Pályaelhagyó vagyok. Pontosabban kései pályaelhagyó. De mondhatjuk későn ébredőnek is. Bár azt gondolom, soha nincs késő semmihez. Minden akkor történik, amikor történnie kell. Most már ezt is tudom.

Közel 30 évem telt azzal, hogy minden időmet, erőmet és energiámat egy olyan karrier építgetésébe, menedzselésébe öltem, amiről elhittem, hogy az enyém, mert mindenki azt mondta, hogy ez az utam. Mindeközben én egy fikarcnyit sem éreztem a magaménak. Se boldoggá nem tett, még csak a megelégedettség érzését sem hozta magával.

Nem volt több, mint egy egyre nehezebben taposható mókuskerék, aminek a hajtásához egyre nagyobb energiát kellet befektetni és ezzel pontosan fordítottan volt arányos az öröm érzése, amit okozott. Egy ördögi körbe kerültem, és fogalmam sem volt, hogy ebből van kiút.

Hiszen körülöttem mindenki ugyanúgy nyögött, hajtott és panaszkodott.

A felismerés, hogy ez az út soha nem fog boldoggá tenni, nem hirtelen jött, egyik pillanatról a másikra. Nem csak a munka miatti folyamatos diszkomfort érzésem hajtott a spiritualitás, az ezoterikus ismeretek felé. Most már tudom, hogy spirituális fejlődésemet ugyanúgy beterveztem erre az inkarnációra, ahogy azt is, hogy ne csak saját magam megsegítésére használjam a megszerzett tudást, ismereteket.

Én a karma asztrológiában találtam meg azt, ami segített, hogy megértsem, mit, miért csinálok. Amit sejteni véltem, az egyszeriben konkrét tudássá, ismeretté vált. Egyértelművé vált számomra, hogy mi a választott utam.

Most is rengeteget dolgozok, nagyon sok időt és energiát teszek bele, továbbra is folyamatosan tanulok. De ez már nem a munkám, hanem a hivatásom és nem lemondásként, taposó malomként élem meg, hanem sorsfeladatomként, amit beteljesíteni jöttem. Ez megadja a boldog megelégedettség érzését, mert tudom, hogy jó úton haladok.

Azért szeretem az új hivatásom, mert szeretem látni, ahogy az emberek megnyitják az elméjüket és a szívüket egy magasabb tudatosság és megértés felé. Szeretem látni, ahogy felismerés csillan a szemükben, ahogy látom az arcukon a megnyugvást, hogy emlékeznek arra, hogy van lelkük és céljuk az életükkel.

Szeretném, ha megtalálnád a saját középpontodat. Legyél te a Nap a saját Naprendszeredben, ragyogj és világíts. Ragyogj be másokat is, miközben stabilan állsz a középpontodban, ahelyett, hogy másokban keresnéd a fényt vagy mások fényét használnád a túléléshez.

Szerintem a boldogság legtermészetesebb forrása a jól művelt spirituális gyakorlat, ami az asztrológia bölcsességével párosul.

Évezredek óta tekintünk fel ugyanazzal az áhítattal a csillagos égre. Szépsége, határtalansága és mélysége a szemünkben tükröződik. Nem kívülállók vagyunk. A kozmoszban élünk és a kozmosz bennünk él. Így az égbolt titkait fürkészve önmagunkat tanulmányozzuk. Az univerzum képmására teremtettünk, ha felnézünk a csillagos égboltra, önmagunkat látjuk benne.