minél többet kell fáradozni, annál értékesebbé válik a kapcsolat és annál értékesebbé válik maga a személy is, aki rajta dolgozik. A szeretet ugyanis – végső soron – nem más, mint szakadatlan törekvés afelé az állapot felé, amelyben a kisebb-nagyobb; sok esetben antagonisztikus különbségek összetalálkoznak és egymással ütközve kioltják vagy kiegyenlítik egymást, megteremtve ezzel egy mégiscsak homogén közeget. A szeretet tehát: az egyéni eszközök és energiák felajánlása a közös célhoz: az egység eléréséhez.

II/9. Gál Judit: A 12 asztrológiai típus szenvedélyessége 

Megjelent a Camino januári számában

 

Ezúttal kifejezetten asztrológiai szempontból foglalkozom a Camino 2012. januári számának központi témájával. Ha a nagyobb kategóriákat nézzük, a szenvedély, szenvedélyesség elsődlegesen a tűz elemmel, azután a vízzel, s azon belül kiemelten a Skorpióval kapcsolatban merül fel, s végül – ugyancsak a vizeseknél – a szenvedélybetegség mint menekülési útvonal. Ez a két csoport egyúttal kevésbé közismert megnevezéssel az emocionális jegyek körét képezi. A föld és levegő elemű, racionális jegyeknél nem szokás a szenvedélyességet emlegetni, holott ha jobban megnézzük, kivétel nélkül mindegyik típusnál tetten érhető, hogy vannak az életnek olyan motívumai, részei, amelyekben ugyanolyan ellenállhatatlan belső késztetést tanúsít, mint a szokványosan is szenvedélyesnek jellemzett jegyek. Ennél a témakörnél is tetten érhető, hogy ugyanazon alapelemekből (molekulákból, atomokból) állunk mindannyian, csupán az arányokban van különbség.

A következőkben végigtekintjük, kinél hogyan is jelenik meg egyértelműen vagy kevésbé nyilvánvalóan az a hevület, amely magatartásának, cselekedeteinek mozgatórugója. Fontos tudatosítanunk, hogy egyáltalán nem csak a Nap-jegyre (dátum szerinti jegyre) vonatkoztathatjuk a megállapításokat, hanem az Ascendens jegyére is, sőt: számos egyéb variációban is. Ha valakinek például az I. házban áll a Marsa, az éppúgy mutathat Kos-vonásokat, mint aki március 21 és április 21 között születik. A rejtett Ascendens fogalma nem annyira közismert, de alapvetően fontos horoszkópelem az is és szintén mutathatja adott típus jellegzetességeit, s így tovább. (Az Ascendens, rejtett Ascendens mibenlétéről tájékozódhatsz a Fogalomtár megfelelő címszavainál.)

A Kos típusnál persze a lehető leglátványosabb az a lelkesedés, tűz, amely az alapját képezi aktivitásra serkentő örökös belső izgatottságának. A jegy maga a szenvedélyesség, még azt is harsány kritikával fejezi ki adott esetben, ha valami cseppet sem érdekli. A reflex-szerű működés és a tüzes alaptermészet folytán az állandó lobogás, cselekvőkészség, lelkesedés, versengésre kész állapot jellemzi. Érzéseit, motivációit nem rejti véka alá, s az őszinteséget is ugyanazokkal a túlzásokkal gyakorolja, amelyekkel minden dolgát.

A kényelmesnek, s némelykor kifejezetten közönyösnek kikiáltott Bikánál sem olyan nehéz felfedezni, mit tart arra érdemesnek, hogy lelkesedjen érte, még ha nem is annyira nyilvánvaló módon, mint a megelőző Kos. Figyeljük csak meg, amikor felragyog mosolya bármire, ami harmonikus – függetlenül attól, hogy azt birtokolhatja-e vagy sem. Van egy jellegzetes, kifejezéstelen Bika-tekintet, ez változik meg, tüzesedik át, amikor felsóhajt: „De szép!” Ám korántsem csak ilyen helyzetben mutatkozik meg a benne is meglévő szenvedélyessé: óvó, megőrző ösztöne a családdal, gyerekekkel összefüggésben is áttör. Növényeit, állatait hasonló módon gondozza, igen szép eredménnyel, mert nincs még egy jegy, akinél olyan burjánzással növekednének a növények és olyan szaporák lennének az állatok. Ha művészettel foglalkozik, természetes, hogy azt a legnagyobb odaadással teszi. Ha elsősorban a konyhai művészetet gyakorolja, abba is szívét-lelkét beleadja: recepteket gyűjt (szenvedélyesen), dekorálja a legegyszerűbb ételt is, aki beteszi hozzá a lábát, azt el nem engedi táplálék nélkül. Ha pedig már itt tartunk, az általános jellemzésekben önzőnek kikiáltott Bika nem tudja elviselni ha más éhezik és igyekszik juttatni annak a nélkülözőnek, aki a látókörébe kerül. A harmóniához ugyanis hozzátartozik az élni és élni hagyni elve, továbbá az, hogy a Föld termékenysége arra szolgál, hogy mindenkinek a szükségleteit kielégítse. Ez az, amit a típus igazi képviselői éreznek és gyakorolnak saját területükön.

Az Ikrek a maga élénkségével nem hagy kétséget afelől, hogy tud-e lelkesedni. Legfeljebb az fedheti el, hogy oly gyorsan múlik egy-egy dolog iránti érdeklődése, hogy mire a szemlélő észbe kap, már másfelé irányul. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez kritika akar lenni, sietek leszögezni, hogy a típusnál az információ továbbítása, áramoltatása az a fő-fő funkció, amelyben egyértelműen szenvedélyes. Ehhez pedig arra van szüksége, hogy minél több információt szedjen fel és adjon le, márpedig nem tudná ellátni ezt a funkciót ha leragadna egy-egy témakör mellett. A lehető legszélesebb körben értelmezzük az ismeretek terjesztését: ide sorolható minden, ami két pont közötti összeköttetést jelent, például a közlekedés, jövés-menés is. Az információtovábbítás kézenfekvő, mondhatni: triviális jellegzetessége az Ikreknek, de nemcsak ebben jeleskedik mindenki másnál jobban, hanem legalább annyira szeret játszani is, s annyira bele tud feledkezni, hogy még izgékonyságát is képes addig elfelejteni, amíg az információáramlásnak ezt a speciális formáját űzi.

A Rák a következő emocionális jegyünk (a Kos után tudniillik), akinél a víz elemnél fogva megint kézenfekvő a szenvedély fogalmát felemlegetni. Természetesen a víz egészen más energiaminőséget képvisel a tűzhöz képest – ahogyan az a valóságos elemeknél is látható. A Rák egyébként is óvatos, mint mindhárom vizes, emiatt hosszabb idő is kell ahhoz, hogy megmutassa a benne is rejlő hevületet. Pedig van, méghozzá rengeteg! Ismét a valóságos elem példájával: a víz ereje közmondásos, egy-egy árvíz, szökőár elég élénken mutatja be. A Ráknál is ha partja szakad érzelmeinek, akkor mutatja meg teljes mivoltában: micsoda energiákat képes felszabadítani. Kötelező a családdal, otthonnal kezdeni a típusban fellehető szenvedélyességet, e területeken egyenesen nem tud szinte kompromisszumot sem kötni, annyira a lételeme és csakis olyan módon tudja elképzelni a dolgok folyását, ahogyan ő azt jónak tartja. Legalább akkora elánnal foglalkoztatja az egészség-betegség kérdése is, teljesen függetlenül attól, hogy az hozzátartozóját (vagy saját magát) érinti-e vagy bárki mást, aki látókörébe kerül. A folyadékfogyasztás szükségességét óriási meggyőződéssel terjeszti, avagy az egészséges táplálkozás alaptételeit. Szereti megőrizni azokat a tárgyakat, amelyekhez érzelmileg kötődik, emiatt a Rák is a szenvedélyesen gyűjtögető jegyek közé tartozik (a Bika és a Szűz mellett), s ha meg kell válnia valamitől, az felér számára (esetleg) egy apró halállal.

Következő típusunk az Oroszlán. Ő is tüzes, tehát alapjelentéseihez tartozik a szenvedélyesség. Egyúttal azonban – a második legfontosabb kategóriánk, a minőségi szerint – fix is, tehát kevésbé élénk, mint a Kos (vagy a majd harmadik tüzesként következő Nyilas), emiatt nem biztos, hogy nála is azonnal észrevehető az a belső motiváció, belső „láz” ami fűti. Nem kell hozzá azonban sok idő, hogy megmutatkozzék. Az Oroszlán is bármiben képes felmutatni a hevületet, igen olcsó lenne elintézni azzal, hogy az irányításban szenvedélyes és messzemenően nem is igaz. Az őt érdeklő dolgok bármelyikében képes a lelkesültségre. S bármi érdekelheti, ami erőpróbát jelent számára, legalább olyan mértékig, hogy bemutassa: erre is képes, mégpedig a legjobb minőségben természetesen. Ami örömöt szerez magának és másoknak, abban különösen jeleskedik. Szeret játszani, táncolni, szórakozni, pihenni, de legalább annyira sportolni, kirándulni, s adott esetben dolgozni is, ha megtalálja benne az örömöt. Márpedig megtalálja, mert az Oroszlánnál jobban senki sem képes a napfényt meglátni ott is ahol másoknak igen sokat kell keresgélnie. Szenvedélyesen képes felmutatni a szenvtelenséget: ha valami nem érinti meg, azt lesajnálja és oly módon, hogy – örömszerzés ide vagy oda – a másiknak még az életkedve is elmegy tőle. Maga az oroszláni tekintet is jellegzetesen szenvtelen (a föld eleműekéhez hasonló), s ezt kiválóan alkalmazza akkor is, ha például kártyajáték közben annak szükségét érzi. Igazi pókerarc, bármennyire is tüzes.

A Szűz föld jegy ugyan, s így elvileg visszafogottnak, lassúnak kéne lennie. Azonban egyidejűleg labil és – főként – merkuri is, tehát a mozgékonyság és a belső- külső ingerekre fogékonyság messzemenően jellemzi. A szenvedélyes kommunikáció az Ikrek sajátja volt eddig, de sok Szűz messze felülmúlja azt. Olyan energiával, nyelvi fantáziával, vitakészséggel (vesd össze: kritikai érzék) megáldott, hogy nehéz megállítani amikor istenigazában belelendül. Kevésbé az információtovábbításra koncentrál mint arra, hogy lehetőleg minden oldalról körüljárjon egy-egy témakört (lásd: analízis). A precizitás valamilyen területen biztos, hogy jellemzi, de igen változatos, hogy kit miben. Korántsem minden Szűz tart rendet maga körül, de valamilyen téren biztos, hogy megvan benne az a szőrszálhasogató rendszabály, amit nem lehet megszegni. Az egészségi kérdések őt is rendkívüli módon érdeklik, ebben az információterjesztést is gyakorolja. Sok Szűz dolgozik is egyébként az egészségügyben. A természetszeretet- és gondozás mint föld eleműt, értelemszerűen vonzza. A fő-fő szenvedélye azonban a gyűjtés és a rendszerezés. Nincs olyan Szűz, aki valamit ne gyűjtene és skatulyázna, kategorizálna, csoportosítana valamilyen szisztémában. A dobozokat is imádja, amelyekben jól el lehet helyezni mindenféle kollekciót. Egészen extrém formát ölthet ez a szenvedély, többek között a legelvontabb formában: amikor szokásokat gyűjt. Ezeknek a rabjává is tud válni.

Mérleg típusunk természetesen a kapcsolatok építésében jeleskedik általában és kiemelt témánk szempontjából is. Kétségtelen, hogy rendkívüli erővel és találékonysággal képes erre koncentrálni és kiváló érzéke van ahhoz, hogyan lehet más embereket megszólítani, motiválni. Mint (a Bika mellett a másik) vénuszi jegynek, a harmónia neki is fontos, ezért nagy lelkesültséggel dekorál, gondot fordít személyes megjelenésére, öltözködésre, kozmetikára – a tálalásra. A tálalás külső és belső értékekkel egyaránt nagyon jól megy a Mérlegnek, ami azonnal megadja az alaphangot egy-egy szituációban. Nagyon jól tud másokat szervezni egy-egy rendezvényre, megmozdulásra. A többiek nem képesek ellenállni, olyan meggyőző, sodró erővel agitál, terjeszt, s nemcsak ráhagyják, hanem általában nem merik megtenni, hogy ne vegyenek részt abban, amire a Mérleg elszánta magát. A Mérlegben munkáló szenvedélyesség az igazság mellett történő kiállásában mutatkozik meg a leglátványosabban: hosszú ideig elvisel bizonyos egyenetlenségeket, torzulásokat, de ha egyszer kikel magából és igazságot tesz, akkor ott kő kövön nem marad.

A Skorpiónál a szenvedélyesség a sablonok szerint az érzelmekben – szeretet-gyűlölet – ellentétekben na és a szexualitásban kell, hogy megnyilvánuljon. S mint mindegyik vizes jegynél, itt is visszafogottan. Nos, vitán felül áll, hogy az említett néhány motívum domináns tárgyalt szempontunkból is, de korántsem csak ezekről beszélhetünk. A Skorpiónak két uralkodó bolygója van: a Plútó és a Mars. Az utóbbi a Kosnak is ura, s vonásaikat analógiába hozzuk. A Plútó a szélsőségek jelölője, s mint ilyen, mindenben érvényesül az, hogy vagy csinál valamit az ő szülötte, de nagyon, vagy egyáltalán nem. Mindkét ura tehát eléggé intenzív ahhoz, hogy éppúgy jellemző legyen az átütő erő a típusra, mint a Kosnál láttuk, csakhogy nem mutatja annyira, s nem rögtön, mint első jegyünk. Dolgozni például éppolyan intenzitással képes a Skorpió, mint ahogyan a szexualitásban elmerülni. Ha van egy kitűzött célja, akkor afelé a lehető legsodróbb erővel törekszik, minden mást figyelmen kívül hagyva. Szenvedélyesen és hosszan vívódik egy-egy döntése előtt, ami ugyancsak keltheti azt a látszatot, hogy flegmatikus, közönyös, és nem akar semmit. Amikor viszont sikerül döntenie, akkor nyomban nekilendül és olyan energiákat vet be (méghozzá tartósan!), amelyeknek nemigen lehet ellenállni.

A tüzes és emocionális Nyilasnál is nehéz találni olyan életterületet, ahol ne mutatkozna meg a lelkesedés, méghozzá igen egyértelműen. Mint filozofikus és őszi jegy, ugyan igyekszik visszafogni magát, de ez sohasem sikerül neki. Szemében villódznak az arany pontocskák, a szikrák, amikor valamilyen ötletre, kezdeményezésre rááll és azonnal neki is kezd vagy kezdene, hiszen tudja magáról, hogy – mi tagadás – hamar ellobban a lelkesültség és új célt keres, hiszen egyúttal a labil kategóriába is tartozik, márpedig náluk megvan ez a jellemző. A Nyilas is nagy információ-áramoltató, annál inkább, mert van egy speciális képessége: a részből következtetni tud az egészre, megvan a rálátása dolgokra, s ezt kamatoztatja buzgón. Szembenlévő társához, az Ikrekhez hasonlóan játszani is nagyon szeret. Az örömöket legalább annyira preferálja, mint az Oroszlán: fehér asztal mellett kitűnő ételeket- italokat fogyasztani, kellemes időtöltésben részt venni, kulturális, sport, és szórakoztató rendezvényeken megjelenni, csupa olyan tevékenység, amiben a megfelelő hevülettel, sőt: némelykor pátosszal lehet részt venni.

A Bak lenne az a jegy, akivel kapcsolatban az a szó, hogy szenvedély egyáltalán nem jut eszébe az asztrológiai típusokról kicsit is tájékozott embernek. Pedig nagyon is megvan benne is. A munkadüh éppen a Bakra jellemző. Az a szigorú kizárólagosság és erő, amivel hozzááll ahhoz, amit csinál, nem más, mint egy belső tűz, amely felszínre kerül és teret követel magának. Amit hivatásának tekint, abba képes olyan energiákat fektetni, amelyekkel tarol és amelyeknek ugyanúgy nem tud a többi ember ellenállni, ahogyan láttuk ezt az eddigi típusoknál is, s azon belül különösen a nyilvánvalóan szenvedélyeseknél. A Bak a nagy építő, s azon belül a jövőépítő, politikus jegy, ahová igen szükséges a belső meggyőződés, és belső-külső energia. Ha gyereke van, a gyermeknevelést is hajlamos életcélnak, hivatásnak tekinteni, így ebben is következetes, céltudatos, megtervezett szisztémával dolgozik, s nem tűr benne ellentmondást. A föld hatalmas ereje (vesd össze: földrengés, tektonikai mozgások, hegyomlás, vagy – ellenkező előjellel: a megújulásra irányuló képessége) felveszi a versenyt a többi elemmel, csak a maga módján él a benne rejlő hatalmas erőkkel.

Következő jegyünk, a Vízöntő a maga sajátosságaival megint elég jól mutatja a benne rejlő extrém energiákat. Köztudott, hogy szereti kifordítani a dolgokat, a bohóc-effektus innen van benne, s ezt lépten-nyomon hajlamos megnyilvánítani méghozzá igen látványosan, sokszor polgárpukkasztó módon és nemigen tudja benne megállítani senki. A kollektív célok felé fordulása egyik fontos terepe szenvedélyességének, de amiben ezt a leginkább tanúsítja az az elveihez való ragaszkodás. Körömszakadtáig, vérig hajlamos saját elvrendszerét, saját törvényeit fenntartani, védelmezni, beléjük kapaszkodni. A Vízöntő levegős jegy, s mint ilyen, illékony. Viszont egyidejűleg fix is, akiknek meg a biztonság fontos. Ily módon a közös pontban, a rendíthetetlen elvekben próbálja megtalálni azt a tengelyt, amely mentén energiáit rendezheti. A Vízöntő is szélsőséges jegy, legalábbis abban, hogy hajlamos éles, 180 fokos fordulatokra. Ezeket olyan módon valósítja meg, amelyek elsöpörnek minden mást, s vidáman hagy ott csapot-papot. A szélsőséges aktív-passzív fázisokban is felmutatja a szenvedélyességet: ilyen módon cselekszik avagy nem cselekszik semmit. Olvasásban, informálódásban, művelődésben, szellemi tevékenységben szintén nagy elánnal vesz részt és ugyanúgy szeret játszani, mint az Ikrek vagy a Nyilas illetve oppozíciósa, az Oroszlán.

Utolsó jegyünkkel, a Halakkal kapcsolatban emlegetjük leggyakrabban a szenvedélybetegségeket, s mi tagadás, nem alaptalanul. (Külön elemzést érne meg egyébként az, hogy mit is tekinthetünk szenvedélybetegségnek, de ezt most inkább mellőzöm.) Víz elemű, tehát az erős érzelmi motivációk jellemzik, s ha van olyan, hogy szenvedélyes odaadás, hát ennél a típusnál ez igazán elmondható. Az odaadás nemcsak egy másik személy iránt érvényesülhet, bár kétségkívül vezető helyen áll. Bármi iránt tanúsíthat ilyent a Halak, amire emocionálisan rááll, ami őt mélyen megérinti. A hit lehet egy fontos bázis, amelyhez kapcsolódni tud, a számára megfelelő munka ugyancsak, vagy – mint említettem – bármi ami személy szerint mélyen érdekeli. Mint labil minőségű jegynél, a Halaknál is változóak a célok, illetve kevéssé tudja kivárni az eredményeket, emiatt fordul oly gyakran valamilyen pótlékhoz, pótcselekvéshez. Jó esetben azonban ugyanolyan intenzív energiákat mozgósít egy alkotó, nem ritkán: művészi tevékenységhez, vagy „csak” emberi kapcsolatai megtartásához és harmonikus formálásához, mint bármelyik másik típus, a maga speciális életterületéhez.

II/10. Gál Judit: „Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani”

(közmondás és sokaknak tulajdonított alapigazság)

Megjelent eredetileg az Ezo-porta 2012. januári számában

Amikor még fogalmam sem volt arról, hogy a felszálló Holdcsomóm a Bikában van, amikor még gyűjtögettem az idézeteket, amikor lelkem mélyéig vájva gyötört az önismeret iránti vágy, vagyis kamasz-koromban már élénken foglalkoztatott az a tétel, melyet a címben idéztem, vagyis hogy mindenkit meg lehet és meg kell érteni. A bennem (is) meglévő ellentmondások – na és a hivatkozott Bika-Holdcsomó által vázolt karmikus tartalmak – vezettek el arra a felismerésre, hogy milyen sokszínű az ember, milyen különbözőek a motivációi és mennyire nem lehet néha (?) követni, mit miért mond vagy tesz és miért módosítja döntéseit újabb motivációk alapján. Ez a gondolatkör egyenesen vezet oda, hogy a legelső lépés önmagunk megismerése és megértése. A következő logikus lépés pedig az, hogy önmagunknak is bocsássunk meg!

Lehet neheztelni magunkra, ha olyan dolgot cselekedtünk, ami általában nem fér bele pozitív én-képünkbe. Az is rendkívül fontos, hogy önmagunk megértése, s az ezt követő megbocsátás ne legyen azonos a felmentéssel vagy az önigazolással. Megítélhetjük saját tetteinket, érezzünk bár velük kapcsolatban akár bűntudatot is, de aztán engedjük el! Vonjuk le a tanulságot, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a (valóságos vagy vélt) hibát; rövidebb utat tegyünk meg a helytelennek ítélt úton és hamarabb forduljunk vissza. Minden további önmarcangolás, önkritika és önutálat helyett higgadtan lépjünk tovább!

Ha önmagunkat is nehezen fogadjuk el azokkal az ellentmondásainkkal, amelyekkel apró korunktól fogva együtt élünk, hogyan is fogadnánk el egyszerűen a többi embert? Sérülékeny önértékelésünket nyomban megingatja a legkisebb külső impulzus is, belegázolnak méltóságunkba, megaláznak, kihasználnak, megölnek – és főként: nem értenek meg! Nos, a másiktól megértést várni úgy, hogy jómagam nem nyújtom ugyanazt, természetesen rendkívül féloldalas megoldás, tehát nem megoldás. Visszakanyarodva innen a személyes kiindulópontomhoz, mi szerint mindenkit meg kell érteni: néhány évtizedig próbáltam ezt gyakorolni, értékelésem szerint nem túl nagy sikerrel, mert indulataim mindig eltereltek attól, hogy tartósan és mélységesen őszintén valóban méltányoljam másnak a jogát ahhoz, hogy az legyen, aki – még ha azzal sérti is az érdekszférámat, érzéseimet, én-képemet, elképzeléseimet. Mint minden fejlődési folyamatban, ebben is voltak hullámhegyek- és völgyek, s amikor azt hittem, hogy stabilan állok bizonyos szinten, mindig történt valami, amitől visszaestem.

Az asztrológiával az önismeret speciális oldala, a személyiség köré csoportosuló tendenciózus események, törvényszerűségek miatt kezdtem el tulajdonképpen intenzíven foglalkozni, de nagyon gyorsan felismertem egy másik, számomra boldogító hozadékát: azt, hogy kiváló segítségnek bizonyult mások megértésében. Az egyéni horoszkópból ugyanis pontosan lehet látni, hogy milyen összetevőkből, milyen arányokból alakul ki a személyiség, milyen határokon belül tud változni, egyáltalán: mennyire hajlandó vajon változni, hol vannak azok a korlátok, amelyek meghaladását botorság lenne elvárni. S bár rengeteget módosul egy karakter az élet során, önmagából kilépni mégsem tud, vagy olyan hosszú ideig tart, amit adott esetben egy másik érintett nem képes vállalni. Hát még ha meg is óhajt maradni abban az állapotban, amiben van!

A lehetőleg mindent, mindenkit megérteni elve nem azt jelenti számomra, hogy kivétel nélkül szó nélkül elfogadnék bármilyen megnyilvánulást bármikor és bárkitől. Ez jórészt saját (elfogadott) természetemtől is távol áll. Azután pedig: mindenkinek szüksége van visszajelzésekre a külvilágtól, s ezeket meg kell adni. Egy goromba megnyilvánulásra igenis szükséges valahogy válaszolni, mégpedig azért, hogy az illető is tudjon arról: ő mit okoz másnak. Ezért nem tartom oda a másik orcámat is, hanem reagálok: hol ugyancsak gorombán, hol humorral, hol sztoikusan – attól függően, ahogy megítélem a másik pillanatnyi szükségleteit és nem utolsó sorban saját aktuális mentális- pszichés- spirituális viszonyaimhoz mérten. Ez után azonban képes vagyok immár automatikusan elengedni az egész helyzetet és még együtt is tudok érezni a másikkal.

Az asztrológia támogatásával is sok idő kellett ahhoz, hogy többé-kevésbé stabilizálódjon az a belső állapot, amiben meg tudom élni az őszinte megértést, de minden fáradságot megért- megér. Hálás vagyok, hogy ezt megtapasztalhatom.

II/11. Gál Judit: A szabadság kockázata

Megjelent eredetileg az Ezo-hírnök internetes oldal 2012. februári számában

Az önálló gondolkodás fáradságos munka. Folytonos figyelem, önkontroll, mérlegelés, törlés, javítás, kiegészítés szükségeltetik hozzá.

Világlátásunk, egyéni életszemléletünk alapkészletét részben hozzuk magunkkal, részben pedig a környezettől kapjuk. Először nyilván a család közvetít egy rendszert, homogén vagy heterogén formában. Ha eleve egységes a családtagok véleménye vagy van egy erős hangadó, akit a többiek követnek, akkor megvan az esély arra, hogy a famíliába beleszülető kicsi ember kritika nélkül, természetesként elfogadja azt, különösen ha nem lázadó alkat. Ha lázadó, még onnan is két fő irányba fordulhat: az értékrendet elfogadja és csak azzal helyezkedik szembe, ami szabadságában, önbizalmában, törekvéseiben – tehát legszemélyesebb ügyeiben – sérti, vagy pedig mindennel.

Bármely csoporthoz is tartozzék az egyén, a későbbiekben külső hatások özöne éri attól a perctől, ahogy nagyobb közösségbe kerül. Innentől ismét az a kérdés, hogy mennyire befolyásolható valaki vagy az ellenkezője, mennyire szilárd a meggyőződése illetve mennyire tudja alátámasztani saját igazát. A hit alapú meggyőződést itt nem érintem, mert az nem igényel semmiféle alátámasztást. Ugyanide tartozik az érzelmi kötődés is, ami rokon a hittel. Arról a meggyőződésről beszélek, amely azon alapszik, hogy az illető két, illetve tulajdonképpen sok pont közül kiválasztja azt, amelyhez viszonyít más pontokat. Megint csak alkati kérdés, mennyire kötődik saját kiinduló pontjához az egyén, vagy mennyire képes attól távolabb tekinteni és rugalmasan módosítani véleményét, amennyiben kiderül, hogy az igazság mégsem biztos, hogy ott van, ahol ő megtalálni vélte.

A legnehezebb kérdések egyike az, mennyire merünk eltávolodni az egyéni origótól. Nagyon sokan semennyire, aminek a hátterében rendszerint igen egyszerű önvédelmi motivációk rejlenek. Ha ugyanis az embernek meg kellene változtatni valamiben a véleményét, azzal elismerné, hogy előzőleg tévedett, nem látott minden körülményt, nem szemlélte reálisan a világot. Ilyen esetben meginoghat az önbizalom, annál inkább, mert az önismerettel éppúgy hadilábon állhat, mint bármely más dolog józan mérlegelésével, ismeretével. Egyszerűbb tehát a struccpolitika: nem veszek észre mást, mint ami a világképemmel kompatibilis, s akkor nem lehet baj. Innentől kezdve már ez a meggyőződés is kezd hasonlítani a hit, vagy szimpátia alapú véleményalkotásra. A legmakacsabban a fix jegyek (Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő) ragaszkodnak saját meggyőződésükhöz, az ő számukra jelent biztonságot és bizonyos kényelmet, ha nem kell folyton felülvizsgálni mindenféle álláspontot és összevissza módosítani.

A másik véglet a kontroll és önkontroll nélküli ide- odacsapódás különféle eszmék, nézetek, ideológiák között. Az ilyen magatartás is többféle indítékból fakad. Alapeset az úgynevezett befolyásolható személyiség, akinél tényleg tetten érhető, hogy annak ad igazat, akivel utoljára beszél és annak az impulzusnak enged, ami legutóbb érte. Ez alkati kérdés és nagyon nehéz rajta változtatni – ha az egyáltalán szükséges. Tipikusan a labil jegyeknél (Ikrek, Szűz, Nyilas, Halak) fordul elő a jelenség, persze általában nem ennyire szembeszökő formában, de valamilyen mértékben feltétlenül. Mindennek van előnye és hátránya. Ebben az esetben hátrány lehet a környezet számára legalábbis, hogy nem tudnak igazodni az aktuális labil állásponthoz. Előny pedig – mindenki számára – az, hogy ha nem elfajult „kaméleon-alkat” akiről beszélünk, akkor egészségesen rugalmas, képes megteremteni a hidat két álláspont között és nem ragad bele valami megmerevedett struktúrába.

Más formában már utaltam ilyesmire: egyik jegy sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen kivétel nélkül mindegyiknek megvan a maga funkciója, összes alaptulajdonságával együtt. A józan mérlegelés, a szélsőségektől való tartózkodás, mások szempontjainak figyelembe vétele és megértése viszont olyan értékek, amelyek rendkívül nagy mértékben segítik az együttélést, ennek következtében a saját és mások életének harmonikusabbá válását. Ehhez pedig arra van szükség, hogy merjünk előremozdulni és visszakozni, merjük átértékelni álláspontunkat, s merjünk kitartani mellette ha úgy diktálják a körülmények. Mindeközben pedig merjünk tükörbe nézni úgy, hogy közben is képesek legyünk fenntartani önbecsülésünket. Csakis így érhetjük el, hogy nem kötődünk sem saját rögeszmerendszerünkhöz, sem bárki másnak a véleményéhez – így érhetjük el a szabadságot.

II/12. Gál Judit: A leggyengébb és legerősebb elem – a víz

Megjelent eredetileg az Ezo-porta 2012. februári számában

Ugyanarra az egyetlen elemre gondoltam a címadáskor, s nem kettőre: egy gyengére és egy erősre, ez az elem pedig nem más, mint a víz.

Köztudott, hogy az európai asztrológia 4 elemmel (őselemmel) számol, amelyek: tűz, föld, levegő és víz. Minden elemhez 3-3 típus tartozik. Kétlem, hogy akik ezt a cikket olvassák, ne lennének tisztában vele, de hátha mégis akad aki nem tudja betéve: a Kos, Oroszlán, Nyilas tüzes, a Bika, Szűz és Bak föld elemű, az Ikrek, Mérleg, Vízöntő levegős és a Rák, Skorpió Halak a víz elemhez tartozó három jegy.

A legsérülékenyebb, legérzékenyebb alkat kétségtelenül a víz. Mindhárom vizesre jellemző, hogy gyorsan változik a hangulata, nem szereti a nyugtalan környezetet és amikor konfliktushelyzet alakul vagy csak gyanús, hogy ilyesmi készül, az első reflexe a menekülés. Bármilyen furcsa is, de még a legkeményebb, s látszólag megrendíthetetlen Skorpióra is érvényesek ezek a megállapítások, csak ez a típus – hatalmas önfegyelme és önkontrollja révén – igen jól leplezi. Az állandó védekezés a külvilág behatásaival szemben ugyaninnen fakad, legjobb ha nem is engedi meg, hogy bármi befolyásolni akarja – gondolja a vizes típusú ember. Ha nincs befolyásoló körülmény, nem kell tőle menekülni, csendesen, nyugodtan folydogálhatnak percei.

Álljunk meg egy pillanatra és hasonlítsuk össze szenzitivitás (érzékenység) szempontjából a víz elemet a másik hárommal. A tűz eleműek – egy másik kategorizálás szerint – ugyancsak az emocionális alkatúak közé tartoznak, így gyorsan fellobbanó érzelmeik irányítják őket, de ők éppen hogy állnak a kihívások elé illetve ők maguk képviselik a kihívást. Így sérülékenységükről nemigen lehet beszélni, legfeljebb hiúságuk tud csorbát szenvedni. A föld eleműek önbizalma nem túl stabil és könnyen megingatható, de higgadtságuk, óvatosságuk és körültekintésük sok, mások számára váratlan körülménnyel szemben felvértezi őket. A levegő eleműek könnyen ingerelhetők – idegileg, de szangvinikus alkatúak lévén, hamar túllépnek egy-egy külső- belső konfliktuson. S mivel a földhöz hasonlóan racionálisak, eleve kevéssé érintik meg őket az érzelmek.

A víz a másik háromhoz képest tehát kiszolgáltatottnak tűnhet, mert rendkívül fontos számára az érzelmi kötődés és háttér, az érzelmi biztonság, s ennek minden mást alárendel. Mint oly sok jelenséggel kapcsolatban is elmondható azonban: ez a gyengesége egyúttal az ő hatalmas ereje is. Célja elérése érdekében ugyanis annyira rugalmas tud lenni, amennyire a másik három közül egyik sem. A víz mindig megtalálja a maga útját és ha akadályba ütközik, nem küzd vele, hanem körülfolyja és megy tovább amerre tud, míg végül célhoz ér. A közkeletű metafora, mi szerint a víz felmorzsolja a sziklát, nagyon is igaz a víz elemű embernél is: addig kerülgeti azt, amit szeretne elérni, míg szinte észrevétlenül fel nem aprítja és el nem hordja, ami gátat jelenthetne számára. Vagy odébbáll – ha semmiképpen nem sikerül felszámolnia, amit akart.

Természetesen nagy különbség mutatkozik a három vizes jegy között is. A legkitartóbb a – más szempontból fixnek minősülő – Skorpió, utána a – kardinális – Rák és marad a végére a labil Halak. De az utóbbi sem adja fel érzelmi célját olyan könnyen, mint amennyire gondolnánk, mert előbb végigpróbálja teljes eszközrendszerét. A Skorpió és a Rák nem felejtik el és megtorolják a sérelmet (különösen a Rák!), a Halak igyekszik elfelejteni, mert nem akar ártani senkinek.

A víz erejére egyetlen példát említettem eddig: az akadályok megkerülése során mutatott lassú rombolást. Ha továbblépünk egyet és ugyanezt rejtve képzeljük el, azonnal felfoghatjuk, hogy micsoda látványos eredményt ér el a víz amikor hosszabb ideig csendben alámos egy területet, utat, egyéb épített objektumot (mondjuk egy házat).

A megfagyott víz – az érzelmi elhidegülés – jégtömbje az egész környezetet irgalmatlanul le tudja hűteni. A felkorbácsolt szenvedélyek analógiája egy tengeri vagy akár csak egy balatoni vihar és annak következményei. A tengerrengés és szökőár félelmetes erejére, amelynek lehetetlen ellenállni, a közelmúltban láttunk néhány megrázó példát. A magasba törő gejzírek, a víz alatti áramlatok sodrása, a mélyben zajló rejtélyes folyamatok na és a gőzerő mesterséges felhasználása mind-mind azt érzékelteti, micsoda energia rejlik ebben a látszólag szelíd, már-már ártalmatlan elemben. S amikor egy víz elemű emberben támad fel, ugyanolyan hatékony, mint a természetben.




 II/13. Gál Judit: Az együttérzés szerepe karmikus feladatunkban

Ezo-hírnök 2012. márciusi számához írt cikk

-->

Az együttérzés tesz képessé bennünket arra, hogy ráhangolódjunk olyan mentális- és lelkiállapotra, ami nem kifejezetten a sajátunk, ami aktuálisan nem tartozik motivációs rendszerünkbe. Olyan élethelyzetekben, amelyeket már megtapasztaltunk, sokkal könnyebb megsejteni, hogy a másik mit él át, de egyáltalán nincs arra biztosíték, hogy valóban ugyanazt éreznénk, hiszen ahány ember, annyiféleképpen éli meg ugyanazt a szituációt.

Az együttérzés a mindennapi életben a kapcsolatok ápolását szolgálja, a lehetőségekhez képest megteremthető harmóniát. Minél kevesebb zökkenővel tarkított két vagy több ember egymás felé vezető útja, annál könnyebb rajta haladni akár egyénileg, akár közösen. Ha nem vagyunk képesek más szemszögéből is látni, érzékelni a világot, akkor jönnek a konfliktusok. A másik meggyőzésére irányuló kísérletek, a vele szemben gyakorolt kritika, de a meg nem nyilvánított, elfojtott, s csak belső feszültséget okozó véleménykülönbség újabb és újabb akadályként tornyosul előttünk.

Az empátia gyakorlati haszna tehát abban rejlik, hogy simábbá, kellemesebbé teszi a mindennapi kontaktusokat, a legapróbbaktól a legfontosabbakig. Sokszor a túlélést segíti, mert az ember közösségi lény, s ahhoz, hogy ezt is jól tudja gyakorolni, szükség van az illeszkedésre, amihez ugyancsak jól jön, ha bele tudja élni magát idegen helyzetekbe.

Karmikus megvilágításba helyezve kapcsolatrendszerünk jelentőségét és vele együtt az együttérzést, még markánsabban kirajzolódik, mennyire szükség van erre a képességre. A karmikus út vége nem más, mint az egységbe visszatérés, s ennek gyakorlására mi sem alkalmasabb földi viszonyaink között, mint az, hogy meghaladva saját gondolat- és érzelmi világunkat, más mikrovilágokhoz kerülünk minél közelebb.

Annak érzékeltetésére, hogy mennyire fontos a karma szempontjából, hogy figyelembe vegyünk másokat, mi sem alkalmasabb, mint a Holdcsomók vizsgálata kifejezetten ebből a szempontból. A Holdcsomó, pontosabban Holdcsomó-pár nem más, mint olyan horoszkópelem, ami a reinkarnációs folyamatban és a karmikus (spirituális) fejlődésben elfoglalt helyzetről szól Erről bőséges információt találhat az érdeklődő a blog fő részeiben, s a Fogalomtárban. Itt tehát csak azt emelem ki mindegyik karmacsoportból, ami kimondottan tárgyunkra, az együttérzésre vonatkozik.

1911.11.07.-1913.05.27.

1930.06.18.-1932.01.06.

1949.01.28.-1950.08.17.

1967.09.09.-1969.03.29.

1986.04.20.-1987.11.08.

2004.11.30.-2006.06.19.

A Kos felszálló, Mérleg leszálló Holdcsomóval jellemzett karmacsoportnál az empátia, a másokkal való azonosulás képessége olyan hozadék, ami alapvetően meghatározza tagjait. Ők azok, akiknek ebből talán még túl sok is van, s jelen feladatuk szerint egészségesebb mértékben kell gyakorolniuk.

1910.04.19.-1911.11.07.

1928.11.29.-1930.06.18.

1947.07.11.-1949.01.28.

1966.02.20.-1967.09.09.

1984.10.01.-1986.04.20.

2003.05.13.-2004.11.30.

A Bika felszálló, Skorpió leszálló Holdcsomósoknál szinte kényszeres jelleggel elő- előtör folyton a másokkal való azonosulás, jóllehet szeretnék magukat ettől minél távolabb tartani. Mindenesetre náluk is megvan a hozott előzmények tárában a beleérző-képesség.

1908.09.30.-1910.04.19.

1927.05.12.-1928.11.29.

1945.12.22.-1947.07.11.

1964.08.02.-1966.02.20.

1983.03.14.-1984.10.01.

2001.10.24.-2003.05.13.

2020.06.05.-2021.12.23.

Következő csoportunk az Ikrek fel- Nyilas leszálló Holdcsomó. Ők azok, akik látszólag nemigen törődnek mások pillanatnyi állapotával, sőt: jószerével sokszor még saját magukkal sem. Egyik legfontosabb karmikus funkciójuk viszont az információközvetítés, amit mégiscsak valami teljesen önkéntelen empátiával végeznek. Pontosabban ez esetben nem az empátia a megfelelő kifejezés, inkább intuíció.

1907.03.13.-1908.09.30.

1925.10.23.-1927.05.12.

1944.06.03.-1945.12.22.

1963.01.13.-1964.08.02.

1981.08.25.-1983.03.14.

2000.04.05.-2001.10.24.

2018.11.17.-2020.06.04.

A Rák felszálló, Bak leszálló Holdcsomó nagy karmikus csoport tagjainak egyenesen az a legfontosabb, s ezért legnehezebb feladata, hogy meg kell ismerniük és elfogadniuk mások érzelmi szükségleteit, ahelyett, hogy ők írnák elő a másiknak, mit is kellene gondolnia a világról.

1905.08.24.-1907.03.13.

1924.04.04.-1925.10.23.

1942.11.15.-1944.06.03.

1961.06.26.-1963.01.13.

1980.02.05.-1981.08.25.

1998.09.17.-2000.04.05.

2017.04.29.-2018.11.16.

Az Oroszlán fel- Vízöntő leszálló Holdcsomósok mentesülnek az ilyen jellegű karmikus kötelezettségek alól, legalábbis nem direktben kell vele foglalkozniuk – mint az eddigieknek. Viszont nagy szükségük van arra, hogy legalább igyekezzenek tudomásul venni azt, hogy mások nem azonosak velük, hogy különböző képességekkel és motivációkkal születnek le különböző emberek és nem lehet ugyanolyan teljesítményt elvárni mindenkitől. Legalábbis nem azonos ütemben.

1904.02.04.-1905.08.24.

1922.09.16.-1924.04.04.

1941.04.27.-1942.11.15.

1959.12.07.-1961.06.26.

1978.07.19.-1980.02.05.

1997.02.27.-1998.09.17.

2015.10.11.-2017.04.28.

A Szűz felszálló- Halak leszálló Holdcsomó egyedeinél igen érdekesen alakul vizsgált szempontunk. Ugyanis ők arra vágynak, hogy velük szemben tanúsítson már végre valaki együttérzést, holott a többi ember éppenséggel azért fordul hozzájuk, hogy náluk találjanak arra. Ennél a csoportnál is jellemző a múltból hozott nagy empátia, amit – láthattuk – nem biztos, hogy pozitívumként élnek meg.

1902.07.18.-1904.02.04.

1921.02.26.-1922.09.16.

1939.10.09.-1941.04.27.

1958.05.20.-1959.12.07.

1976.12.29.-1978.07.19.

1995.08.11.-1997.02.27.

2014.03.23.-2015.10.10.

A Mérleg felszálló- Kos leszálló Holdcsomó karmikus leckéje is a lehető legdirektebb módon az, hogy tudomásul kell vennie: másoknak is van ötlete, akarata, érzése, ambíciója – és joga mindezt felhasználni. Az együttműködést kell megtanulniuk, amihez óhatatlanul kénytelenek fellelni magukban valamilyen empátiás- és alkalmazkodó-készséget. Ez legalább olyan nehéz, mint a Rák Holdcsomósoknál láttuk.

1900.12.28.-1902.07.18.

1919.08.10.-1921.02.26.

1938.03.21.-1939.10.09.

1956.10.30.-1958.05.20.

1975.06.12.-1976.12.29.

1994.01.21.-1995.08.11.

2012.09.03.-2014.03.22.

A Skorpió felszálló- Bika leszálló Holdcsomójú embereknél van talán a legkisebb szerepe a másokra történő ráhangolódásnak. Természetesen nekik is szükségük van, sőt nagyon is szükségük van érzelmi háttérre, biztonságra, amit csak együttműködés révén nyerhetnek el. De karmájuk inkább az anyagi világhoz kötődés körül mozog, s kevésbé a kapcsolatok körül.

1900.01.01.-1900.12.28.

1918.01.20.-1919.08.10.

1936.09.01.-1938.03.21.

1955.04.13.-1956.10.30.

1973.11.22.-1975.06.12.

1992.07.04.-1994.01.21.

2011.02.13.-2012.09.02.

A Nyilas felszálló- Ikrek leszálló Holdcsomónál ismét jelentős a kontaktusok szerepe, mert az állandó tanuláshoz szükséges a minta, s ahhoz, hogy jobban eligazodjanak az élet dolgaiban, sokfélét kell látniuk. Meg kell érteniük, hogy nem sablonokból épül fel a világ, hanem minden pillanatban változik, s úgy alkot a mozaikokból egységet.

1916.07.03.-1918.01.20.

1935.02.12.-1936.09.01.

1953.09.23.-1955.04.13.

1972.05.05.-1973.11.22.

2009.07.27.-2011.02.14.

1990.12.15.-1992.07.04.

A Bak felszálló- Rák leszálló Holdcsomóval jellemzett karmikus feladat első pillantásra úgy néz ki, mint ami éppen ellene dolgozik annak, hogy bárkivel bármilyen közösséget kellene vállalnia az érintettnek. A belső függetlenség elérése ugyanis a cél, amihez nyilván el kell különülnie bizonyos mértékig másoktól. Valójában azonban úgy kell megteremtenie önállóságát, hogy közben megőrzi az egyensúlyt kapcsolatrendszerében és nem leépíti azt.

1914.12.14.-1916.07.03.

1933.07.25.-1935.02.12.

1952.03.06.-1953.09.23.

1970.10.16.-1972.05.05.

1989.05.28.-1990.12.15.

2008.01.08.-2009.07.26.

A Vízöntő felszálló- Oroszlán leszálló Holdcsomónál ismét rendkívüli hangsúly kerül arra, hogy az illető ne nézze le mások gondolatait, álláspontját, motivációit. Ehhez nagy szükség van a beleérző képességre és főként: hajlandóságra, aminek néha bizony híján van az ilyen ember. Sok-sok leckét kap az élettől, mire elkezdi megtanulni a leckét.

1913.05.27.-1914.12.14.

1932.01.06.-1933.07.25.

1950.08.17.-1952.03.06.

1969.03.29.-1970.10.16.

1987.11.08.-1989.05.28.

2006.06.19.-2008.01.07.

Az utolsó karmikus csoport, a Halak felszálló- Szűz leszálló Holdcsomó feladata testesíti meg a legjobban azt a gondolatot, hogy az együttérzés nem más, mint az egységhez való visszatérés egyik eszköze. Ennek a kategóriának a küldetése ugyanis az, hogy – amennyire csak a földi viszonyok közepette az lehetséges – feloldódjon a feltétel nélküli szeretetben, másképpen: a Mindenségben.

Ebben a rövid áttekintésben láthattuk, hogy a tizenkét csoportból mindössze kettőnél Oroszlán és Skorpió felszálló) nem a másokra figyelés, a másokhoz viszonyulás a központi kérdés. A többinek a fókuszában áll valamilyen módon. Vagy úgy, hogy részét képezi az előző életekből hozott tartalmainak (például: Kos, Bika, Szűz felszálló), vagy úgy, hogy egyenesen az a feladata, hogy önmaga helyett másokra is figyeljen végre (Rák, Mérleg, Vízöntő felszálló), vagy pedig oly módon, hogy másfajta egyensúly kialakítására kell törekednie az én-te között (Ikrek, Nyilas, Bak, Halak felszálló).

A többi ember – amikor együttérzésre késztet(ne) – nemcsak a tükröt mutatja és a végszókat adja ahhoz a szerephez, amit aktuális életünkben játszunk, hanem a legintenzívebb reakciókat hozza ki belőlünk. Ezeket csiszolva, idomítva, másokéhoz közelítve lépkedünk jó esetben afelé, hogy előbb-utóbb elérjük magunk is majd a teljességet.

II/14.  Gál Judit: Csakis a Kos lehet dinamikus?

Mióta divat lett az asztrológia, azon kívül, hogy 12 típus létezik, még egy-két lényeges fogalom is beszűrődött a köztudatba. Ilyen a négy elem ismerete, aki többé-kevésbé rendszeresen fogyasztja a magazin horoszkópokat, az is tudja vagy legalább sejti már, hogy a tűz- föld- levegő- és víz elem mennyire meghatározó a személyiség alakulására. Mi több: azt is, hogy ezek közül a tűzhöz köthető a dinamizmus, lendület, cselekvőkészség, az az erő, ami sodorja magával magát azt akiről beszélünk és mindenki mást, aki a hatókörébe kerül. Igenám, de ilyen alapon a Kosok, Oroszlánok és Nyilasok privilégiuma lenne a kezdeményezőkészség, s az a bizonyos sodró erő. Kétségtelen, hogy életüknek szinte minden részletét érintően a tűz Napú vagy ilyen Ascendensű embereknél tapasztalhatjuk ezt, de a mindennapok realitása szerint sokkal többen mutatnak fel hasonló vonásokat. Árnyaltabban kell tehát értelmeznünk asztrológia megközelítésben (is) a kérdést.

A jegyek rendszere egy nagyon szép, zárt egységet alkotó módszer. Az említett közismert – elemi: tűz, föld, levegő, víz – kategórián kívül még négy olyan csoportosítással dolgozunk, amelyek egyenlő arányban osztják fel a 12 jegyet. S ha nagyon alaposan megnézzük, mindnél fellelhetjük, legalább bizonyos kiemelt területre koncentrálva a dinamikát.

A második kategória fontossági sorrendben a minőségi csoportosítás, mely magába foglalja a kardinális, fix és labil al-egységeket. A mi szempontunkból a kardinális és a labil minőségnek van szerepe, a fixek (Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő) ugyanis kényelmesek. A kardinálisoknál viszont jellemző, hogy hatalmas erőbedobásra, erő-összpontosításra, kezdeti lendületre és aktivitásra képesek – legalábbis azon az életterületen, ami hozzájuk tartozik. A Kos az Én és Én-érvényesítés, a Rák a család, a Mérleg az egyensúly, igazság és partnerkapcsolat, a Bak a hivatás terén. Az Ikrek, Szűz, Nyilas és Halak típust tartalmazó labiloknak egyik fő funkciója az új dolgokra nyitottság, s emiatt lelkesen rá tudnak állni pillanatok alatt valami izgalmas dologra és azonnal közvetíteni is kezdik a többiek felé – másik fontos funkciójuknak, a szolgálatnak szellemében.

Harmadik kategóriánk az úgynevezett töltés szerinti: kétszer hatos blokkra osztja a 12 jegyet, méghozzá a tűz és levegő eleműek (Kos, Oroszlán, Nyilas; Ikrek, Mérleg, Vízöntő) a pozitív – extravertált, kifelé hatni szándékozó és tudó – míg a föld és víz eleműek (Bika, Szűz, Bak; Rák, Skorpió, Halak) a negatív – introvertált, befelé forduló, szemlélődő – csoportba tartoznak. Mondani sem kell, hogy a pozitív töltésnek is velejárója a kezdeményezés, meggyőző erő, ily módon a kiindulópontként szereplő tűz mellé felzárkózik az összes levegős is.

Negyedikként a kissé nehézkes nevű emocionalitási csoportosítást vesszük figyelembe. Itt ismét olyan jegyek kerülnek együvé, amelyek eddig még nem. A tűz és víz eleműek ugyanis emocionális, míg a föld és levegősök a racionális táborba tartoznak. Az utóbbiak megfontoltak és józanok, s az előbbiek – az emocionálisok – azok, akiknél a lendület ismételten megjelenik. A tűzről már több soron is tudjuk ezt, viszont a víz elem kissé magyarázatra szorul. Bár: ha a sebes sodrású vizekre, megáradt patakokra, folyókra gondolunk már nem is kell annyira keresgélni: van-e ebben az őselemben dinamika, erő, lendület. Hát hogyne lenne – kiált fel a megvilágosodott olvasó és ha még hozzávesszük az amúgy fix, vagyis elvben kényelmes Skorpió szenvedélyes, vagy a békés és visszahúzódó Ráknak (aki egyébként még kardinális is!) a családot érintő dolgokban tanúsított anyatigris természetét, akkor még jobban látjuk a rejtett és – a víz elem változékonyságának megfelelően – időnként felszínre törő dinamikát. A Halak is duplán érintett, a labil és az emocionális kategória révén.

Utolsó csoportosításunk az évszakok szerinti. Itt minden minőségből kerül egy-egy a megfelelő évszakba: a kardinális Kos, a fix Bika és a labil Ikrek a tavaszhoz; a kardinális Rák, fix Oroszlán, labil Szűz a nyárhoz, s így tovább. Főként a tavaszi jegyek hordozzák azt az erőt, amellyel a sarjadó élet áttöri a kemény burkot, de a nyári jegyekben is megvan még a növekedést segítő lendület. Az őszi és téli jegyek egyre visszahúzódóbb- szemlélődőbb életmódra rendezkednek be.

Amikor egy horoszkópot értékelünk, érdemes figyelembe venni valamennyi csoportosítást, s miután korántsem csak a Nappal (a dátum szerinti jeggyel) és az Ascendenssel számolunk, hanem összesen 10 égitesttel, nagyon szép variációkban tolódnak el az egyéni hangsúlyok aszerint, hogy milyen kategóriák emelkednek ki. A további elemzésnél pedig újabb olyan információkat is nyerhetünk, melyekből kiderül: az illetőnél milyen életterületen, milyen helyzetben tör elő a dinamizmus – még akkor is, ha egyéb személyi összetevői nagyrészt elfedik azt.

Egy témára két szólamban

II/15. Gál Judit: Világvége 1000 január, 1666 január, 1997 ősz, 
       1999 augusztus, 2000 január, 2000 május, 2012 január, 2012  
       december, 2026 akármikor és így tovább…

Az Aniola Központ kezdeményezte, hogy írjunk a világvégére vonatkozó pánikkeltő levelek körözése kapcsán arról, hogy mi a véleményünk  a dologról. Az enyémet itt is megosztom az érdeklődő olvasóval:

A 2012-es évet egy ideje – a szó szoros értelmében is – pánikszerűen növekvő érdeklődéssel várják, illetve nem várják nagy tömegek. A különféle profetikus jellegű megnyilatkozásokra hivatkozás elharapódzott, bár néhány ezek közül csupán a közelmúltban bukkant fel, holott az eddig is szép számmal túlélt világvége-várások során is bőven lehetett volna alkalom rá. Nem így történt, s miután minden eddig meghirdetett határnapon elmaradt az Armageddon, ezért jön az újabb kiszemelt dátum, amikor egyetlen nap alatt vége mindennek. Ezt a dátumot is tologatták a világvége-várók a 2012-es éven belül. Eleinte még szóba jött a 2012.01.12. vagy más variációk, ahol az egyes és kettes számokat kombinálták. Azután ahogy közeledett az idő és nem mutatkoztak az égen lángbetűkkel kiírt jelek a hamarosan bekövetkező katasztrófára utalva, úgy tolódott át mégiscsak a csinos 2012.12.21-i dátumig. Szerintem akkor már jobban nézne ki mégiscsak a 2012.12.12. de az még csillagászati- asztrológiai jelenség közelébe sem esik, így hát kikötöttünk a 12. hó 21-nél. Hamarosan kiderül, hogy ez is hamisnak bizonyult, ezért máris feltünedeznek a következő kiszemelt dátumra vonatkozó feltevések, találkoztam már 2026-tal, s bizonyára létezik több is.

Újabb csemege a világ elpusztulásának módjáról terjedező elképzelések gyűjteménye. Nincs időm és főleg türelmem összekeresgélni minden ötletet, csak ami hirtelenjében eszembe jut: (nagyobb méretű) kisbolygó csapódik a Földbe; a (hirtelen végbemenő!!) mágneses pólusváltás következtében kibillen a Föld a tengelyéből; „fotonövbe” ér a Föld hosszabb időre; s itt van ez a – tudomásom szerint – legfrissebb, a „null síkba” lépés réme (akármit is jelentsenek ezek a hangzatos fogalmak….). Érdekes lenne, ha megegyezésre jutnának ezeknek az ál- fél- vagy/és tév-információknak az útra bocsátói és összeállítanák szépen, hogy mely vízióik hogyan kombinálódnak.

A világvége-várás mindenkori pszichológiai háttere alighanem az, hogy bár az egyes ember belátja: milyen problémák terhelik a világot, netán még azt is, hogy a személyes életében mit kéne tennie és mit tudna tenni ahhoz, hogy azokban változás történjék, mégis sokkal kényelmesebb rettegni a kívülről jövő ítéletet, semmint módosítani igényeinken és szokásainkon. Röviden: a meggyőződés, hogy közeledik a világvége, felment az egyéni felelősségvállalás alól.

Asztrológus vagyok, így abból indulok ki, amit a kozmikus jelenségekből ki lehet hámozni. Tény, hogy mindig szem előtt tartom azt a szempontot, hogy az általános (mundán) vizsgálódásokat nehezíti, hogy nincs milyen alaphoz hasonlítani az aktuális jelzéseket – ahogyan az egyéni prognózisoknál mindig a születési képlethez viszonyítunk mindent. Így töredékesebb, bizonytalanabb információkat kapunk. Nem véletlenül, hiszen a karma minden szinten fenntartja magának a jogot arra, hogy működésének maradjanak rejtett elemei. Hogyne lenne ez érvényes a teljes emberiségre nézve.

Az ok, ami miatt nehéz megfejteni bizonyos jelenségeket az, hogy – akár az egyéni életben, akár nagyobb csoportokat, vagy az egész földet érintőekben – megvan a döntés, választás lehetősége és kötelezettsége arra nézve, hogy az érintett miként reagál egy-egy szituációra, mit tanul vagy profitál belőle akár a maga, akár a köz javára – legalábbis spirituális szinten. (Íme a „szabad akarat” és a karmikus elrendezettség összhangja…)

Ebből a szempontból bízvást megfogalmazható és asztrológiai alapokon alátámasztható, hogy sorsfordító időket élünk, ám ez nem egy határnaphoz köthető pillanat, hanem hosszú-hosszú folyamat, amelynek kezdete mitikus homályba vész. Ha mégis meg kell ragadni markánsabban mutatkozó információkat, akkor az ezredforduló környékét lehet meghatározni, amelyben van néhány kétségkívül egyedülálló vagy majdnem egyedülálló asztrológiai jelenség. Ilyen volt az 1999-es Napfogyatkozás horoszkópja. Ide számítom azt, hogy mindössze 38 év differenciával verődött össze a hét úgynevezett ősbolygó egy jegyben (1962 február elején a Vízöntőben, 2000 május elején a Bikában), máskülönben az ilyesmi is több száz éves különbséggel szokott előfordulni. S legfőképpen: 1983/84-től szinte folyamatosan érvényesül egy speciális hatás: a transzcendens bolygók szinte szünet nélkül uralmi, vagy uralmi cserés, tehát kiemelten jelentős kozmikus helyzetben vannak. (Az ősbolygók, transzcendensek és egyéb fogalmakra magyarázatot találsz  a Fogalomtárban és Tanfolyamok, csoportok végén a mini asztrológia tanfolyamnál.) A sorozat az uralmi Plútóval kezdődött és az uralmi Neptunnal zárul. Hasonló töménységben, amikor nem 10-20-60-80 éves különbséggel követték egymást a transzcendensek uralmi helyzetben, hanem szorosan egymás után, csak egyszer fordult elő az általam áttekintett mintegy ötezer évben és nem is lesz többé a következő kétezerben (alighanem tovább sem). Az a 41 éves periódus, amikor analóg módon szerepel az Uránusz, Neptun és a Plútó az 1500-as évek környékére esik, 1493-1534 közé. Hogy csak néhány brutális erejű történelmi- filozófiai- kulturális folyamatot említsek abból a korból: Amerika felfedezése és meghódításának kezdete; a reformáció indulása és a reneszansz (újjászületés!!) kiteljesedése.

A mostani szériában lefutott már 1983/84-1996 között az uralmi (Skorpió) Plútó, az 1996-2003-as uralmi (Vízöntő) Uránusz, 2003-2011-ben uralmi cserében az Uránusz-Neptun (Uránusz a Halakban, Neptun a Vízöntőben) és lezárja a 2012-2026-os uralmi (Halak) Neptun.

Az ilyen konstellációk kétszer számítanak erőteljes hatásúnak. Egyszer amikor létrejönnek, vagyis a fent megjelölt időhatárok között. Másszor pedig amikor felnőnek és aktívvá válnak azok az emberek, akik az extrém bolygóállásokkal születtek. Amikor folyamatosan különleges helyzetekről beszélhetünk 41-42 éven át, akkor a két időszak összemosódik, hiszen már javában történelemformáló, a társadalmi- gazdasági mozgásokat meghatározó tömeget képvisel a periódus elején született populáció, mire a vége kezd a világra jönni. Sőt: utódokat hoznak létre, akiket nevelnek, akiknek példát mutatnak. Így sokkal hosszabb időt számíthatunk tulajdonképpen a kiemelt érára, mint amiből kiindultunk. Minden nemzedéknek megvan a maga missziója, ahogyan minden egyes embernek is. Ezeknek a nemzedékeknek a küldetése: jelentősen hozzájárulni ahhoz az átalakuláshoz, amelyről ugyancsak sok szó esik különböző olvasatokban – kinek-kinek szája íze szerint, a finomabb rezgésre átállástól kezdve az ilyen-olyan mágiákig.

Mivel még mindig asztrológus vagyok, azokból a jelzésekből indulok ki, amelyek kozmikus szempontból láthatók. Figyelembe véve az érintett hosszabb, illetve nagyobb áramlatokat, azt a következtetést tudom levonni (nem most, hanem már elég régóta), hogy egy próbatétel folyamatában vagyunk. Ami azt illeti, a karmikus próbatétel egyéni és kollektív szinten tulajdonképpen folyamatos, de természetesen vannak csúcspontjai. Ez a mostani periódus bizonyosan ilyen csúcspontnak számít, sőt alighanem vízválasztóhoz értünk. A XX. Század második felében felgyorsult fejlődési folyamatok és az ezredforduló környéki jelenségek egyaránt arra utalnak, hogy dönteni kell: felül tudunk-e emelkedni pillanatnyi érdekeinken, szorongásainkon, hatalmi küzdelmecskéinken, akarnokságunkon és szűk látókörű nézeteinken, cselekvési módozatainkon vagy pedig folytatjuk tovább a rablógazdálkodást, amellyel a lakható Földet lakhatatlanná silányítjuk.

Újabb kérdés: hogyan használjuk fel azt a környező több éven át is élénken mutatkozó tételt, hogy a tömeg = a hatalommal? A tömeg elsöprő ereje a mindenkori hatalmak megdöntésére szolgál-e, mindig valamilyen külső erőre mutogatva, vagy sejtszinten, önmagán kezdi el a gyökeres átalakítást.

Hogy érthetőbbé tegyem ezt a szigorú tételt pár nagyon egyszerű épp ezért belátható példával: a „szeméttermelés” befolyásolható ugyan politikai- gazdasági- kulturális intézkedésekkel, de a hatalom nem tudja megoldani, csakis az egyes emberek. Vagy: lehet szidalmazni a multikat, azon belül az áruházláncokat, de csakis azért tudnak fennmaradni, mert a tömeg fogyaszt. Ha engedsz a reklám és különböző minták csábításának, nem okolhatsz érte senkit, Te döntesz! Végül visszautalva az előbbi tételre: az élő szervezetben is sejtszinten dőlnek el a nagy dolgok, s ha az egyik sejtcsoport működése megborul, borul az egész, hiába erőlködik a központi irányító rendszer – persze kölcsönös együtthatással.

Az átalakuláshoz mindenekelőtt önismeret szükséges, szembenézni azzal, akik vagyunk – ugyancsak egyénileg és kollektíven. Második nagy lépés lehet megtörni a több ezer éves beidegződést, mi szerint csakis küzdelem, harc, pusztítás, háború, vér és szenvedés árán, a másik rovására maradhat fönn az egyén, s a kisebb-nagyobb csoportok (faluközösség, nép, szövetségek stb). Harmadik lépés lehet, hogy ennek a – spirituális emberhez oly méltatlan – ellenségkép-őrző hagyománynak a helyét a kozmikus szeretet dimenziói vegyék át, egyengetve az utat a végső cél: az eggyé válás felé.

I/8. Domján Mónika: 2012 – a régi világ vége, amely a szükségről és a hatalmi harcról szólt

Eredetileg megjelent a Pozitív Gondolkodás Magazin 2012/1. számában

Kedves Olvasó, kérlek ne hidd, hogy önjelölt prófétának képzelem magam, és a továbbiakban jóslatokat fogsz olvasni a 2012-es világvégéről! Azt viszont gondolom, hogy az emberi történelem során eddig ismételt módszerek kudarcának felismeréséhez mostanra elég sokan eljutottunk, és ez akár egy szakasz lezárását, és egy új korszak kezdetét is jelentheti. Még kudarcnak sem nevezném, sokkal inkább a korlátok megtapasztalásáról és a szükségszerű következmények nyilvánvalóvá válásáról van szó.

Mire gondolok konkrétan? Arra, amikor a félelem által vezérelve egymás ellen fordulunk, próbáljuk megszerezni, birtokolni azokat az anyagi természetű javakat, amelyekről úgy hisszük, életünk fenntartásához, de legalábbis jólétünk biztosításához elengedhetetlenül szükségesek. Azt hisszük, mások puszta léte, a sajátunktól eltérő, számunkra érthetetlen, bántó viselkedése saját életterünk beszűküléséhez vezet. Megállunk a VAGY-VAGY választásnál, és meg sem vizsgáljuk az ÉS lehetőségét. Pedig ha nem ragaszkodunk körömszakadtunkig az általunk helyesnek és egyedül elfogadhatónak tartott megoldáshoz, és mástól sem fogadjuk el ugyanezt, hanem szeretettel, de határozottan érdeklődünk tettei valódi mozgatórugói iránt, miközben feltárjuk a magunkéit, lehetőségeink elképzelhetetlen mértékben kitágulnak.

Sokszor megtéveszt minket, hogy bizonyos tetteinknek kisebb léptékben vagy időben később jelentkezik a következménye, és nem látjuk, hogy amit kicsiben teszünk, az tükröződik nagyban is. Például abban legtöbben egyetértünk, hogy a háborúk rosszak, miközben úgy gondoljuk, hogy ha valaki árt nekünk vagy zavar a viselkedésével, pl. szemetel a házunk előtt, hangosabban hallgatja a zenét, mint amit elfogadhatónak tartunk, előírja, mit csináljunk – jogosan büntetjük őt is hasonlóan bosszantó viselkedésünkkel. Ez kicsiben ugyanaz ám, mint nagyban a háború: jogosnak érzett sérelmünket toroljuk meg a másikon.

Sokszor megtörténik, hogy szólunk ugyan a másiknak, ha zavar a viselkedése, de mindezt olyan hangnemben tesszük, ami benne eleve védekezést, elzárkózást, ellentámadást vált ki. Hiszen kérésünk mögött az a – sokszor tudattalan – meggyőződés bújik meg, hogy „Te bunkó, nem veszed észre, mit művelsz? Még a vak is látja, hogy nekem van igazam! Azonnal csináld meg, amit mondok!”

Máskor idáig sem jutunk el, és sértődötten várjuk, hogy a másik vegye észre magát, közben pedig még több sérelmet halmozunk fel magunkban. A másik gyanútlanul folytatja, amit eddig, hiszen lehet, hogy számára mindez természetes, illetve feltételezi, hogy úgyis szólunk, ha zavar minket a viselkedése. Ez egészen addig tart, amíg ki nem robban belőlünk az indulat, kontrollálhatatlanul, és a másik fél részéről nagyon nagy bölcsesség és tolerancia szükségeltetik ahhoz, hogy higgadtan kezelje a helyzetet. Ami, ha ez nem sikerül, jól elmérgesedik...

Amikor a békés hozzáállásra bíztatok másokat, nagyon gyakran felhördülnek: és hagyjam, hogy meglopjanak, semmibe vegyenek, megalázzanak, bántsanak? Na, azt már nem! Sőt, érdekes módon ilyenkor az elsők között merül fel az az indok, hogy majd a szeretteimet/gyerekeimet fogják ugyanígy bántani, ezt pedig mindenképp meg kell előznöm. Emögött a viselkedés mögött meghúzódhat persze egyfajta evolúciós kényszer, ami az utódok, vérrokonok védelmére ösztönöz, de azt hiszem, az ember ennél sokkal kifinomultabb lény. Olyannyira kifinomult, hogy rendkívül meggyőző ál-indokokat tud találni saját viselkedésének igazolására. Jelen esetben az utódok biztonságára való hivatkozás felmentést ad a felelősség alól saját reakciónk következményeinek mérlegelésére nézve, ráadásul valós, személyes sértettségünk felvállalása, kifejezése alól is mentesít.

Amit én javasolok, az messze nem bárgyú elfogadása mások számomra zavaró viselkedésének, hanem pontosan az ellenkezője! A lényeg, hogy abban a pillanatban tegyem szóvá, amint elkezd zavarni – így a másik sem érzi magát hülyének amiatt, hogy hosszú ideig hagytam, hogy tudta nélkül bántson engem, és még én is indulatok nélkül, tárgyilagos hangnemben tudom elmondani a kérésemet. Emögött a viselkedés mögött pedig a másik tisztelete rejlik: bízom abban, hogy ha megérti a szándékaimat, nem akar nekem rosszat. Valamint én is hajlandó vagyok megérteni az ő szándékait, és erről a platformról indulva máris rengetegféle megoldási lehetőséget találhatunk, hogy mindkettőnk igényeit kielégítsük. Vagy – ha ez mégsem nem megy – tisztes távolságot tartva, ítélkezés nélkül elkerüljük egymást.

Hogy kapcsolódik mindez a gazdagság témájához? Véleményem szerint a valódi gazdagság a lehetőségek gazdagságának felismeréséből fakad. Amikor egy első pillantásra megoldhatatlan helyzetet nem adunk fel csak azért, mert több munkát kell befektetni ahhoz, hogy a megoldás ne csak saját magunk, hanem az összes érintett számára elfogadható legyen. Nem állunk meg ott, hogy ha megtehetjük, rákényszerítjük a másikra a saját megoldásunkat, sem ott, hogy fogcsikorgatva, de ellenérzéseinket eltitkolva fejet hajtunk a másik fél akarata előtt.

Ha belegondolunk azokba a hihetetlenül kreatív technológiai fejlesztésekbe, amelyeket az emberiség eddig létrehozott, nehéz elképzelni, hogy ne tudnánk választ adni a Földön manapság jelentkező környezeti problémákra, egyes térségekben tapasztalható erőforrás-hiányokra. A helyzet az, hogy nem akarunk választ adni, pontosabban a hatalmat és az erőforrásokat birtokló szűk elit nem akarja, mert (jó)létét érezné fenyegetve, ha kiengedné a kezéből a kontrollt.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az elitben jelenleg helyet foglaló emberek elsősorban az évezredek során kialakult játékszabályokat követve, nem pedig személyiségük elkorcsosulásának következtében cselekszenek úgy, ahogy! Bármelyikünk, aki elfogadja ezeket a szabályokat, nagyjából ugyanoda jutna ebben a helyzetben. Az egyén szempontjából természetesen mégsem véletlen, hogy ki milyen szerepet tölt be a világban, ráadásul a hatalmasok és elnyomottak a szerepének eljátszására ugyanúgy szükség van, mint arra, hogy legyenek olyanok, akik ehhez a játszmához képest más alternatívát mutatnak.

Valódi gazdagságunkat akkor fogjuk megélni, ha általánosan elterjedt gyakorlat lesz a Föld minden társadalmában az, hogy minden helyzetben minden érintett jóllétét egyenrangúnak, mindenki igényét egyformán fontosnak tartjuk, és megkeressük az ennek megfelelő megoldási formát. Abból az alapfeltevésből indulunk ki, hogy a lehetőségek száma végtelen, az anyagi-szellemi-érzelmi erőforrások mennyisége kimeríthetetlen, ha megfelelő figyelemmel kiaknázzuk azokat. Lehet erre azt mondani, hogy ugyan már, erre sok kísérlet történt, és sorra megbuktak: a francia forradalom, a kommunizmus... Igen, valóban megbuktak, méghozzá ugyanott: a gyakorlati megvalósítás szintjén. Résztvevőik újra belesodródtak a hatalmi harcba, nem volt bátorságuk elszakadni a több ezer éves hagyománytól. Talán mára elégszer buktunk már bele ahhoz, hogy elegen akarjunk mást, és békés úton, ugyanakkor eltántoríthatatlan erővel ki is álljunk emellett az új létforma mellett. Mindenki a maga köreiben, kicsiben kezdve tegyen ezért, és egyszer csak az apró kezdeményezések összeérnek majd. Olyan világról álmodik az emberiség, mióta öntudatára ébredt, ahol a szeretet felülkerekedik a félelmen, az összetartozás az elválasztottságon, az együttműködés a versengésen. Nem hiszem, hogy véletlenül lenne belénk kódolva ez a vágyakozás, azt gondolom, ezt kaptuk feladatul egyénenként és kollektívan egyaránt. Kívánom, hogy a 2012-es év tényleg sorsdöntő fordulatot hozzon, és eljöjjön a világvége: a félelem, a szűkösség, a nélkülözés világának vége.

John Lennon-hoz csatlakozva biztatlak, hogy képzeld el ezt a világot, és kezdj el benne élni – ezzel fogod valóra váltani! Mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de szerencsére nem vagyok egyedül. Remélem, te is csatlakozol hozzánk, és a világ EGYként él tovább!

You can say I'm a dreamer

But I'm not the only one

I hope some day you'll join us

And the world will live as one

(John Lennon: Imagine)

II/17 Gál Judit: 

Napfogyatkozás, 2015. március 20. 

Rendszeresen igyekszem mértékletességet sugallani egy-egy asztrológiai jelenség megítélésénél, tudniillik, hogy ne lihegjünk túl minden új- meg teleholdat, a gyors égitestek jegyváltásait és egyéb kisebb kozmikus akciókat. A Napfogyatkozások egy része is abba a kategóriába tartozik, amelynek a jelentősége elenyésző. A 2015. március 20-án esedékes Napfogyatkozás azonban három nappal az utolsó egzakt Uránusz kvadrát Plútó után, a Tavaszpont napján és az elég jelentős – 64 %-os – takarás miatt mégis figyelmet érdemel.

A fogyatkozás horoszkópok értékelésének is megvannak a külön szabályai. A fogyatkozás csúcsának, vagyis a pontos Nap-Hold együttállásnak a pillanatára készítünk horoszkópot, arra a területre, országra, amelynek közeljövőben várható sorsára kíváncsiak vagyunk. Mindenekelőtt azonban tudnunk kell, hogy a Napfogyatkozás képlet azokra a területekre vonatkozik, amelyek a fogyatkozás jegyéhez tartoznak, s mindazon területekre, ahonnan látható. A tárgyalt eklipszis a Halakban van, tehát az e jegyhez tartozó földrajzi területeket, illetve államalakulatokat érinti – például Portugália, Málta, Sri lanka, Kosovo, bizonyos szempontból Hollandia, a Szahara területe, vagy Normandia. A láthatósági sávban Magyarország is benne van, tehát ránk is éppúgy vonatkozik a jelentése.

Napfogyatkozás 2015.03.20. 10.37 Budapest

A Budapestre és 10 óra 37 percre számított horoszkóp Ascendense Rák, a képlet születési uralkodója tehát a Hold, ami értelemszerűen részt vesz az égi jelenségben, hiszen ő takarja el a Napot. A tömegek pszichés, ösztönös eredőjű szándékai, kezdeményezései, véleménye, esetleg akciói árnyékolják be a hatalom szándékait, kezdeményezéseit, véleményét és akcióit. A klasszikus mundán asztrológiában a fogyatkozás bizonyos veszélyt jelent a hatalomra nézve. A hatalmat nem feltétlen megszemélyesítve vagy akár érdekcsoportokra bontva lehet csak elképzelni, hanem például egy meglévő uralkodó irányzatként is felfoghatjuk (erre vonatkozott például az 1999.08.11- Napfogyatkozás képlete).

A horoszkópban a X. ház helyzete mégis a megszemélyesíthető hatalom felé tereli a figyelmet, hiszen ott van a Nap, valamint magának a X. háznak az ura (Neptun) is. Mind a Nap, mind a X. ház jelenti a kormányt, kormányfőt, hatalmat. A Nap-Hold együttállást nem támadja semmi, viszont a X. urával együtt áll a Merkur – az adott horoszkóp IV. házának ura, tehát az ellenzék, ellenlábasok jelölője. Ez esetben az együttállás nem egyetértést, hanem egyfajta támadást jelent. Ezen felül a Neptunt (mint a X. ház urát) támadja a Szaturnusz a 6. házból. A karmikus vonatkozások már itt is jelentősen megmutatkoznak (később erre visszatérek). A munka- és egészségügyi viszonyok, a szegénység, a kötelezettségek, felelősségvállalás megkérdőjelezhető volta (Neptun kvadrát hatálya alatt) biztos, hogy nem tesz jót a hatalom megítélésének.

A VII. házban álló Plútó, mely a 11. csúcsán álló Uránusszal van még mindig igen erős támadásban, ugyancsak arra utal, hogy az – immár aktív – tömegek nem nézik jó szemmel a kormány eredményeit, sikereit, s a sikerpropagandáját különösen (az Uránusz a 9. ház ura, de ugyane Plútónak a 3. ház csúcsán álló Jupiterrel meg van egy kvinkunxa részben hasonló értelemben).

A X. ház másik ura, a Jupiter az Oroszlánban és a 3. ház csúcsán áll a fogyatkozás horoszkópban. A gazdasági vezető személyek és csoportok támogatása, a jólét, elégedettség, boldogság elemeinek hangsúlyozása, az erkölcs, jog, világnézeti és vallási elemek felhasználása a propagandában változatlanul első számú tényező a hatalom szemében és eszköztárában (nagyon nincs is más), csakhogy mivel ennek a Nap az ura – éppenséggel takarásban – könnyen az ellenkezőjére is fordulhat. (A Jupiter másik kvinkunxa a Merkurral, az ellenzék jelölőjével van).

A további asztrológiai részletek elemzését mellőzöm, de ezzel a horoszkóppal kapcsolatban még három feltűnő dolgot jegyzek meg. Az egyik, hogy az előző évet is Nap-Hold együttállással kezdtük (habár akkor fogyatkozás nélkül), vagyis újholddal, ami a fordulat évét jelenti. Természetesen a mostani újhold szituációnak is van hasonló tartalma. A másik: legalább 2002 óta tendencia, hogy a hangsúlyos megmozdulások horoszkópjaiban összevissza keveredik az ellenzék és hatalom, hovatovább nem is lehet néha szétválogatni, hogy melyik a melyik. A harmadik pedig, hogy míg a Magyarország különböző átalakulásánál keletkezett horoszkópokban a Hold – mint a passzív, a történéseket elszenvedő tömeg – rendszeresen úgynevezett sötét házban vagy annak csúcsa közelében tartózkodik, a jelenlegiben a X-be került, ami esetünkben talán még jobban kiemeli a jelentőségét és legalább arra ad reményt, hogy ez a passzív tömeg magához tér és mozdul valamerre.

S itt a nagy kérdés: vajon merre mozdul? A gondolkodásmód változásának, a felismerések, a következtetések levonásának megítéléséhez ismét a 3-9. házakhoz fordulunk. A 3. csúcsán álló Oroszlán-Jupiterrel sajnos ki lehet emelni, hogy hajlamos a könnyebb utat választani, továbbá megint egyszer feltupírozhatók a méltóság, önbecsülés elemei a nemzeti gondolkodásban. A Halak-Nappal (mint a 3. urával) a ködös elképzelések, illúziók csapdáit sem lehet figyelmen kívül hagyni. A 9. ház a Vízöntőben a Kos-Uránusz és Nyilas-Szaturnusz uralma alatt megint a gyors sikerek (Kos), és az idealizált elképzelések (Nyilas) világába vezet. Sőt: az Uránusznak és a Marsnak (utóbbi mint az Uránusz és egyben a 11. ház ura) a 11. csúcsán lévő pozíciója némi világmegváltó, messianisztikus ízt is kölcsönöz mindennek.

Nem véletlen, hogy az aktuális közvélemény kutatások a Jobbik Fidesz mögé történő felzárkózását mutatják ki. A Napfogyatkozás horoszkóp nemcsak ráerősít a már meglévő jelenségre, hanem előrevetíti a következményeket is. A horoszkóp érvényességi ideje annyi év, ahány óráig tart, s mivel csaknem 2,5 óra a teljes időtartam, 2,5 évre lehet számítani. (Van másfajta felfogás is: annyi hónap, ahány óra vagy/és nem addig tart, hanem a következő fogyatkozásig.) A Jobbik ideológiájában gyanúsan analóg elemeket látunk, mint amelyeket az előzőekben kiemeltem. Ráadásul a közösséghez tartozás (Uránusz), igazságosság (ugyanaz), igazságtétel (Jupiter), ellenségkép-képzés (Szaturnusz, Plútó) motívumaival még kerekebbé, túlságosan is kerekké válik a kép. Igen-igen keserű szóviccel: pedig lehetne a jobbik olvasatot is megélni, nemcsak a rosszabbikat. A pozitívabb kifejletben ugyanis az önvizsgálat (Nap együttállás Hold, Merkur együttállás Neptun, 11. házas Uránusz, Mars – egyszóval pontosan ugyanazok az elemek, melyekről szó volt) nyomán életre kelő igazságosabb szemlélet, történelmi előzmények, tanulmányok újraértékelése (3. házas Jupiter), a gyökeres átalakulás igénye (Plútó kvadrát Uránusz) is lehetne – s bár lenne! – a tartalma a képletnek.

Budapest horoszkóp, 1873.10.25. 10.45, Budapest

Miért gondolom, hogy mégsem tud a progresszív olvasat érvényesülni? Az ilyen képleteket is összehasonlítjuk valamilyen más, gyökér (radix) horoszkópnak tekinthető alappal, s ezt tettem természetesen most is. A Budapest képlethez (1873.10.25. 10.45 Budapest) és a köztársaság kikiáltásának képletéhez (1989.10.23. 11.03 Budapest) viszonyítottam a Napfogyatkozásét.

A harmadik köztársaság kikiáltása, 1989.10.23. 11.03 Budapest

A Budapest képlet I. házas Bak-Marsával szemben áll szinte hajszálpontosan a fogyatkozás horoszkóp Ascendense, erőteljesen aktiválva azt. A köztársaság horoszkópjának Ascendensével 10 perc differenciával szemben van (tengelycsere – nagyon fontos elem), és szemben áll a Szaturnusszal is – e horoszkóp születési uralkodójával.

Az eklipszis horoszkóp Vénusza szemben áll a Budapest képlet Napjával, a Marsa pedig együtt áll az IC tengelyével – ez utóbbi a múltbeli sérelmek, trianonozás aktiválását is sejteti. A fogyatkozás Uránusza szemben áll a köztársaság képlet Marsával (X. ura és érintett még a 3-9. ház – gondolkodásmód). Az eklipszis Plútója kvadrátolja a köztársaság Marsát, megerősítve az előbbi értelmezést.

Feltűnő a Szaturnusz viszonya a Neptunnal. A Napfogyatkozásban kvadrátban állnak egymással a Nyilas-Halak és a 6-X. házak között. A Budapest horoszkóphoz viszonyítva ez egy ismétlődő fényszög - ott a Bak-Kos és az I-IV. házak között jött létre a kvadrát és 30 percen belül érvényesül, vagyis egzakt. A köztársaságéban szorosan együtt áll a Szaturnusz-Neptun (és az Uránusz) az Ascendensen, vagyis az I. házban és a Bakban. Mindhárom esetben úgynevezett sarokházba esik az egyik vagy mindkét bolygó, (I. IV. X.). Ez kiemeli jelentőségüket, ami különben sem kicsi, hiszen a Szaturnusz 28, a Neptun 165 éves körét figyelembe véve körülbelül 16-20 évenként jön létre a kvadrát, az együttállás pedig 36, így viszonylag kicsi az esélye, hogy hangsúlyos helyeken ismét összetalálkozzanak. (A jelenlegi aspektus jellemzését a fentieken túl minden egyes heti horoszkópban megtalálod 2015. elejétől áprilisig.)

Most is kiemeltem részleteket, az összes kapcsolódást nem soroltam fel, hanem a leghangsúlyosabbakat – a születési uralkodót, I. házas bolygókat illetve egy helyütt a Napot (mint hatalmat) érintőeket említettem meg. (A két alaphoroszkóp tényezőiről elég részletes jellemzéseket találsz ugyanitt, a következő, Magyarország felvirágzása című cikkben.)

A leginkább figyelemre méltó analógia azonban az, hogy a Budapest képlet Bika felszálló Holdcsomója az 5. ház csúcsán (előtte néhány másodperccel) áll, ura pedig az uralmi helyzetben lévő Mérleg-Vénusz. A fogyatkozás horoszkóp Mérleg felszálló Holdcsomója az 5. ház csúcsán (előtte néhány perccel) áll, ura pedig az uralmi helyzetben lévő Bika-Vénusz. Az eredeti (Budapest) képletben is – megfelelő feltételek betartása mellett – óriási potenciált tartalmaz az 5. házas Holdcsomó, amelynek üzeneteit, jelentését, megvalósíthatóságának feltételeit ezek szerint fatálisan félreértjük talán éppen azért, mert ura erős helyzetben van, de mégiscsak a másik vénuszi jegyben. A Napfogyatkozás képlet 5. házas Holdcsomója természetesen szintén hatalmas lehetőségeket sugall, sőt: a Mérleg Holdcsomóban sokkal több rejlik, mint a másikban, annak (a Bika fel, Skorpió leszálló Holdcsomónak a) romboló-építő, ismét romboló jellegénél fogva! Ám ugyanaz a helyzet: ura a lehető legerősebb pozícióban, de a másik vénuszi jegyben van.

S felmerül ezzel kapcsolatban még egy újabb kérdés: a békés és józan elemeknek (Vénusz a Bikában) a hangját meghallja-e vajon a nagy tüzes harsogásban valaki és annak a hatása elegendő lesz-e vajon arra, hogy ne nyargaljunk a vesztünkbe újra, meg újra…

A kérdés költői, s ha megpróbálok rá optimistán válaszolni, annyi kapaszkodót találok, hogy bár ennek a Bika-Vénusznak semminemű jelentős fényszöge nincs (a Szaturnusz kvinkunxát a legnagyobb jóindulattal sem lehet jelentős támogató aspektusnak tekinteni), de legalább a köztársaság képletének Uránuszához (amely bolygó az említett képlet felszálló Holdcsomójának ura!) van egy trigonja. Hozzávéve még a (fogyatkozás horoszkóp) Merkur trigonját a köztársaság Jupiteréhez, talán mégiscsak elegendő lehet az a hatás.

Nos, azért ragadtam klaviatúrát, mert ehhez szeretnék hozzájárulni én is a magam eszközeivel.

Budapest, 2015. március 19.